Akik maradtak, Házassági történet, Mű szerző nélkül

Forrás: Budapest Film

Hamarosan itt az Oscar-díj: 2020. február 9-én már át is adják! Ideje, hogy áttekintsünk néhány esélyes filmet, amelyeket most éppen láthatunk is a mozikban.

Elsőnek az idegen nyelvű film kategóriában jelölt magyar filmet ajánlom. Akik maradtak a címe, F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus Férfiidők lányregénye c. könyve alapján készült. (A regényt 2004-ben, 2011-ben, majd tavaly újra kiadták.) Az író szerint a film első fele megegyezik a regénnyel, amivel valószínűleg szintén érdemes megismerkedni.

A 40-es évek végén kezdődő történetben a szüleit, testvéreit a holokausztban elvesztett tinédzser lány (Szőke Abigél, a Pesti Magyar Színiakadémia diákjának remek alakítása) „apjának” választja a feleségét, gyerekeit elvesztett 40 éves orvost (Hajduk Károly, a Vígszínház művésze nagyszerű, emlékezetes a szerepben). Tóth Barnabás rendező képes hitelesen, egy pillanatra sem negédesen ábrázolni a vásznon, hogyan gyógyítja meg egymás szörnyű lelki sebeit  két ember a szeretet erejével. Az egyszerűnek tűnő, kevés helyszínen játszódó, szikár kamaratörténet lényege mindaz, amit nem mondanak ki. A film vége hihető, felemelő: látjuk, hogy Aldó, az orvos mellett újra szerelmes társ áll, és Klári, a fiatal lány is megtalálta a helyét.

Forrás: IMDb

A legjobb rendező, a legjobb férfi és a legjobb női alakítás Oscar-díjára esélyes Házassági történet c. amerikai filmet is áthatja – lehet, hogy csak számomra – a szeretet. A filmben két ember kapcsolata véglegesen megromlik, de elő tudják hívni magukból a megmaradt szeretetet, amivel végül képessé válnak egymást elfogadni, a gyerek láthatásában, nevelésében megegyezni.

A rendező, Noah Baumbach nevét eddig nem ismertem, most megjegyzem (megtudtam, hogy a kiejtése „baumbak”). A saját válása nyilván hatott a történet választására, de sikerült egy legkevésbé sem ítélkező, sokkal inkább belenyugvó, akár önsegítőnek is tekinthető történetet elmondania. A filmet a rendkívüli színészi alakítások teszik maradandóvá. Scarlett Johansson-t (az ő nevét eddig nem mertem kiejteni, most már tudom, hogy „dzsohenszön”-nek ejtik…) az utóbbi időkben inkább akciófilmekben láthattuk, most azonban szinte smink nélkül alakít egy színésznőt, akinek nincsenek sztárallűrjei, és képes önmagán is nevetni. Adam Driver-t (őt legalább nem gond kiejteni, a „drájvert” a számítógépes guruk is emlegetik) új oldaláról ismerheti meg, aki a Star Wars-trilógiában látta: türelmes színházi rendező és jó apja a 8 éves kisfiúnak.

Most pedig egy tavaly Oscar-díjat nyert, de nálunk csak az idén ősszel bemutatott film: Mű szerző nélkül. Az nézze meg, aki egy 30 éven átívelő német családtörténetet akar látni, aki kíváncsi egy festőművész gyermek- és ifjúkorának, útkeresésének nagyívű ábrázolására, akit érdekelnek az élet váratlan fordulatai. Florian Henckel von Donnersmarck forgatókönyv-író, rendező korunk egyik legnagyobb festőművésze, Gerhard Richter gyermek- és ifjúkorából kiindulva lebilincselő – nem életrajzi - filmet alkotott, ami egy pillanatra sem engedi el a nézőt. Számomra különösen érdekes volt annak bemutatása, hogy a német nép is szenvedett a II. világháború előtt és alatt. Az Oscar-díjat a düsseldorfi Művészeti Akadémia professzorát játszó Oliver Masucci kapta, de nekem a mindig talpára eső másik professzort játszó Sebastian Koch alakítása tetszett a legjobban.

Forrás: Cirko Film

Végül pedig a kakukktojás: Nem terveztem bemutatni, de igazán sajnálnám, ha nem látná, aki megnézheti  a Nemzeti Múzeum Clara c. kiállítását. Simonovics Ildikó kurátor már a doktori disszertációját is a magyar divat 1945-1968 közötti történetéből írta (egyébként a doktori disszertációk elérhetők az interneten, némelyik közülük még nekünk, laikusoknak is élvezetes).  A kiállítás Rotschild Klára „divatkirálynő” életútját, tevékenységét, divatszalonját, műhelyét mutatja be a főépület Rotundájában, valamint a múzeumkert rekonstrukciója során megújult és Geraldine-háznak keresztelt Kertészházban. A Rotundában a divatbemutatókat annak idején megkoronázó menyasszonyi ruhák láthatók próbababákon, a ruha történetét röviden ismertető feliratokkal – de ennél sokkal érdekesebb a kertészházi kiállítás három nagy és két alagsori kis teremben. Több éves kutatómunka eredménye a három riportfilm: megszólalnak a ma élő rokonok, a tervezőművész, a vevők, a műhely dolgozói vagy a leszármazottjaik, a szalon manökenjei - és persze ruhák, ruhák mindenütt. Két rekonstruált modellt az egyik alagsori kis teremben – öltözőben - föl is lehet próbálni!

Informatív a középső nagy terem falán az idővonal. Külön blokk a Petőfi téri lakás alaprajza és fotói: a Dunára néző sarokterasz a „vonalas” ünnepeken 60-80, gondosan összeválogatott vendégnek szervezett fogadás színhelye volt. A jobb oldali teremben pedig úgy érezhetjük, mintha a szalonba lépnénk be: a falon az 50-es és a 70-es évek között a szalonban készült fényképek, a kiállított eredeti kanapén a legjobb vevő, Tito felesége ült és nézegette a kifejezetten neki összeállított kollekciót.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

A legújabb párizsi modellek Rotschild Klára-féle másolatait neves színésznők, diplomatafeleségek, magasrangú külföldi vendégek feleségei viselték. Az 50-es években Különlegességi Női Ruhaszalonnak, később egyszerűen Clarának nevezett Váci utcai kuriózum helyiségében ma Estée Lauder üzlet található.    

A Clara szalon a Váci utcában. Forrás : Fortepan

   LUJZA