Ne várjuk meg, amíg egy betegség kényszerhelyzetbe hoz!

Egy kedves rokonom mondta el, milyen helyzetbe kerültek. Szomszédasszonya, Katalin, egy aktív, életvidám idős asszony, hirtelen meghalt. Egyedül élt, régóta özvegyen, gyermekük nem született. A közeli és távolabbi rokonok vagy meghaltak már, vagy évtizedek óta feléje sem néztek. Kizárólag egy kedves, gyermekkori barátnője és családja törődött vele, náluk, velük töltötte az ünnepeket, vagy ők jöttek el hozzá, segítették mindenben. Szerette őket és ők is pótnagymamának, családtagnak  tekintették. A szomszédokkal is jó volt a kapcsolata, közösen főztek, megtalálták a módját, hogy az öregség nehézségeit, nyűgeit együtt leküzdjék.

A temetést a barátnő és családja intézte, ők készítették el a hagyatéki leltárt is, tanúk jelenlétében. Csakhogy…. Katalin nem hagyott írásos végrendeletet. Pedig sokszor emlegette barátnőjének és szomszédainak is, hogy ha meghal, a kis házát, bútorait, könyvtárát barátnőjére és annak családjára szeretné hagyni. Jogilag viszont ez így nem elég az örökléshez. Talán mondanom sem kell, hogy közben előkerült két (sosem látott) oldalági rokon is, akik persze igényt tartanak az örökségre. A hagyatéki eljárás hosszú hónapok óta húzódik. A szomszédok közjegyző előtt tanúskodtak arról, hogy szóbeli végrendelet alapján ki lenne a törvényes örökös. A rokonok ezt vitatják, bírósági ügy lesz belőle. Eközben a ház ott áll, bezárva, árván, Katalin példás rendben tartott kertjét most felveri a gaz, a gyümölcsfák termését senki sem szedheti le…

Korábban a szomszédok – egymást is erre biztatva – sokszor szóbahozták, hogy végrendeletet kellene írnia, minden tisztább, világosabb lenne, az ő akarata és szándéka érvényesülne a halála után. „Majd egyszer, ha nem lesz más dolog. Nem sürgős.”

Végrendeletet írni olyan nehéz …. Persze gondolnunk kell az elmúlásra, arra is, hogy az itt maradó szeretteink helyzetét is megkönnyítenénk ezzel. Azért is, hogy később, az írásban foglalt végakaratunknak megfelelően intézkedhessenek. Lelkileg talán kevésbé nyomasztaná őket a nehéz feladat. Megírhatjuk mi magunk is, saját kézírással, minden oldalt aláírva, minden részletre odafigyelve. Ha bonyolult, szerteágazó vagyoni, vagy családi helyzetben vagyunk (részesedés különféle cégekben, válás és többféle házasságból származó gyermekek, unokák öröklése, stb.) tanácsos szakember (ügyvéd, közjegyző) segítségét kérni, hogy a végrendelet szabályszerű legyen. Ha a végrendelet szabályszerű, minden pontos, akkor érvényes. A megírt végrendeletet tarthatjuk otthon, de letétbe is helyezhetjük, ügyvédnél vagy közjegyzőnél.  Az interneten rákeresve utánanézhetünk a részleteknek.

Próbálom megfogalmazni a gondolataimat, a kéréseimet, gyermekeimhez és unokáimhoz intézett lehetséges tanácsaimat. Nem könnyű. A tárgyak és anyagi javak jelentősége háttérbe szorul, erkölcsi és szellemi javakat hagynék nekik örökül legszívesebben.

Mikor írjuk meg? Ez itt a kérdés! Nem könnyű, mégis úgy lenne jó, ha nem várnánk meg, amíg pl. egy komoly betegség erre kényszerít. Gondoljuk végig és írjuk meg! Lehetőleg, illetve amennyire csak lehet, könnyű szívvel.

                                                                                                          Képek forrása:Pixabay

      Fodor Anna