Egy szebb napokat látott épület története emlékeink tükrében

A nagy árvíz után Szegeden sorra épültek a szebbnél szebb paloták, melyek egyik szépséges darabja az 1898-ban megnyílt, id. Kass János által épített Kass vendéglő volt. 1916-ben az épület emeletén a kor minden igényét kielégítő szálloda is létesült.  Nyitáskor volt benne 60 szoba, hall (rózsaszín terem), télikert és bankett termek. Az épület tervezője Steinhardt Antal volt.

1912-ben készült el a kerítéssel körbevett, az épület terasza előtt álló Dankó Pista szobor. A legendás szegedi cigányprímás szobrát Margó Ede készítette, aki nagy rajongója volt a prímásnak, nem is fogadott el tiszteletdíjat a szobor elkészítéséért.

Forrás: saját felvétel

1928-ban az ifjabb Kass János vette át a szállót és egészen 1933-ig működtette, amikor is a gazdasági válság miatt csődöt jelentett és a szállót elárverezték. Egy részvénytársaság vásárolta meg és Hungária néven nyitotta újra. A háború után, 1949-ben államosították.

Forrás: Wikipédia, Kass Vigadó - 1910

Az államosítás után 1976. decemberéig működött, azután állagromlás miatt be kellett zárni és évekig üresen állt. 1987-ben egy részvénytársaság alakult a felújításra, de pénz hiányában a teljeskörű felújítási munkák elmaradtak. A jelenlegi tulajdonos egy szegedi vállalkozó, akinek a felújítással kapcsolatos tervei ismeretlenek. 2014. óta az épület bérlője a helyiségek egy részét szórakozóhelyként működteti.  A szálloda sorsa továbbra is bizonytalan.

A Hungária mindig is reprezentatív helynek számított, törzsközönségét a helyi előkelőségek, művészek, színészek, az 50-es évektől a sportolók, főleg a futballisták alkották. A kiváló minőséget a konyhával, a kitűnő szakácsokkal és a felszolgáló személyzettel érték el. Megfordult itt többek között Ady Endre, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Krúdy Gyula, Juhász Gyula is. A szálloda vendége volt többek között az olasz komponista Mascagni, a Parasztbecsület zeneszerzője, és a szovjet Mojszejev táncegyüttes. Művészasztalánál foglaltak helyet a vendégszereplésre érkező híres színészek, a Szegedi Nemzeti Szinház művészei, sőt Puskás Ferenc futballista is. Oldalakon át lehetne sorolni, ki mindenki fordult meg ezen a szép és hangulatos, vonzó helyen.

Forrás: Fortepan, 1933

Az Arany János utca és a mai Dózsa György utca sarkán lévő épületrészben működött a kis Kass, vagyis a kis Hungária, ami a reggeli-déli órákban zónázó étterem  volt, estétől pedig Bár, amíg ez utóbbi fel nem költözött az emeletre, a kártyások egykori szobájába. A hely megkívánta a jól öltözöttséget, a nők híresen csinosak voltak, a férfiak csak öltönyben és nyakkendőben jelenhettek meg. A Bárnak híres dzsessz zongoristája volt Dr. Veress Zoltán, és a kor olyan híres énekesnői énekeltek itt, mint Zsolnai Hédi, sőt korábban még Karády Katalin is.

Személyes emlékeim

Ami az én korosztályomat illeti, a 60-as évek közepén érettségiztünk, mi nem járhattunk ilyen helyekre, hiszen még moziba is csak úgy mehettünk, hogy a szülőnek igazolni kellett az iskola felé az engedély megadását. Számomra a Hungária szinte egy misztikus hely volt és csodálattal néztünk arra, aki ott megfordult és ismert egy-egy  történetet vagy pletykát. 1965-ben érettségiztünk, és a Hungária rózsaszín termében rendeztük meg az érettségi bankettünket. El lehet képzelni, milyen izgatottak voltunk. Mindenki új ruhát csináltatott, végre nem egyenruhában ünnepeltünk, sutba vághattuk a kötelező köpenyt, alig ismertünk egymásra a szép ruhákban, frizurával, esetleg egy kis sminkkel kiegészítve. Egy elegánsan megterített, hosszú asztalnál ültünk, mi „érettek” és a tanárok együtt. A földszinten szólt a zene, táncoltunk, beszélgettünk. Látom magam a kék selyemruhában, ahogy zavartan hallgatom a magyar tanár dicséretét, hogy milyen jól sikerült az írásbeli érettségi dolgozatom.

A 70-es évek elejéről vannak még emlékeim, akkor már dolgoztam, volt egy jó társaságunk és néha a kis Hungáriában kötöttünk ki. Talán egyszer a Bárban is voltunk, de csak a tömegre és a füsttől homályos helyiségre emlékszem. 1975. októberében esküdtünk és a lagzit is a Hungária rózsaszín termében tartottuk. A terítés nagyon szép volt, kitűnő ételeket szolgáltak fel, a zenekar is kitett magáért. Amit nagyon sajnálok, hogy itt nem készültek fényképek, akkor még nem volt divatban, hogy fényképészt rendeljünk a lagzi helyszínére. Így az emlékeket csak az emlékezetemben őrzöm.

Forrás: saját felvétel

Szeged lakóinak, főleg az idősebb generációnak szíve vágya, hogy ez a gyönyörű épület, ifjúságunk tanúja, a Hungária Szálloda felújítva, régi pompájában egyszer még kinyisson.

  Sári

   Megérjük-e a felújítást?

Forrás: saját felvétel

A Hungária szálloda patinás épülete az én életemben is helyszíne volt néhány emlékezetes eseménynek.

Gyerek- és kamaszkorunkban az ötvenes, hatvanas években nemigen jártunk se étterembe, se kávéházba és legkevésbé sem szállodába, így a Hungária sokáig csak titokzatos, a felnőttek világába tartozó épület volt számomra. Amikor a hatvanas évek elején egy külföldi rokon hazalátogatott és a szállodában szállt meg, kíváncsi kislányként előszőr léptem be az óriási, nekem gyönyörűnek tűnő étterembe és megilletődötten tekingettem körbe az elegáns, régi szépségét még őrző helyiségben.

Forrás: saját felvétel

Pár év múlva frissen érettségizett gimnazistaként jártam az épületben, amikor (Sári osztálytárs-barátnőmmel) ott tartottuk a négyéves gimnazista létet megkoronázó érettségi bankettet. Emlékszem, hogy egy drapp színű, fényes, bőszoknyás, hátul nagy masnis ruha volt rajtam. Az elegáns, rózsaszín teremben tanárainkkal együtt, derűsen ültük körül a gyönyörűen megterített asztalt. A sikeres érettségi után optimistán tekintettünk az ismeretlen jövőbe, kicsit meghatódva, de vidáman búcsúztunk egymástól és a gimis évektől. (Tavaly tartottuk volna az 55. érettségi találkozónkat, ha nem kellett volna a járvány miatt elhalasztanunk.)

Forrás: saját felvétel

A Hungáriának egy számomra addig ismeretlen helyszínét fedeztem fel újabb néhány év múlva, amikor későbbi férjemmel egy este betértünk a bárba. Az éjszakai szórakozóhely sejtelmes fényei, a kellemes zene, a bársonypamlagok, melyeken ülve össze lehetett bújni, szép emlékeket ébresztenek bennünk ma is, amikor rövidesen 50. házassági évfordulónkat ünnepeljük.

Szegedről elköltözve és időnként hazalátogatva, azóta csak kívülről láttam az épületet és aggodalommal  követem sorsát, színeváltozásait. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen nagy múltra visszatekintő intézménynek, melynek falai a város történelmét és lakosai életének számtalan eseményét őrzik, ilyen dicstelen sors jutott. Milyen szívesen tartanánk a következő érettségi találkozónkat a méltó módon restaurált épület falai között, s mutogatnánk unokáinknak is életünk e patinás, múltbéli  helyszínét! Vajon megérjük?

    Cecilia

  1. fotó: saját felvétel

  A saját felvételeket Sári készítette

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!