Mit ettünk faluhelyen, gyerekkoromban?
Frissen fejt tej, szőlő és lágy kenyér
Szeretnék elétek tárni mozzanatokat zsenge gyermekkorom táplálkozási szokásaiból. Ehhez kis falumra, főként nagyszüleim életmódjára gondolok vissza, előhívva emlékeimet.
Nagyszüleimet mindig népes család vette körül. Előbb a sok gyerek, majd az utánuk következő generáció, kik közé magam is tartozom. Ha napközben ritkábban is, de estefele bizonyosan ott landoltunk nagyszüleink kapuja előtt. Vártuk a tehenek érkezését. Mi nyitottunk nekik kaput, azaz annak fél szárnyát, ami elegendő volt az okos teheneknek, hogy egymás után szépen besétáljanak rajta. Onnan a kút melletti itató-vályúhoz mentek, ahol szomjúságukat olthatták a friss, hideg vízzel, majd egy-egy bőgéssel jelezték érkezésüket a gazdaasszony felé. Az istállóba tartottak, ahol még nyaltak egyet a kosárban trónoló, óriás, kemény, sós rögből és beálltak megszokott helyükre.
Forrás: Fortepan, Konok Tamás id.
Nagymama megmagyarázta, hogy az állatoknak is szükségük van sóra, akárcsak nekünk, embereknek. Így mi is megnyaltuk azt a sótömböt. Valóban sós volt. Valószínű Parajdról szerezték be, ahol sóhegyek vannak. Nagymama a fejéshez készülődött. Segítettünk a kis szék és a fejő edény szállításában. A fehér, ritka szövésű kendővel letakart edénybe spriccelt a kifejt tej. Előzőleg nagymama egy másik edényből alaposan megmosta mindkét tehén tőgyét, hogy tisztán várjanak a fejésre. Mi végignéztük ezt a műveletet, s alig vártuk, hogy végetérjen. A friss tej bekerült a konyhába, mi pedig a tejjel teli bögrécskéinkkel a kezünkben sorban helyet foglaltunk a „rengőn”, ami egy ülésre is szolgáló, háttámlával és karfával ellátott láda volt, benne értékes dolgokkal. Ez volt az unokák kiérdemelt helye a finomságok bekebelezésére. Sorrendben mi voltunk az elsők, kik megkaptuk porciónkat a finom, langyos, sőt habos, friss tejecskéből. A szomszéd, aki már várta, hogy a tejet az edényébe töltsék, csak utánunk következett. Felhörpintettük adagunkat, megköszöntük és jókora trappolással hazamentünk. Szerencsére falun nincsenek nagy távolságok.
Forrás: Pixabay
Más alkalommal gyümölcsérés idején a nagymama a kertbe küldött bennünket, hogy válasszunk magunknak egy-egy fürt szőlőt, amit előbb megmosunk és azután elfogyaszthatjuk. Mi, unokák, mégis egy fürttel többet vágtunk le a szőlőtőkéről, amit gyors döntéssel mosatlanul elfogyasztottunk, közösen tépve le a szemeket a fürtről. A nekünk járó egy-egy fürt szőlőt megmostuk, nagymama pedig tányérkánkba tett, fehér, puha, foszlós kenyérrel várt bennünket. Azt kérte, hogy tegyük mellé a szőlőfürtöt, és amíg fogyasztjuk, emlékezzünk nagyapára, aki a háború válságos éveiben így vigasztalta éhező társait: -Ne búsuljatok bajtársaim, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér! -És látjátok, lett is. Itt van, úgy egyétek, mintha nagyapátok kívánsága vált volna valóra!
Forrás: Fortepan, Konok Tamás id.
Nagymama mindig olyan ételeket főzött, aminek alapanyaga adott volt. A leves soha nem hiányozhatott az ebédből, amit meg is indokolt. Bizony gyerekek – mondta - a leves ott lepi be, ahol üres! Igaza volt. A mai napig hiszem ennek fontosságát, bár ma már módomban van sokféle ételt készíteni.
A nagymama kertje volt az Eldorádó, mint a mesében, ahol minden megtermett. Kora tavasszal a sóska igyekezett sürgősen kibújni, leveleket ereszteni, amiből nagymama olyan sóskalevest készített a Riska tehén tejével, kis cukorral, és egyéb ízesítőkkel, hogy abból ráadást is kértünk. A saláta hasonló szolgálatot tett, nem csak levesként, hanem nyersen is. A nagy vájdlingból, középre téve, kézzel tömködtük szájunkba az utolsó levélig. Portyázásaink során szedtük és fogyasztottuk az akácvirág szirmait, a vadsóskát, a pitypang szárát, mindezt nyersen és mosatlanul.
Forrás: Fortepan, Konok Tamás id.
Ne feledkezzek meg a kaporról, ami szintén előkelő helyet foglalt el étrendünkben, zöld, szálkás leveleivel, valamint termésével. Képtelenek voltunk megkülönböztetni a kapor és ánizs virágát, mindaddig, amíg át nem haraptuk magvát. Csodás íze volt az ánizsnak, főleg a teába téve. Sokféle fűszernövény volt abban az „édenkertben”.
A lebbencslevesről sem feledkezhetek meg, valamint az egyszerű, paprikás krumpliról, melyben csak petrezselyemlevél volt, sem hús, sem kolbász nem dúsította, mégis mennyei ízzel szolgált. A főtt tészták közül a nudli és a derelye vitte a pálmát, amelyeket tejföllel és prézlis cukorral fogyasztottunk. A sült tészták körében a szilvalekváros papucs volt a legkelendőbb, ami úgy fogyott el még melegen, vagy langyosan, hogy nem volt szükség másnapra félretenni.
Forrás: Fortepan, Gara Andor
Majd száz évvel ezelőtt a kertekben, udvarokban megtermelt zöldségek, gyümölcsök, valamint a háziállatok szolgáltatták a szükséges étkeket a falvak lakói számára. Azt kellett beosztaniuk olyan módon, hogy az mindig kitartson az új termés megjelenéséig és a vágásra kész állat felneveléséig. Meg kellett tanulniuk, hogyan kell az -alig valamiből- valami finomat elkészíteni. Más volt a saját tehénből nyert tej, túró, tejföl, más ízük volt a maguk termelte zöldségeknek. Talán ez az oka, hogy azok az ízek visszahozhatatlanok. Visszagondolva rá, a nagymama által ízesített ételek olyan másak, olyan finomak voltak, hogy azt sem mi, (ma már idős unokák), sem mások nem tudták utánozni. A régi nagymamák tudományát képtelenek vagyunk megtanulni, bár iskolai végzettségünk többszörösen meghaladja az általuk végzett hat elemit.
Forrás: Fortepan, László János
Rájuk gondolva igaz az a mondás, hogy ’Abból élünk, amit kapunk, de az éltet, amit adunk!’
1.kép forrása: Fortepan, Csorba Dániel
Zsazsa
Látogass el közénk, blogunk
facebook csoportjába,
ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket.
Iratkozz fel blogunk
VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,
hogy értesülj legújabb videóinkról!
gigabursch 2021.11.25. 21:20:13
Egyik kedvenc események km volt a kukoricamorzsolóval gyàrtani a csutkákat.
Nameg igen, a rocskából kimert tej...
Meleg cipóval, olvadós lángolt kolbásszal...
...vagy friss libatepertővel...
...vagy...
Régiségeknek 2021.11.26. 18:44:15
Örülünk, hogy az írás kedves emlékeket hozott elő.
midnight coder 2021.11.26. 19:55:32
élhetetlen 2021.11.26. 20:13:18
A kukorica. Szedés után komoly kukorica dorbézolás volt nálunk. Kiválogattunk sok szép csövet, ezt morzsoltuk le az előző kommentben említett kézi morzsolóval, (a többihez volt gépi morzsoló), aztán szitálás, a lisztből prósza, a szemcsékből kása. Egy télre való készletet hoztunk össze, de mikor megjött az új termés, három napig azt ettük, mert de jó. Liszt kapható, kásának jó a granulátum is, ami 5 perc alatt megfő, és piacon lehet kapni szemcsére őröltet is. Amit már nem csinálok, a főtt szemes takarmány kukorica. Mikor még a tűzhely fűtötte a lakókonyhát, fel lehetett tenni egy fazéknyit reggel, estére megfőtt, csak kézzel ki kellett nyomni a héjából, úgy rögtön a szájba. Na, ezt gázon nem főzöm meg.
Bocs, hosszú lett, de a posztod sok mindent hozott elő. Jó volt.
Motorogre 2021.11.26. 20:54:12
Nyaranta oda "adtak " jó levegőre, picit felhízlalni - sok finom ételt (és szeretetet) kaptam. a puliszkát ma is imádom.
Egy valami nem ment le : a salátaleves.
Talán még megpróbélom, így 60 év után ismét.
2021.11.26. 22:16:38
Régiségeknek 2021.11.26. 22:54:25
Ahány ház, annyi szokás: a dinnye is jó lehet kenyérrel.
Régiségeknek 2021.11.26. 22:57:56
Téged tényleg megrgohantak az emlékek, amikről igazán jó volt olvasni, ma is elkészíthető , jó kaják vannak közte.
Régiségeknek 2021.11.26. 23:00:02
Régiségeknek 2021.11.26. 23:04:26
Köszönjük! Emlékezetes, szép dal a Skorpiótól!
Yamaha FJR1300 2021.11.27. 01:01:43
Yamaha FJR1300 2021.11.27. 01:08:42
Régiségeknek 2021.11.27. 08:08:27
Örülök, hogy visszahoztam egy régi feelinget. Jó, hogy nekünk legalább van mire emlékezni...
mtg 2021.11.27. 08:52:40
Régiségeknek 2021.11.27. 09:00:12
élhetetlen 2021.11.28. 10:32:34
A szőlő. Volt egy nagy szőlősünk az utca másik oldalán, annak az egyik csücskére épült az öcsém két szintes háza, de a másik csücskön volt egy egy szobás kis ház a pince fölött, lépcsőn kellett lemenni a pincéig, onnét indult a lapos szőlő. A lépcső mellett egy emelet magasságban csemegeszőlő lugas, a pince előtt egy másik, Itt aztán minden volt, a tökszőlőtől kezdve a gyönyörű, nagy szemű rózsaszínig (nem tudom a neveket). Nem volt elég. Apu kivágta a házunkat díszítő piros futórózsa lugast, ahelyett is szőlő lett. Anyu ette kenyérrel a szőlőt.
Régiségeknek 2021.11.28. 10:41:45
élhetetlen 2021.11.28. 10:47:30
élhetetlen 2021.11.28. 11:03:03
élhetetlen 2021.11.28. 11:42:55
Az alap egy disznótoros leves volt, ahol azonos mennyiségű sertéshús, tüdő és máj került egy fazékba, csíkokra vágva, só. Fő egy órát. Hozzáadunk sok (mennyiségre kb ugyanannyi) fehér és sárgarépát, 4 cm hosszú, fél cm átmérőjű oszlopokra vágva. További 3/4 óra után pár szem krumpli, ugyanúgy oszlopokra vágva, ha a krumpli is puha, egy világos, vékony rántás pirospaprikával, kifőzzük a rántást és kész. Nincs HAGYMA, FOKHAGYMA, egész bors mehet bele. Nagyon egyszerű íz, a májtól kicsit savanykás, a répától édeskés, tökéletes.
Más: Nálam a tüdő addig került bele, míg édesapám élt, szerette, én is szeretem, de utálok hozzányúlni a nyers tüdőhöz. Kell a két óra főzés, ugyanis a máj öt perc alatt megsül, de főve, hogy pici golyókká essen szét a szájban, kell a két óra.
A saját adagom, húsz deka hús, húsz deka máj, két-két répa, két közepes krumpli, és tele a 4 literes fazék. Az anyagbeszerzésnél már kaptam beszólást, mikor húsz deka májat kértem, a hentes megkérdezte, hogy vendéget tetszik várni, csókolom? De ilyenek vagyunk.
Rózsalugasom már van, szőlőm nincs, a 8. emeleten élek, így is jó.
S. Cecilia 2021.11.28. 13:50:25
látjátok feleim szümtükkel 2021.11.28. 15:53:20
Igen. Nem adjuk rovább, hogy mindennek meg van a maga ideje, mint tavasszal a pitének.
Sok okosság, tudás vész így l. De majd 3 ezer év múva újra felfedezik, mint a mai népek az elődeik tudását.
bandigyerek 2021.11.29. 18:10:06
Régiségeknek 2021.11.29. 19:52:02
RTB 2022.03.07. 10:43:37
De hogy a témához is szóljak.
Focizás után papsajt, és a felénk csak gyiróti gaznak nevezett húsos levelű gyomnövény leveleinek az elfogyasztása teljesen mindennapos volt.
Ezen felül: cukrozott nyers tojássárgája, a helyi kacsaúsztatóból kifogott küszök és naphalak élve kibelezése és a sparheltre dobása, amit pár perc sütés után megettünk. Még a szálkája is megpuhult.
Sovány gyerekeknek: vajas-mézes-kolbászos illetve zsíros-lekváros kenyér.
Szükséguzsonna: zsír+liszt összesütve, ez lett a lisztes sterc, aludt tejjel ettük.