Zöldborsóleves, akár naponta

Az üde-zöld ruhájában hetykén feszítő kertem koronázatlan királynője a zöldborsó. Fejtéskor frissen roppan ujjaink között, zsengébb kisebb szemei célt tévesztve az erre kijelölt tál helyett szánkban találják magukat, mert biz’ nem átalljuk csakúgy magában, nyersen befalni.

Emlékezetem óta a zöldborsó-szezon a tavasz kiteljesedését, üdeségét,  valamiféle ünnepélyességét jelenti. Zöldborsóleves! Édesanyám nap mint nap készítette idényében, amivel sohasem tudtunk betelni. A négy-évtizedes városi életem alatt a zöldborsó érésekor a piacot járva kilószámra vettem, amikor már volt mélyhűtőnk. Nekem a krumpli-vöröshagyma-olaj/zsír mellett alapélelmiszernek minősül ez a zöld hüvelyben érő szemecske.

magaságyás

Falura költözve több-kevesebb sikerrel veteményeskertem része lett. Hetvenkedős évem felé lépegetve azonban tudomásul kellett vennem, ami nem megy, nem kell erőltetni, azaz a szabadtéri földben veteményezések korszaka lezárult, ugyanakkor kertes ház(am) veteményes nélkül elképzelhetetlen. Az elmúlt év októberének egyik utolsó napja örömteli hangulatban talált az elkészült új magaságyás jóvoltából és azonnal be is ültettem szamócával, fokhagymával, petrezselyemmel, sóskával. A maradék helyre zöldhagymának való dughagymáért a gazdaboltban találtam magam. Ott, a vetőmagokon „legeltetve” szemeim fedeztem fel az áttelelő zöldborsó csomagocskát. ”Jé, hogy mik vannak?”- gondolatnak a végére se értem, már a bevásárlókosaramban landolt egy ilyen csomag, mert „ez kell nekem”.

áttelelő zöldborsó

Ja, hogy a magaságyásban erre nincs hely? Tudtam, persze. Nem baj, majd lesz valami. Lett valami. Az udvar közepén, fiam által téglával körberakott, még üresen álló virágágyásnak szánt területet pillanat alatt kineveztem zöldborsóültetvénynek. Következő gondom az volt, hogy sorra vagy bokorra vessem? A helyszűke miatt a sorra voksoltam. Körbeültettem. Jó, nem  a megszokott rend, trend, de hát így alakult. Sorára is elég sűrűre sikeredett, mert az utolsó szem magocskát is beszórtam. A kör közepén üres helyet hagytam, az általam remek ötletnek tartott fokhagymáknak, hogy ezzel védjem a zöldborsót a rágcsáló rusnyák ellen.

zöldborsó bokor virágban

Akkurátusan „be is fokhagymáztam” az ültetvényt.  Azért az az intuíció nem hagyott nyugton, hogy a zöldborsó és a fokhagyma vajh társnövények-e. Az interneten elmentett  növénytársítási oldalra kattintva lehervadt  okos fejecskémről a mosoly: „A zöldborsó és a fokhagyma nem társ, ne ültessük egymás mellé”…”Kedvezőtlen szomszédság”… Másnap egyesével kiszedegettem a fokhagymákat. Nos így történt az áttelelő zöldborsóm vetése. A telő-múló téli hónapok alatt szépen növekedett, fejlődött, de még mindig kétkedve nézegettem, lesz-e belőle valami. Lett. Gyönyörű, hófehér ruhában pompáztak virágai, majd megjelentek a kis zöldborsó hüvelyek is. Ma már éretten roppantjuk azokat, és igen, ma zöldborsóleves lesz ebédre, és holnap is, és ameddig van,  addig … és jut még a fagyasztóba is!

zsenge zöldborsó szemek

A fejes saláta. Éveken át vetettem szegény magocskákat. Szépen sorára, gondosan, és mint aki jól végezte dolgát vártam, hogy szedhessem a szép, zöld fejeket. Nos, ez nem jött be, feladtam. Nekem nem terem és ennyiben is hagytam. Mígnem tudomásomra jutott, hogy nem úgy van az, ahogy én gondoltam, hanem úgy, hogy amikor kibújnak a levélkék, még zsengén, akkor ki kell szedegetni és egyesével új helyre, külön-külön elültetni azokat. Első ily tevékenységem eredménnyel is járt. Gyönyörű és finom salátákat eszegettünk tavaly, és remélem idén is így lesz. A jó pap is holtig tanul…

zöldsaláta fejek

Kertem virágai, veteményei, csiripelő, füttyögő madárkái, állatkái (vakondok, süni) mindig tudnak újra tanítani, újat adni, mindig „történik” valami. Nincs idő és nem is lehet unatkozni ezen a természetközeli „birtokon”, otthonom udvarában.

   Fotók saját felvételek

    Izzy