Egy TV-sorozat margójára

Az év elején ismét beszippantott egy TV-sorozat, az 1905-ben, Spanyolországban játszódó Grand Hotel. Nem a gyermetegnek bizonyuló mese, hanem a csodálatos épület és tájak, no meg – főleg! – a gyönyörű jelmezek láncoltak a képernyő elé. Hamar megtanultam, hogy a fiatal, előkelő főszereplő hölgy hétköznap kis azsúrmintával díszített blúzt, szoknyát visel, amit gazdagon hímzett madeira-mintás ruhákkal vált fel, amint csak teheti. Csipkében tündökölt a nővére és az anyja is, a szálloda vendéghölgyeiről nem is beszélve. A jelmeztervező általában ragaszkodott a szereplőre jellemző ruha-színhez és motívumkincshez, és hogy ez mennyire szándékos volt, arra csak a sorozat végén derült fény.

A Grand Hotel sorozat felejthetetlen ruháiról sajnos nem találtam az interneten szabadon felhasználható fotót (maga a sorozat elérhető a https://jobbmintatv.hu/ oldalon), helyette a kiemelt képen – a Wikimedia Commons jóvoltából - Alexandra brit királyné gazdagon lyukhímzett csipkekabátját láthatjuk 1910-ből.

Már a sorozat nézése közben elhatároztam, hogy írok a madeira mintáról, azért is, mert a csipkék közül ezt szeretem a legjobban. Ám amikor nekifogtam a témának, rájöttem, hogy ahány internetes hely, annyiféleképpen emlegetik a madeirát, több helyen azsúrozottnak titulálva olyan darabot, amit én madeirásnak látnék. Így aztán összezavarodtam, hiszen mindkét eljárás esetén lyukakat alakítanak ki az anyagban. Én magam valójában egyáltalán nem tudok hímezni, kézimunka-tudásom megállt a keresztöltés, száröltés, láncöltés, huroköltés kombinációnál. Gépöltést, ormótlan fércöltést is tudok, de egy kiszakadt gomblyuk néha rondább lesz, mint volt, ha megjavítom. 

Mit tesz ilyenkor egy (volt) újságíró? Nyilván tájékozódik, autentikus forrásokból. Tehát először megkérdeztem Márta barátnőmet, aki pontosan elmagyarázta a különbséget az azsúr és a madeira-hímzés között. Ennek alapján azután az interneten is megtaláltam a megfelelő információt, amit megpróbálok itt visszaadni, ahogy sikerült megértenem: azsúr hímzésekor a sűrű szövésű anyag egyirányú szálait kihúzzák, majd a szabaddá váló keresztszálakat összefogják, csoportosítják, hurkolással különböző „kötegeket” képeznek belőle, így alakul ki a jellegzetes geometrikus minta.

azsúrmintás terítők

Aki viszont madeira-hímzést készít, az (gondolom sablon segítségével) apró virágokat, leveleket, egyéb motívumokat vág ki az anyagból, és az anyagot a körvonalak mentén a megfelelő hímzéssel átölti, a foszlást megakadályozandó. Ennek a neve magyarul lyukhímzés. A legszebb lyukhímzett darabokat Madeira szigetén készítették, innen a madeira elnevezés.

  madeiramintás terítők

Rég elporladt családtagok, a dédmamám, a nagymamám és talán a testvérei keze munkáját őrzöm az ágyneműtartóban, néhányat kiválogattam közülük. Az alábbi képen sötét karosszékben a dédmamám ül a gyermekei körében, a fehér csipkegallért és mandzsettát viselő leány a nagymamám:

Nem otthon készítették, hanem valószínűleg vásárolták a 12 személyes rózsaszín, azsúrozott damasztabroszt és a mintás, szintén azsúrozott abrosz-szalvéta garnitúrát:

Ma azért engedhetjük meg magunknak a madeirás blúzt, ruhát, mert olcsó, géppel lyukhímzett anyagból készül, nem pedig fáradságos, szemrontó kézi munkával „csalogatják a ruhákra a meséket”, ahogy László Bencsik Sándor írta 1960-ban a Lányok Évkönyvében

Végül pedig - nem kevés önbizalommal – bemutatom a kedvenc madeirás ruhadarabjaimat (blúz, szoknya, rékli), melyeket az utóbbi években vásároltam.

„Újságíró az, aki megmagyarázza másoknak, amit maga sem ért.” (Bodor Pál, Magyar Nemzet 1990. 02.13.)

 A fényképek az első kivételével saját felvételek

      Lujza

Ha tetszett a bejegyzésünk, látogass el közénk blogunk facebook csoportjába, ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. Örülünk, ha írásainkat lájkolod (a cikk címe alatt) és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.