Pirike és az Anyák napja

Pirike személyében egy „cserfes” kisiskolást képzeljünk magunk elé, kiről a természet módfelett gazdagon gondoskodott, ellátva őt nem csak szépséges külsővel,  de a belsőből fakadó lelki jótulajdonságokkal is. Kis falujában őt mindenki ismerte, természetesen ő is ismert mindenkit családostól, házastól, kertestől, sőt még a hozzájuk tartozó háziállatok, úgymint a kutyák, néhol a tehenek, nevükkel együtt épültek be a kis Pirike tudatába.

Jó szívének köszönhetően igyekezett is elnyerni a lakosok figyelmét, szeretetét, ismerve a jótett jelentését, amire már az iskolában tanitónénije felhívta figyelmüket. Pirike igyekezett is a napi jótettek cselekvéseivel. Így, kenyeret vásárolt Julcsa néninek, kinek fájós lába miatt nehéz a járása, vizet vitt az egyedül élő Pali bácsinak, Böske néni levelét postára adta, a kapujában ücsörgő Mariska nénivel vidám dolgokról csevegett, aki hálásan nézett reá és gyönyörködött ragyogó szemében, mindig mosolygó szájában, no meg a fürge mozdulataiban, mintha saját magát látta volna viszont gyermekként.

Sok jótettről szólhatnának még ezek a sorok, melyeket a kis Pirike felkérés nélkül is teljesített, ám most éppen más gondokkal küzdött a kis jótét-lélek. Az anyák-napi ajándékon törte buksi fejét. Mi legyen az, amivel édesanyját köszönthetné, aminek igazán örülne? A lényeg, hogy  saját maga alkotta dolgokra vonatkozzék, és ne a pénzen vásárolt ajándékra. Sok töprengés közben, támadt egy ötlete. Az ajándékba kapott telefonjával sorra járja és lefényképezi a falu legszebb kertjeinek virágait, megjelölve a tulajdonosok neveivel, majd fénykép formában albumot készít édesanyja számára. Utolsóként helyezi az albumba saját kertjüknek virágait, mely elé ezt írja:  A legszebb virágok, a te kezedet dicsérik édesanyám!

Az ötlet már csak megvalósításra várt, ami a megfelelő napon kiegészült egy igazi, élő virágcsokorral, melyek a kiválasztott virágágyasok legszebb virágjaiból származtak, melyeket a szorgalmas kis Pirike szálanként gyűjtött. Eljött a várva-várt nap, amint ajándékát átadva láthatta édesanyja ragyogó szemeiből a meglepetést, örömöt és csodálkozást. Kiolvasható lett azokból a szemekből az is, hogy eddigi köszöntései közül, talán ez az ajándék volt a legértékesebb édesanyja számára, amihez társult még egy saját maga fogalmazott versike is, ami így szólt:

Köszöntelek édesanyám

Te mindenkor gondolsz reám

E kis csokrot fogadd tőlem

Szeretlek én, amíg élek!

                                                                       Saját felvételek

    Zsazsa