Férfiak, akiknek hobbijuk a főzés – 2. rész

Az unokák férjem főztjét fogyasztják

Közel 35 éve kezdődött. A szombati délelőtti labor ügyeleteim előtt előfordult, hogy csak előkészítettem a családnak az ebédet, de befejezni már a férjemnek kellett. Ezt a lányaink nagyon díjazták, ezért innen már csak egy lépés volt a teljes főzési manőver átvétele. Az óvodai és iskolai menzai paradicsomleveshez hasonlóan nála a betűtészta is jelen volt, továbbá a krumpli főzeléke jobban sikerült, mint nekem bármikor. Így a férjem megnyerte a projektet, és ettől fogva a hétvégi ebédek rá maradtak. Soha nem főzött ugyanúgy, mindig újított valamiben, egyszóval jobban csinálta, mint én valaha. Ennek oka az lehet, hogy ő élvezte és a mai napig élvezi a főzést, megadja a módját, és a kreativitása  visszaköszön a fogásokban. Így van ez jelenleg is, amikor nekem már sokszor nehezemre esik az ebéd elkészítése.

Mindennek azonban van egy nagyon fontos előfeltétele. Ez pedig a szombat reggeli piaci bevásárlás. Oda korán – még jóval 7 óra előtt – kell kimenni, mert különben nem kap az ember megfelelő távolságban parkolóhelyet. A piacra érve már nincs nagy gond, mert a megszokott útvonalon veszi sorba az árusokat, akik már jól ismerik. Mint a „látásból való ismerősökkel” vált is néhány mondatot, esetleg egy kis vicc vagy poén is elcsattan a vidámítás céljából (ha már pénzt adunk ki, tegyük azt jókedvvel).

Hazaérvén sorba rendezi a meghozott portékákat osztályozva azokat aszerint, hogy melyeknek van helyük a hűtőben, és melyeknek a kamrában. Van ennek a hazaérkezésnek egy velejárója. Ez pedig az, hogy a teraszon „henyélő” macsek még a csukott ajtón és a zárt műanyag fólián keresztül is kiszimatolja a csomagolt húsféleséget. „Ráutaló magatartásként” pedig a terasz ajtóra való feltámaszkodással ezt jelzi is. A jutalom falatka kis nyesedék formájában nem maradhat el.

Ezt követi a főzési előkészület. A főzési „technológiának” van egy alapvető vezérfonala. Ez pedig az időrendiség és az idő és tevékenységek olyan beosztása, amelyet manapság elegáns angolsággal „tájm menedzselésnek” hívnak. Vagyis amíg az ebéd egyik félének melegszik a víz, addig meghámozza a másikhoz valókat, esetleg húst klopfol, amíg melegszik az olaj a serpenyőben.

Az már egy különcség, hogy a másnapi ebédhez való húsféleséget előzőleg befűszerezi és egy éjszakára jénai edényben a hűtőbe teszi, hogy az kicsit „előfonnyadjon”.  Az említett idő- és tennivalók beosztásának része az is, hogy amíg fő vagy sül valami, addig a már nem szükséges edényeket el is mosogatja.

Az általa készített étkek pedig mindig finomra sikerednek, mert kiérződik belőlük a gondoskodó jóakarat.

     Magdaléna