Látogatás Lettország fővárosába

Baltikumi nyaralásunk Rigában kezdődött: kíváncsiak voltunk Lettország fővárosára, mert keveset tudtunk róla.

A taxisofőr, igazi lokálpatriótaként, már a repülőtérről a városba vezető úton felhívta a figyelmünket a város sajátosságaira, szépségeire, az aktuális koncertekre, látnivalókra, hagyományokra.

Az óvárosban laktunk, így könnyen elértük a legismertebb nevezetességeket. Az első nap megfogott bennünket a város hangulata, a történelmi belváros egységes látványa. Az új épületeket sem építik magasabbra vagy nagyon eltérő stílusúra, így a harmóniát nem töri meg sem egy toronyház, sem pedig nagy reklámtáblák, zavaró plakátok. Gránitkővel kirakott, kanyargó utcák, régi cégérek, apró kávézók, virágos teraszok, a helyi kézművesek termékeit kínáló ajándékboltok kellemes hangulatot teremtenek az idecsöppenő idegen számára.

Régi raktárak

Rögtön megragadta a figyelmünket az ódon városháza, a jellegzetes tornyú Szent Péter templom, a Brémai muzsikusok mosolyra fakasztó szoborcsoportja, a Dóm, ahol rendszeresen orgonakoncerteket tartanak. A „Feketefejűek Rendjének” jellegzetes székháza a városkép meghatározó épülete. (Hosszú évekbe telt, amíg a rigaiak aprólékos munkával eredeti állapotában helyreállították a II. világháború pusztításai után.)

A Feketefejűek Rendjének székháza Riga főterén

Feltűnt, hogy különféle ajándéktárgyakon, pólókon egy jellegzetes macska alakját látni, ami mára szinte a város szimbóluma lett. Megtudtuk, hogy egy száz évvel ezelőtti tréfa nyomán került a macska az érdeklődés középpontjába. Történt ugyanis, hogy egy gazdag, erényes, ám nem nemesi származású fiatalember kérte felvételét a Feketefejűek Rendjébe, de megtagadták tőle ezt a kiváltságot. A csalódott ifjú és családja sajátos bosszút eszelt ki: az akkor épülő, kéttornyos palotájuk tetején két bronz macskaszobrot helyeztek el, méghozzá úgy, hogy a macskák, begörbített háttal, éppen a Rend vezetőjének lakása felé fordulva emelték magasra a farkukat. A nyilvánvaló sértés nem maradt következmények nélkül: bíróság kötelezte a palota tulajdonosait, hogy 180 fokkal fordítsák el a macskaszobrokat. Ma is így láthatók.

Riga egyik jelképe a macska

Mindig lenyűgöznek azok a városok, amelyek egy folyó két partjára épültek. Riga folyója a Daugava jóval szélesebb, mint a Duna Budapestnél. A közeli tengerről egészen a városig tudnak felhajózni a tengerjárók is. A modern városrész, az üzleti negyed kialakítása is szerencsésen történt Rigában: a folyó jobb partján található az óváros, a bal partra települtek a modern, csupa üveg épületek, magas házak. A rigaiak büszkesége az új könyvtár is a folyóparton áll.

A könyvtár épülete

Gyönyörű parkok, virágos közterek, szépen ápolt kertek teszik kellemessé a sétát, a pihenést.

Lettország színei, a bordó és fehér, a virágágyások kialakítását is meghatározzák

Riga meglepően gazdag szecessziós épületekben is. Egy külön városrészben láthatók a változatos fantázia-mintákkal díszített épületek, ahol az ablakok, kapuk kerítések is hasonló stílusban készültek.

Szecessziós épületek

Nem hagyhattuk ki a hatalmas zöldség-, gyümölcs- és virágpiacot sem. Örömmel nyugtáztuk, hogy a magyar cseresznye és meggy magasabb áron kel el, mint a más országokból származó. 

A piacon

Az üzletekben tapasztalhattuk, hogy általában a hazai termékek kapnak helyet a középső polcokon, szemmagasságban. Első ránézésre furcsának tűnt a „májas joghurt”, de gyorsan kiderült, hogy jelentése: házias recept alapján készült joghurt.

"májas jogurts"

Rigában is mindenütt tisztaságot, udvariasságot, kulturált körülményeket tapasztaltunk, kellemes hangulatban látogattuk végig a nevezetességeket. Jóízű ételeket kóstolhattunk a kis, hagyományos éttermekben. Az étlapon elsősorban lett ételek szerepeltek, étvágygerjesztőként pedig sokféle fűszernövénnyel ízesített sajtkrémeket kaptunk, friss házikenyérrel.

Szt. János templom

Rigából távolsági busszal utaztunk tovább Tallinnba, láthattuk a vidéki települések rendezettségét is, a jó állapotú utakat, gondosságot minden téren. Nagyon kellemes emlékeket őrzünk Lettországról is.

                                            A fotókat készítette: Sebestyén Anna

Fodor Anna