Hála a szomszédnak és egy ismerősnek

Nálam a cseresznyevirágzás ideje jelzi, hogy hamarosan kezdődik az „ameddig  szusszal bírom" kerti munka és az „eddig, eddig vagyok”  befőzési idény.  

Nem annyira dizájnos, mint inkább hasznos a tudatosan meghagyott, szomszédból  átlógó cseresznyefa ága,  amelynek termését évről-évre megkapjuk. Dizájn ide, nem látványos ágfahajlás oda, de megtermi a tízen-húszon kiló nagy szemű, friss ropogós szemeket.

Idén sem hazudtolta meg magát a csodálatosan virágba borult fa, hozta is gyümölcsét, úgy rendesen.  Akkurátusan szedegettük, eszegettük is a  fiammal,  majd  a szokásos  előkészületeket követően üvegekben kerültek az éléskamra polcára.

Az időjárási viszonyokat tapasztalva és a  gyümölcsárak előrejelzései alapján úgy  véltem, hogy idén a cseresznyével letudtam a befőzést.  Telt-múlt az idei nyár eleje, közepe, anélkül, hogy elővettem volna az üres befőttes üvegeket. A lekvárkészítést elhalasztottam jövőre, persze azon gondolattal, hogy azért a tavalyiakból még idén télre is jut. Az őszibarack eltevésén töprengtem,  vakargattam a fejem a piaci árakat látván. Sokallottam a kilónkénti árát, „ennyiből már megveszem készen a boltban is” gondolattal  csúszott a vásárlása, a  befőzése. Ugyanakkor ez a legkelendőbb befőtt nálunk (sültekhez, levesnek, süteménynek, magában).  Addig tettem-vettem  ezt-azt-amazt a kertben, a házban, mígnem észbekaptam, hogy bizony ránk köszöntött augusztus hava.  Lassan vége a nyárnak, és nincs őszibarack befőttem, de más sem nagyon,  ilyen üresek a polcok még nem voltak – járt az agyam. Jócskán tudatalattimban lehettek  a tavaszi történések, mert az is megfordult a fejemben, hogy pont most téblábolok, amikor ki tudja mi lesz megint ősszel…

Máskor ilyenkorra  250-300  üveg új, friss befőtt  sorakozott glédában a polcokon, pont most meg nem. Ekkortájt jutott tudomásomra egy ismerősöm ajánlása, udvari kis gyümölcsösében termett őszibarackjáról. Ahogyan mondta is,  a spájzát már megtöltötte bőven e lédús gyümölcsből, a fán lévő gyönyörű, egészséges barackokat sajnálná kidobni, de még akár cefrébe is. Nem akar kereskedni vele, de a fáradtságos munkával megtermesztett, nem agyonvegyszerezett, egészséges gyümölcsök jobb sorsra érdemesek.  Korrekt ára hallatán tudtam, hogy az elkövetkező napom  őszibarack feldolgozásával telik el. Lelkem békéje is helyreállt, mégiscsak kerül a stelázsira őszibarack befőtt. Készülök még lecsó, uborka és vegyes savanyúság  üvegben tartósítására.

Gyümölcs befőzési fortélyaim hagyományosak. Forró vízzel átöblített üvegekbe kerül az egy-két percre forrásban lévő szirupba tett, majd kiszedegetett gyümölcs, amelyet felöntök a még szintén forró sziruppal, majd lezárom az üvegeket és száraz dunsztban hagyom kihűlni.  Ezen eltevési mód több évtizede bevált, annyira, hogy ha marad is valamelyik befőttből, még évek múlva is tiszta levében áll, ehető. A cukor mennyiség csökkentésével sem kísérletezek már, beleteszem, amennyi kell, mert ettem én már olyan trendin, alig cukorral elkészített sárgabaracklekvárt, hogy csak becsületből nyeltem le az első és azzal egyben az utolsó falatot belőle. Nem állítgatom fejtetőre  sem az üvegeket, jól elaluszkálnak az üvegek fejjel felfelé a jó meleg takarók alatt. Tudom, ahány ház, annyi szokás. A legfontosabb, hogy elálljon, ne fortyanjon fel, és télen a nap sugarának ízével tegyük  ételeinket változatossá, pocakunkat tele.  

                            saját felvételek

       Izzy