Az örömöket megőrizni, a nehézségeket szélnek ereszteni kell!

Általában év végén szokás górcső alá vonni addigi életünket. Gyakran megfordul gondolatainkban, hogy másképpen is cselekedhettünk volna, ám ami elmúlt, meg nem változtatható.

Egy hosszú élet bőven szolgál gyakori változásokkal, történjenek azok a kitűzött cél érdekében, családi események miatt, vagy éppen új dolgok keresése céljából. A megálmodott gondolat, terv, ritkán ér célba, legtöbbször mellékvágányra fut be vonatunk, kénytelenek vagyunk más utat választani, mint amit elképzeltünk. Akár eredmény, akár kudarc tarkítja életünket, azok megtanítanak élni emberi közösségünkben. Sokszor a kudarcok több tanulsággal szolgálnak, mint a monoton élet.

Ars poetica -  Zsazsa gobelinje

Álmaink már gyermekkorban megfogalmazódnak bennünk, amikor még teljesen ismeretlen a célhoz vezető út. Én már négy évesen kijelentettem szüleimnek, hogy ha nagy leszek, pilótaként fogok röpködni a levegőben, mint azok a gépek, melyek a második világháború idején fejünk fölött szálltak. Ez az álom olyannyira megvalósíthatatlannak bizonyult, hogy még fehér hajkoronával, utasként sem volt alkalmam a levegőben röpködni, nem hogy pilótaként.

Másik komoly elhatározásom elemi iskolás koromhoz kötődik. Eldöntöttem, hogy orvos leszek, minden balesetet szenvedő nénin, bácsin segítek. Ebben a döntésben környezetem volt a kiinduló pont. Ugyanis nővérem ekkor egy kórházban dolgozott mint ápoló, és nyaranta nála töltöttem a vakációmat, hegyek-völgyek között, ahol alkalmam nyílt látni a sérült embereket kórházba szállítás, gyógyítás közben. Ez a lehetőségem is kudarcba fulladt, változtatnom kellett.  Óvónő  lettem. Sok évvel később, amint nővérem betegágyánál őrködtem, megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy mily kegyes volt hozzám a sors, hogy egészséges, őszinte, ragyogó szemű gyermekek körében játszhattam át életem nagy részét és nem a szenvedő betegek érzéseiben osztoztam. Az ember sorsát eldöntő pillanatok néha jó irányba terelnek.

Napraforgók - Zsazsa festménye

A nagybetűs élet aztán csak úgy zúdította reám a nem várt változásokat. Házasságom után férjem munkája miatti helyváltoztatások egész embert követeltek tőlem is. Sok helyen kellett alkalmazkodnom, mellette még a más nyelven való oktatást is vállalnom. Így történt, hogy közel 25 évet nem anyanyelvemen tanítottam. Megjegyzem, hogy függetlenül a nyelvtől, minden gyermek korosztályának megfelelő, hasonló sajátosságokkal rendelkezik. Közöttük élmény volt minden perc, amit velük tölthettem. Mindez sokszorozódott saját gyermekeim megszületésével, akik csodákkal leptek meg, új értelmet adván életemnek.

Az örömteli pillanatok mellett a nehézségek sem maradtak el. Azokat csak le kellett győzni. Mekkora öröm volt három évi albérlet után birtokba venni egy saját, új lakrészt! Boldogságunk mellett teljesen eltörpültek azok a hiányosságok, melyek megvalósításra vártak. Tudtuk, hogy azokra is sor kerül, csak ki kell várnunk.

Kert - Zsazsa kifestőkönyvi alkotása

Aztán gyermekeim más városban való továbbtanulása került előtérbe. Az anyagiak megteremtésének nehézségei mellett örvendhettünk azoknak a hétvégi együttléteknek, kellemes pillanatoknak, melyekre mindig szakítottunk időt. Gyermekeim ma már másféle örömöket nyújtanak számomra unokáim által. Legnehezebb időszakomat felejthetetlen szüleim és testvéreim elvesztése okozta, kiknek hiányát ma is érzem, emlékük örökké él bennem.

Visszapillantva eltelt éveimre, mérlegre rakva átélt küzdelmeimet és örömeimet, a mérleg nyelve  mégis az örömök felé billen. Észre kell venni az örömteli pillanatokat, azokat kell megőrizni, a nehézségekkel teli serpenyő tartalmát pedig szélnek ereszteni!

 KLIKK A KÉPRE!

 Képek, montázs, GIF forrása: régiségeknek blog

           Zsazsa