Tizenegyszer jártam Amerikában

Forrás: realton.com

50 éves koromig Amerika egy ködös, távoli ország (földrész) volt számomra, ahova – gondoltam magamban – én soha nem jutok el. Nos, ahogy mondani szokás, az élet nagy rendező, meg „Soha ne mondd, hogy soha” - ez nálam nagyon bejött. 1997 óta, ha jól számolom, 11-szer jártam az Egyesült Államokban.

Úgy alakult, hogy a fiam a feleségével kiköltözött, s később ott születtek a gyermekeik. Három városban laktak eddig – New Yorkban, Richmondban és Chicagóban. Mindháromban jártam és időztem egy-egy alkalommal 3-4 hétig.

Meg kell, hogy mondjam, Amerika nem az én világom. Sok mindenben különbözik Európától. Most csak néhány olyan érdekességről szeretnék beszámolni, amit egy rövidebb látogatásra érkező turista nem biztos, hogy észrevehet.

Fiamék mindhárom városban kertvárosi övezetben, olyan bérelt vagy saját családi házakban laktak-laknak, amiket talán még az első angliai telepesek építették. Szinte egyformák, legalábbis az alapszerkezetüket tekintve.

Keskeny, de hosszú, két- vagy háromszintes házikók, amelyek egészen egymásra épültek. Csak egy-két méter a távolság közöttük, így, ha nincs függöny az ablakokon, teljes a belátás a szomszédok életébe. Az utcafrontra ugyanis csak egy-egy helyiség – többnyire a nappali – ablakai nyílnak minden szinten, a többi helyiség  a szomszéd házra és a hátsó udvarra néz. Elöl van egy zsebkendőnyi kiskert és terasz. A kerítés nem divat. A bejárati ajtó gyakorlatilag az utcáról nyílik. Ha posta vagy csomagküldő szolgálat érkezik, a küldeményt lerakják a teraszon és jó esetben becsöngetnek a házba, de nem várják meg, hogy kijöjjön valaki, azonnal továbbhajtanak. Ha nincsenek otthon a háziak, a levél vagy csomag – akár napokig is – a teraszon hever. Fiaméknál még sosem tűnt el semmi.

Saját felvétel

A házakban az alsó szinten található a nagy „amerikai” konyha, amit teljesen bebútorozva és a nagyobb háztartási gépekkel felszerelve adnak bérbe vagy árulnak – gyakorlatilag csak mikrót és kisebb robotgépeket kell a lakóknak beszerezniük. Érdekesség, hogy a mosó- és szárítógép a konyha mellett, egy kis, ajtóval zárt fülkében helyezkedik el, amelyben még néhány tárolópolc fér el a vasalódeszka mellett. Ezen a szinten általában van még ebédlő és nappali helyiség, valamint vizesblokk és  kijárat a hátsó udvarra, amelyen – a nagyságától függően – kert és/vagy garázs, esetleg terasz található. A hátsó udvar mögött húzódik a szervízút, ahol a szemetes autók közlekednek, ugyanis itt állnak a kukák is. A szervízút túloldalán kezdődik a szomszéd házak hátsó frontja, és az itt élők ezen az utcán szoktak közös bulikat rendezni, amihez hosszú asztalokat pakolnak tele az ott lakó,  mindenféle nemzetiségek ételeivel.

saját felvétel

A házak felső szintjén vannak a hálószobák, egy vagy két fürdőszoba és általában még egy nappali. Alapszabály, hogy minden gyereknek külön szobája legyen, és természetesen a szülőknek is egy. Ami nagyon érdekes, hogy minden egyes hálószobához, de néha még a nappalikhoz is tartozik egy kisebb vagy nagyobb gardrób. Ez lehet csak egy beépített szekrény, de gyakran egész szoba. Ezért az amerikai lakások berendezéséből hiányzik a ruhásszekrény vagy a nálunk oly népszerű szekrénysor. A házak legkülönbözőbb zugaiban rejtőznek ilyen gardrób- vagy tárolószobák.

Külön szeretnék szólni a fürdőszobákról, amelyekben szintén találtam furcsaságokat. Az egyik, hogy ezekben a régimódi házakban nincs keverőcsap, hanem külön csapból folyik a meleg és külön a hideg víz, ami ugyebár némi nehézséget jelent a mosakodásnál. A másik a WC, ami nemcsak a lakásokban, hanem egész Amerikában, minden intézményben egyforma, és  más, mint amit mi használunk. A WC-kagylók öblösebbek és kicsit laposabbak, mint a mieink, és félig tele vannak vízzel. Tehát a tartalom egyenesen a vízbe pottyan, a kellemetlen szagokat megelőzendő. Amikor pedig öblítünk, az összes víz és a benne levő dolgok az utolsó cseppig kiürülnek a kagylóból, esélyt sem adva arra, hogy valami benne maradjon. Itt megemlíteném még a nyilvános mellékhelyiségekben tapasztalt rendkívüli tisztaságot, amivel lépten-nyomon találkoztam. Illatos, tetszetős helyiségek,  mindenütt óriási WC-papír gurigákkal.

A több száz évvel ezelőtt épült házakban eredetileg kandallókkal fűtöttek. Ezek szinte minden helyiségben  megmaradtak, de legtöbbször már csak dísznek. Ha mégis használnak egyet-egyet, akkor többnyire  gázüzeműre állítva, bár előfordul, hogy fával fűtik.

Forrás: commons.wikimedia.org

Egyébként minden ilyen háznak saját gáz- vagy elektromos kazánról történő fűtése és melegvíz-ellátása van. De nem radiátorok szolgáltatják a meleget, hanem a padló vagy a mennyezet réseiből áramlik télen a meleg, nyáron a hideg levegő. Mert légkondi nélkül szinte elképzelhetetlen az élet Amerikában. Minden ház kertjében ott áll a hatalmas méretű kültéri egység, amely a nyári időszakban éjjel-nappal zümmög, de ez még nem elég – a szobákban és a teraszokon hatalmas, a plafonokon forgó, csillárral egybeépített ventilátorok is gondoskodnak a lakók kényelméről. Előfordult, hogy szabályosan fáztam némelyik üzletben, annyira alacsony volt a hőmérséklet a légkondi miatt.

Egyszóval, érdekes, de számomra idegen világ Amerika. Jobban szeretek itt, az öreg Európában élni.

      Miranda