Néprádió, matiné, tévé a szomszédban

               Testvéreimmel - saját fotó

Nem nosztalgiázni szeretnék, sem „bezzeg az én időmben…” közhellyel példálózni. Ezek a gondolatok akkor jöttek elő, amikor ránéztem a naptárra és  rájöttem, hogy közel egy éve élünk a vírus árnyékában. Mi, az idősebb, ún. védett korúak még zártabb környezetben élünk. Ha nem lenne internet (szerencsére egyre több lakásban van, de nem elégben), sokkal rosszabb lenne. Számunkra is elviselhetőbbé teszi a kialakult helyzetet ez a lehetőség . Sok mindent kibírtunk életünk folyamán, de a teljes elzártság végzetes lenne az idősekre nézve, elsősorban az idősotthonokban élőkre gondolok. Hogyan is lehetett internet nélkül élni? Természetesen ez egy költői kérdés, mert lehetett.

      Az én korosztályom közvetlen a háború után született. A háború okozta károk elhárítása miatt csak nagyon szerény körülmények között élhettünk. Mi, gyerekek, könnyebben alkalmazkodtunk. Akkoriban az általános hírforrás a rádió volt. Emlékszem, 4-5 éves lehettem, apukám bekapcsolta a néprádiót és azon hallgattuk az esti mesét. Körül ültük az asztalt és csöndben, áhítattal hallgattuk. Nem tudtam felfogni, hogy jöhet abból a dobozból a mese. Úgy képzeltem el, hogy pici emberek ülnek a pici asztal körül és beszélgetnek, mesét mondanak.

                      Saját fotó

         A vasárnap délelőtti programunk általában a bábszínház vagy a moziban a matiné volt. A nagyobb testvér kísért el a bábszínházba. Nagyon szerettem ezeket az előadásokat. A mai napig járok (sajnos az sem működhet még), néha az unokámmal megyek, erre az egy óra hosszára teljesen ki tudok kapcsolódni a mindennapokból. A városban három mozi volt, és a vasárnapi matinén abban az időben még nagyon sok háborús filmet játszottak, és néha mesefilmet, talán a kis Mukk története maradt meg az emlékeimben. A legkedvesebb mesémet, a Hófehérkét, csak mesekönyvből ismerhettem, Walt Disney filmjét először elsős gimnazista koromban láthattam.       

                           Saját fotó

           Az 50-es évek második felében hallottunk előszőr arról, hogy Amerikában létezik olyan készülék, amelyen otthon nézhetik a filmeket. Elképzelni sem tudtam, hogyan lehetséges. Emlékszem a sétáló utcán mentünk és egy rádióüzlet kirakatában egy papírkartonból készített tv dekoráció volt. Percekig álltam a kirakat előtt.

                                 Kép forrása: Wikipedia.hu

    Lassacskán már Magyarországon is beindult a tv-adás, 1957. május 1. a hivatalos dátum, de még kevés lakásba jutott el. A szomszédunkban lakott egy kedves, középkorú házaspár és egy idős hölgy, akiknek először volt tévékészülékük és meghívtak pár lakót, hogy együtt nézzük az adásokat. Rendszeressé váltak ezek az esték, az ajtó mindig nyitva állt, „bevackolt” mindenki a helyére, adás végén pedig még egy jót beszélgettünk. Természetesen fekete-fehér készülék volt, de egyszer valaki kitalálta, hogy tegyünk a képernyőre színes celofán papírt, így lett „színes” a tv. A 60-as évek közepére már egyre több lakásba került készülék, a közös tévézések elmaradtak, de a jó szomszédság megmaradt.

                                        Jurij Gagarin űrhajós   Forrás: Wikimedia

       Fantasztikus idők tanúi lehettünk az űrhajózás megindulásakor. 1957. november 3-án Lajka kutyával a fedélzeten Föld körüli pályára állt a szovjet  Szputnyik-2 űrhajó. (Szegény kutya nem élte túl). Következett a Vosztok-1 űrhajó, a fedélzetén Jurij Gagarin, az első ember az űrben, aki 1961. április 12-én egy kört tett meg a Föld körül. Ma is tisztán emlékszem arra a napra. Következett 1963. június 16-án Valentyina Tyereskova, az első női űrhajós, aki a Vosztok-6 fedélzetén 3 napig tartózkodott az űrben. Az amerikai űrhajózás csúcspontja a holdraszállás volt az Apollo-11 űrhajóval, melynek parancsnoka Neil Armstrong és társa Buzz Aldrin az Eagle nevű holdkompon szálltak a Holdra, és elsőként a parancsnok léphetett a Hold felszínére 1969. július 20-án.                           
                                    Saját fotó

        Az 1970-es, 80-as években felgyorsult a technika fejlődése: lemezjátszó, sztereó készülékek, magnó, kazettás magnó, színes tv, video stb. jelentek meg,  a mozikban pedig a  szélesvásznú filmek. A „legszebb” az volt, hogy telefonvonal még nem jutott minden lakásba, beadhattad ugyan az igényedet, de évekig várhattál, akkor is iker vonalat kaphattál. Ha az ikertársad beszélt, te nem tudtál telefonálni. A hírek a japán híradástechnika csodáiról szóltak, olyan telefont dolgoztak ki, hogy láthatod akivel beszélsz. Na ezt az időt én már nem érem meg, gondoltam, pedig csak a 40-es éveimben jártam.

                           Forrás: Wikipedia

         1990-es évek: számítógépek megjelenése a munkahelyeken. Igaz, a napi forgalmat kézzel vezettük, és a nap végén ütögettük be a számítógépbe, de egy év sem kellett, és komplett programot fejlesztettek ki, ami nagyban megkönnyítette a munkánkat. Beindultak a közösségi oldalak, a skype, az on-line levelezés, a konferencia beszélgetések, a messenger és az on-line oktatás. Jó látni, hogy az idős emberek sem maradnak ki ebből. Ha mást nem is, de megtanulják a kezelésüket és láthatják egymást, beszélgethetnek a családdal, tájékozódnak, világot látnak, igaz „csak” virtuálisan. Megjelentek az okos órák, milyen hasznos dolog, baj esetén könnyen elérhető a segítség!

                                  Saját fotó

      Mi, 70 éven túliak, emlékezünk és átéltük ezen lehetőségek hiányát. Mennyi aggodalomba került, míg postán, vagy egyéb úton híreket kaptunk szeretteinkről. Csodálatos dolog a technika, fantasztikus dolgokat élhettünk át és valószínű még fogunk is.

      A vírus közbeszólt, sajnos még nincs vége. Reménykedni tudunk csak, hogy egyszer vége lesz és tovább élhetjük az életünket. Egy biztos, már semmi sem lesz a régi.

   Sári

  Ha tetszett a bejegyzésünk, látogass el közénk blogunk facebook csoportjába, ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. Örülünk, ha írásainkat lájkolod (a cikk címe alatt) és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.