A második hullám küszöbén elmondjuk, hogyan éltük/éljük meg  - 1. rész                             

Forrás: Pikist

Mit jelent az életünkben egy világjárvány születése és jelenléte?

Az év elején felröppent híresztelések a koronavírus-fertőzésről szinte megbénítottak bennünket, és jelenleg is fogva tartanak.

Március közepén leállt a világunk, ijesztően hatottak a kiürült városok, metropoliszok, munkahelyek. Két hétre én is bezárkóztam lakásom biztonságába. Egy fiatal rokonom bevásárolt, és megtette volna akármeddig, de úgy döntöttem, hogy ezután is ellátom magam a megfelelő óvintézkedéseket betartva. A levegőre is szükségem volt. Naponta lementem sétálni maszkban a déli órákban, amikor a legkevesebb ember lézengett a városban.

Pozitív tapasztalatatom az emberek fegyelmezettsége, és az a gondoskodás, féltő szeretet, amit a fiatalok a szülőkkel, nagyszülőkkel szemben tanúsítottak.

A személyes találkozások hiányoztak legjobban. El kellett halasztanom külföldön élő családom húsvéti látogatását. Barátnőimmel való mozgalmas életünk, a moziba, színházba, élményfürdőbe járás megszűnt. A vízi tornát a neten talált senior tornával pótoltam.

A májusi lazítás hozott számunkra egy kis szabadságot, de az életünk más mederben folyik tovább, a lelkünk mélyén a félsz megmarad, hiszen újra és újra felbukkannak fertőzések. A virológus kutatókban van minden reményünk.

  Annaróza

Forrás: Pxfuel

A Föld üzenete: mit tettél ember?  

A bő egy hónapos önkéntes karanténba vonulásunk  a „maradj otthon” felhívás okán, nagyobbik fiamék kérésére történt. Nagyon szigorúra vették a dolgot, az utolsó gyufaszálig mindent kétnaponta hoztak 96 km-es távolságból, amit ablakon keresztül, karnyújtásnyi távolságban adtak át. Heteken keresztül.  Kis faluban, nagy kertes házban élünk. „Otthonülős fajtaként” normál viszonyok között sem lépek ki a kapun a havi két nagybevásárlós alkalomnál többször. Szokásosan végeztük a házi teendőket,  levegőzéssel egybekötött udvari tevékenységekkel, és kedvelt elfoglaltságainkkal.

Végül én kezdtem félteni nagyfiamékat, mert becsülettel ellátták  a 130 km-re lakó másik két idős, rokon családot is.  Ezért azt találtam ki,  hogy  a  facebookon  adom le a rendeléseimet a kis boltunknak,  amit aztán házhoz szállítottak.  Pár hétig így vásároltam. Nagyon hiányzott a személyes együttlét nagyfiamékkal. Az idő teltével bemerészkedtek az udvarba.  Nagyon furcsa, szinte tragikomikus volt a jelenet. Egy udvarban, sok méter távolságra kerülgettük egymást… de együtt voltunk.

Mély nyomokat hagytak bennem azok a videók, amelyek a  Földbolygó és természet elleni emberi vétségeket mutatják be,  mint A Föld üzenete – Mit tettél ember?  című videó.

https://www.youtube.com/watch?v=_GJBtE66quk&t=60s

    Izzy

Forrás: Pixnio

 Be kell tartanunk az egészségügyi előírásokat

Arról kellene írnom, hogyan éltem meg a karantént, mi volt benne a rossz és mi a jó. Mi jó lehet abban, ha az ember két hónapig szobafogságban él, nem találkozhat szeretteivel, barátaival, nem ölelheti meg a gyerekét, az unokáját, nem trécselhet egy jót a barátnőjével egy cukrászdában, nem vihoghat együtt a testvérével valami idétlen viccen? A virtuális csevej semmiképpen sem helyettesíti az élő, testközeli találkozást. De hála a technikának, legalább arra nyílt lehetőségünk, hogy naponta beszélhessünk, kis színt vigyünk a napi monotóniába. Rossz volt, hogy elmaradtak a betervezett színházlátogatások, családi összejövetelek – egy születésnap, egy esküvő. Kevésbé fontos dolog, de nekem hiányoztak a piacozások: nem  válogathattam kedvemre  a zöldségek, gyümölcsök között,  hanem be kellett érnem azzal, amit mások vásároltak helyettem. Örvendetes viszont, hogy volt, aki gondoskodott rólam – a lányom családja és az önkormányzat.

Ám mégis van valami nagyon fontos és jó oldala  a karanténnak – az, hogy nem kaptuk el a vírust,  országos szinten is sikerült elkerülnünk a tömeges megbetegedéseket és haláleseteket. Számomra az a legjelentősebb, be kell tartanunk az egészségügyi előírásokat, továbbra is viselnünk kell a maszkot és nem szabad félvállról vennünk a járványhelyzetet.

Sajnos nagyon sokan mégis fittyet hánynak az óvintézkedésekre. Az a tapasztalatom, hogy az üzletekben és a tömegközlekedésben senki sem ellenőrzi, hordanak-e maszkot az emberek vagy nem. Ezért aztán jópáran egyáltalán nem viselnek, sokan mások pedig csak a szájukat takarják el, az orrukat nem, vagy éppen az állukon fityeg a maszk. Konkrétan tudok egy ismerősről, aki tünetek nélkül vészelte át a fertőzést (teszt bizonyította). Ki tudja, hány ilyen emberrel találkozhatunk naponta? Két, külföldön élő ismerősöm pedig bele is halt a betegségbe.

    Miranda

saját felvétel

  Kiderült, mi az igazán fontos az életünkben

A bezártság váratlanul ért, de nem felkészületlenül, mivel rendszeresen tartalékolok itthon tartós élelmiszert, befőzök, lefagyasztok az 5 tagú család számára.  Bebizonyosodott, hogy az észszerű háztartás-vezetés és gazdálkodás fontos. Változatos heti étrendet tudtam kialakítani, nem kellett kampányszerűen vásárolni.

A kényszerű bezártságot inkább egy lelassult, normálisabb tempójú élet lehetőségeként éltük meg: nem kellett közlekedni (családtagjaim itthonról dolgoztak-tanultak), több idő és figyelem jutott a közös, családi együttlétekre. Gyermekeim munkahelye szerencsére nem volt veszélyben.

Jólesett a fiatalabbak figyelme: vigyáztak rám, óvtak, kíméltek. Közben észrevették azt is, mennyi feladatot megoldok itthon, hogy ők nyugodtan dolgozhassanak. Megköszönték és hálásak érte.

Nagyobbik unokám idén érettségizett: az ismétlések, a rendszerezés és a tanultak összegzése online valósult meg - az eredményessége szerény. Elmaradt a ballagás és kimaradt sok, számukra fontos, közös élmény – ezek nem pótolhatók. Megnyugtatóan zárult az érettségi vizsga, mégis…

Örülnék, ha továbbra is megmaradna az idősek iránti (társadalmi méretű) tisztelet, a valóban fontos dolgok előtérbe helyezése és az egészség, mint érték megbecsülése. Mert most kiderült, mi az igazán fontos az életünkben (egészség, család, összetartozás), és mi az, ami – bár fontosnak hittük – elhagyható.

     Fodor Anna