Történeti visszatekintés a Judy című film kapcsán

                                   Liza Minnelli a Kabaré című filmben   forrás: Wikimedia Commons

A tavaly bemutatott  Judy c. film már a bemutatás hetében vezette a nézői toplistát, legalábbis nálunk, mégse valószínű, hogy elérné akár az Oz, akár a Kabaré című filmek világsikerét.

De mit keres itt az Oz meg a Kabaré?

Az Oz film említésének azért van itt helye, mert a 2019-nem készült Judy az 50 évvel korábban meghalt Judy Garland amerikai színésznő-énekesnő utolsó hónapjairól szól, s ő az Oz, a csodák csodája c. film főszerepében aratta a legnagyobb sikerét; a Kabaré főszerepét pedig Liza Minnelli, Garland lánya alakította.

A Kabaré story-ja Christopher Isherwood brit-amerikai író tollából, írógépéről származik, magyarul is olvasható, a kötet címe: Isten veled, Berlin. Az 1929-33 között Berlinben élt Isherwood a benyomásait laza történetfüzérben örökítette meg.

 Emléktábla a berlini házon, ahol Isherwood 1929 és 1933 között lakott     Forrás: wikimedia commons

A könyvet először 1939-ben adták ki. Azóta több mint 20 kiadást ért meg, számos nyelvre lefordították. Egyes idézetei szállóigék lettek az angolszász nyelvterületen, különösen az első elbeszélés, a „Berlini napló (1930 őszén)” elején szereplő mondat: Fényképezőgép vagyok, nyitott rekesszel, teljesen passzív, felvételeket készítek, nem gondolkodom (Réz Ádám fordítása, 1972). Ez a mondat adta a New York-i Broadway-n 1951-ben bemutatott színdarab, az I Am a Camera (fényképezőgép vagyok) címét.

A történetet a szintén brit John Van Druten alkalmazta színpadra, akit Isherwood 1939 óta ismert. Mindketten a 30-as évek végén emigráltak Amerikába, Californiában éltek. A darabváltozat sikert aratott, sokáig emlegették Walter Kerr színikritikusnak a New York Herald Tribune-ban megjelent velős kritikáját is: Me no Leica = én nem vagyok Leica (a szójátékban a világhírű német fényképezőgépmárka neve fordul elő).

A darabban és az 1955-ben a darab alapján készült, azonos című filmben is Julie Harris alakította a bohó Sally Bowles-t. A filmet nem mutatták be Magyarországon, az interneten elérhető.

Forrás: Carl Van Vechten 1955, US Library of Congress

Julie Harris neve egyébként nekünk az Édentől keletre filmváltozatából lehet ismerős: Abra-t alakította, akibe mindkét fiútestvér szerelmes volt.

Visszatérve a berlini story-ra, a diadalútnak a filmmel távolról sem lett vége, mint tudjuk. A 60-as években hódított a musical változat a Broadway-n, az I am a Camera is sorra került. A Cabaret musical szövegén kezdetben csak Joe Masteroff dolgozott, később John Kander zeneszerző és Fred Ebb dalszöveg-író is beszállt a munkába. Az utóbbiak a Cabaret előtt több musical-en is dolgoztak együtt, köztük a Cabaret-et közvetlenül megelőző Flóra, a vörös veszély c. darabon 1965-ben, amiben az akkor 19 éves Liza Minnelli az első főszerepét, Flora Meszarost játszotta.

                                 forrás: amazon.com

Az 1966-ban a Broadway-n bemutatott Cabaret musical-ben viszont nem játszott, állítólag azért, merthogy a hősnő, Sally Bowles, angol volt, és a szerepet egy brit színésznőnek adták. Abból az előadásból két szereplőt tartok fontosnak megemlíteni: Joel Greyt, a konferansziét és Lotte Lenyat, aki Fräulein Schneidert játszotta.

                       Az előadás plakátja       Forrás: Wikipedia

Lotte Lenya német sanzonénekesnő Kurt Weill zeneszerző felesége volt, a háború előtt a Brecht-Weill szerzőpáros zenés játékainak  ihletett előadója, a Koldusopera 1928-as berlini bemutatójának szereplője. Jóval később ő inspirálta a Cabaret dalait. Joel Grey pedig a színpad után a film szertartásmestere, konferansziéja is lett.

A musical-ben, akárcsak az eredeti történetben a brit író, Isherwood (színpadi és majdani filmbeli nevén Bradshaw) Berlinbe érkezik. Könyv írására készül, nyelvtanításból él. Hamarosan megismerkedik a KitKat Klub kabaré énekesnőjével, Sally Bowles-szal. Oda is költözik Sally szállására Fräulein Schneiderhez. Egy gazdag német báró és playboy, Sally ismerőse mulatni hívja Sally-t és Bradshaw-t, akik egy egész hétvégét töltenek vele. Később Sally észleli, hogy terhes, de nem tudja, melyik férfi a gyerek apja a kettő közül. Az író feleségül venné, de Sally meggondolja magát, és végül elveteti a gyereket. Az író elhagyja a fasizálódó országot, Sally pedig visszamegy a KitKat Klubba.

A musicalt a mai napig játsszák a színházak az egész világon. 1992-ben Budapesten láttuk a Madách Színházban: Paudits Béla játszotta a konferansziét, Hirtling István Bradshaw-t, Psota Irén és Garas Dezső Fräulein Schneider és Herr Schultz párosát, a legemlékezetesebb pedig Sally Bowles volt: Básti Juli.

2008-ban a berlini Bar jeder Vernunft-ban, a Minden Ok Nélkül kabarészínházban láthattuk a musicalt.

Autentikus volt a helyszín is, mindössze pár sarokra az író volt lakhelyétől és a Vilmos Császár Emléktemplomtól, amiről az író szintén megemlékezik a regényében.

2012. Szilveszter estéjén különleges feldolgozást láthattunk: a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatóinak vizsgaelőadását a Nemzeti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében. Úgy rémlik, a darabot a színház MÜPA felőli oldalán, a második emeleti előcsarnokban adták elő, a hosszú, keskeny erkélyre ki-kifutva.

       Nemzeti Színház         Forrás: Wikipedia

A musical sikerét követően már 1968-ban fölmerült a filmváltozat ötlete. Mire azonban elkészült a film forgatókönyve, eltelt három év, és a végső változat sokkal jobban hasonlított Isherwood könyvére, mint a feldolgozásokra. A dalok változtak, pár kimaradt, újak is készültek. Míg a színpadi musical-ben az összes főbb szereplőnek jut egy-egy dal, a filmben egy kivételével az összes dalt (az amerikaivá alakított) Sally és/vagy a konferanszié énekli.

A film kezdő képein a víz alá süllyedt és ott épségben maradt Berlint látjuk az 1930-as évek elején. Az utca panoptikum – az ország fasizálódását főként a kabarészínházban zajló eseményeken és a kabaré műsorán keresztül, az író szemével követjük. Ahogy az utca után a kabaréban is egyre több a barna inges náci, úgy merevedik ki végül a kép, és süllyed vissza a látomás a víztükör alá.

A maximalista Bob Fosse rendező a hitelesség kedvéért az egész társulatot Németországba vitte és ott forgatta le a filmet, ami 1972-ben 8 Oscar-díjat nyert. Judy Garland már nem láthatta a filmet. Christopher Isherwoodnak tetszett az addig főleg Shakespeare-színészként ismert brit Michael York alakítása Bradshaw szerepében, Liza Minnellit azonban túl „profi” Sally Bowles-nak találta: az ő hősnője majdhogynem műkedvelő volt. A világhírt viszont a profi alakítás hozta meg.

                Liza Minnelli a Kabaré című filmben
                     forrás: Wikipedia

2012-ben, a 40. évfordulóra készülve kiderült, hogy a film eredeti negatívja elveszett. A jogbirtokos Warner Brothers egyetlen rendelkezésre álló interpozitív kópiájának kb. 300 méterén (10 perc) karcolás húzódott végig, amit valószínűleg egy porszemnyi szennyeződés okozott. Próbálkoztak digitális kifestéssel, de nem sikerült, végül minden egyes hibás kockát kézzel, számítógépes érintőceruzával javítottak ki. A digitálisan felújított változatot 2012 áprilisában mutatták be Hollywoodban.

LUJZA