A nyárias ősz megdolgoztat

Az idei kikelet bizsergetően hívogató napsugarai „bokros” teendőim közepette talált, cáfolva tavaly őszi ígérgetésemet, hogy az „idén nem lesz veteményesem”,  csak egy kicsi sor zöldhagyma,  meg csak egy sor ez-az. A „krumplit semmiképpen nem vetek” gondolatomat a zsákban termeszthető krumpli lehetősége pillanatok alatt kiverte fejemből. A változás ténylegesen annyi volt, hogy növénykéim magaságyásban és zsákban keltek életre, növekedtek, értek be. A kora tavaszi tevékenységemet a hosszan-tartó esőzés, majd ezt követő, eddig soha nem látott szúnyoginvázió, és a nyáreleji műtétem szakította meg.  Mindezek azt jelentik, hogy úgy májustól szeptember elejéig érdemi munkában nem részesítettem udvarom fáit, bokrait, zöldségesemet. Ennek ellenére azért lett némi termésem az ehető növényzetből, de a nagyon gazdag, bőséges „termést” a  gizgazok hozták.

Mogyoróbokor

 A verőfényes októberi napsugarak  mosolyogva invitáltak a szabadba, hogy legalább valamennyire rendbe tegyem, jövő tavaszra előkészítsem házkörüli portámat. Az új magaságyás gyomtalanításával, a paradicsom-bokrok kiszedésével indítottam. Az egészséges zöld paradicsomokat leszedegettem, és most a konyhában, ládikóban, kosárkában érnek még be.

Kosárban érik be a zöld paradicsom

A kora tavaszi, gyönyörű petrezselyem nyárra szinte teljesen eltűnt sorát kis, kézi ásóval rendezgettem, amikor nyakon csíptem a tettest, sőt, tetteseket. Aha, megvagytok,  bűnösök! Kiderült, hogy csak  egy sorban hat  cserebogár pajor hizlalta fel magát rokonságával egyetemben - az egész ágyásban harmincegynéhányan -  az én szépséges finomságnak valóimmal. Én meg szajkózom itt rendre, hogy a vetőmagok se a régiek már… A kártevők dézsmálásának ismeretében felajzott lélekkel, négyzetcentiméterenként „bogarásztam” át az egész ágyást.

Diótermés

Időközben bekukkantottam a  gazdaboltba csak egy kicsi hálónyi dughagymáért, csak azért, ugye, hogy ne álljon üresen az a magaságyás, ha már így rendben van. Mit látnak szemeim a bolti polcon? Téli-áttelelő zöldborsót! Ilyet se pipáltam még. Az is a kosaramban kötött ki. Tudom, csinálom magamnak a munkát. Hiszen új helyet kellett keresnem, amit a gyomoktól megszabadítani kellett volt, és elvetni.  Elvetettem. Máris bújnak elő zöld fejecskéjükkel kiköszönve, hogy majdan jövő májusban terméssel száraikon, előírásszerűen kifejlődve teljesedjen be sorsuk.

Áttelelő zöldborsó bújik ki a földből

A többiek, a fokhagyma, zöldhagyma, petrezselyem, sóska, az áttelelő saláta magok is a langyos földben szunnyadnak már, a tél utáni, kikeleti ébredésig. Ez a hosszantartó, késő őszi nyár kellemesen megdolgoztat, egyik kerti munkálatot követi a másik. Megmozgatja minden porcikámat. Csontjaim másfél-két órára hitelesítették magukat, ez az az idő, ami elég egyhuzamban, félnapra, túlterhelés nélkül.

Dughagyma vetése zöldhagymának

Serkenti dolgaimat kezem nyomának láthatósága, az udvar megtisztulása, nekem szépsége. A verőfényes őszi nap, a fejem felett vonuló madarak csapata, a diófámon kopácsoló harkály,  egy-egy dió földre koppanással érkező  jelzése, a természet hangjai  nyugalmat, a természet harmóniáját sugallja. Annyira igazi, aktív kikapcsolódás ez, hogy nem tudok betelni vele.

Aszalódó szőlő

Természetesen bőven van még tennivaló bokraim, virágaim között, nem is érek a végére a hideg beálltáig, de örülök, hogy ekkorát haladtam, ennyit is elvégeztem. Soha ennyire nem pezsdített még fel idényvégi munka. Jellemzően „eddig-eddig” voltam már ilyenkorra az „udvartartással”. Valószínűleg a tartós jó idő és a remény, hogy majd jövő kikeletkor rendezett veteményessel, kerttel indíthatom a szezont,  erősen motivált.

Idényzáró  mondatom annyiban változott, hogy most már tudom, míg két kezem-lábam mozog, a kisszékemmel együtt az udvaron fognak találni bokraim, virágaim, veteményeim, a japánbirs rügyeit felfaló verebek, a nyitnikékek, a rigók víg fütyürészése és a galambok turbékolása.

 Izzy