Széppé, varázslatossá válik az emberi arc, ha a szemek és az ajkak ezt a csodálatos lelki tükrözést láttatják.

Közben megnyugtató hatása is van a ritkán mosolygókra, kik olykor elégedetlenkednek, kételkednek a mosolygó barát, vagy ismerős nyugodt lelki állapotában. Azt gondolják, hogy az a mosoly csalóka, csak leplezni próbálják valamelyes állapotukat.

A mosoly, az mindig mosoly marad, bárhonnan ered.

Példának említem az egy héttel ezelőtti találkozásomat régi ismerősömmel, aki séta közben a környező természet szépségeiben gyönyörködve rám nézett és csillogó szemekkel, széles mosollyal fordult felém kérdésével: - Hát nem gyönyörű a természet? Tekintetével végigfutott a dús virágú labdarózsákon, a tavaszi cserjék virágain és a legszebb pompájukban büszkélkedő virágágyásokon, miközben a mosoly nem tűnt el ajkáról, még elválásunk pillanatában sem.

Ez a derűs mosoly rögződött emlékeimben, amit akkor is úgy láttam magam előtt, amikor ő egy hét múlva már csak az égi természet csodáit szemlélhette.  Ő akkor, azzal a mosollyal azt közvetítette felém: Örülj a természet csodáinak! Légy elégedett életeddel, hiszen már eddig is annyi csodát átéltél. Ne siess, ne száguldj, járj kényelmesen, mert így is, úgy is megtalálod úti célod végét. Nem felejtem el ezt a mosolybéli tanácsot. Igaza volt.

Csak a szépre gondolva a minap Görögországban kötöttem ki emlékeimben, ahol minden fa, bokor és minden rög, egy-egy mítoszt, regét, vagy mesét rejt magában. Az Égei tengeren hajóztunk csoporttársaimmal, élveztük a kis delfinek felbukkanását hajónk mögött, melyek mintha köszönteni próbáltak volna bennünket. Látva a kis és nagyobb szigeteket előttünk, mögöttünk azt taglaltam magamban, hogy az ott élő emberek vajon boldogabbak-e, mint mi vagyunk. Ismerik-e a mosoly jelentőségét, alkalmazzák-e? Milyen a társadalmi berendezkedésük, és főleg hogyan nevelik gyermekeiket?

Ezekre a kérdésekre több év távlatából most kaptam választ egy könyv által, minek címe Aiol föld, írója Ilias Venezis, aki az egyik görög sziget lakójaként gyermekkorát idézi. Mesevilága csupa természeti adottságra épül, a fák, a hullámok, a szél és minden, ami körülveszi, emberi tulajdonságokkal rendelkezik.

A nyugalmat árasztó közeg a természet ajándéka, melyet csak megköszönni lehet és főként vigyázni reá. Hogy a boldogság jelképe, a mosoly, mennyire kap elsőbbséget a természetben az emberekre gyakorolt hatásával, az különböző, ám akkor is hat, amikor figyelmen kívül hagyjuk.

Javaslom, hogy napi tevékenységünk folytán ne siessünk olyan gyorsan, hogy útközben ne vehessük észre a felénk forduló árvácskákat, melyek mosolyukkal szintén nekünk üzennek: Nézz reánk, te éretted is vagyunk! Szépségünket örököltük a te csodálatos mosolyodért! Örülj a szép napnak! Érezd magad jól!

A mosolyunkat ismeretlenekre is pazarolhatjuk. Még így is, amikor arcunkat maszk takarja, a szemünk közvetíti a maszk alatti  mosolyt.

Mi emberek éljünk bár a napégette sivatagban, vagy a fagy birodalmában, a vizeken, vagy a szárazföldön, egyaránt szükségünk van társakra, kik között az együttlét nélkülözhetetlen kelléke a szeretetet közvetítő mosoly.

Éljünk ezzel a képességünkkel, hogy elviselhetőbbé, szebbé tegyük életünk minden pillanatát. Megéri!

    Zsazsa

Ha tetszett a bejegyzésünk, örülünk, ha írásainkat lájkolod és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.

Látogass el közénk, blogunk

 facebook csoportjába, 

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!