2021. nov 25.

Mit ettünk faluhelyen, gyerekkoromban?

írta: Régiségek blog
Mit ettünk faluhelyen, gyerekkoromban?

Frissen fejt tej, szőlő és lágy kenyér

fortepan_46825_jpg_csorba_daniel.jpg

Szeretnék elétek tárni mozzanatokat zsenge gyermekkorom táplálkozási szokásaiból. Ehhez kis falumra, főként nagyszüleim életmódjára gondolok vissza, előhívva emlékeimet.

Nagyszüleimet mindig népes család vette körül. Előbb a sok gyerek, majd az utánuk következő generáció, kik közé magam is tartozom. Ha napközben ritkábban is, de estefele bizonyosan ott landoltunk nagyszüleink kapuja előtt. Vártuk a tehenek érkezését. Mi nyitottunk nekik kaput, azaz annak fél szárnyát, ami elegendő volt az okos teheneknek, hogy egymás után szépen besétáljanak rajta. Onnan a kút melletti itató-vályúhoz mentek, ahol szomjúságukat olthatták a friss, hideg vízzel, majd egy-egy bőgéssel jelezték érkezésüket a gazdaasszony felé. Az istállóba tartottak, ahol még nyaltak egyet a kosárban trónoló, óriás, kemény, sós rögből és beálltak megszokott helyükre.

fortepan_42990_jpg_konok_tamas_id2.jpg

Forrás: Fortepan, Konok Tamás id.

Nagymama megmagyarázta, hogy az állatoknak is szükségük van sóra, akárcsak nekünk, embereknek. Így mi is megnyaltuk azt a sótömböt. Valóban sós volt. Valószínű Parajdról szerezték be, ahol sóhegyek vannak. Nagymama a fejéshez készülődött. Segítettünk  a kis szék és a fejő edény szállításában. A fehér, ritka szövésű kendővel letakart edénybe spriccelt a kifejt tej.  Előzőleg nagymama egy másik edényből alaposan megmosta mindkét tehén tőgyét, hogy tisztán várjanak a fejésre. Mi végignéztük ezt a műveletet, s alig vártuk, hogy végetérjen. A friss tej bekerült a konyhába, mi pedig a tejjel teli bögrécskéinkkel a kezünkben sorban helyet foglaltunk a „rengőn”, ami egy ülésre is szolgáló, háttámlával és karfával ellátott láda volt, benne értékes dolgokkal. Ez volt az unokák kiérdemelt helye a finomságok bekebelezésére. Sorrendben mi voltunk az elsők, kik megkaptuk porciónkat a finom, langyos, sőt habos, friss tejecskéből. A szomszéd, aki már várta, hogy a tejet az edényébe töltsék, csak utánunk következett. Felhörpintettük adagunkat, megköszöntük és jókora trappolással hazamentünk. Szerencsére falun nincsenek nagy távolságok.

lada.jpg

            Forrás: Pixabay

Más alkalommal gyümölcsérés idején a nagymama a kertbe küldött bennünket, hogy válasszunk magunknak egy-egy fürt szőlőt, amit előbb megmosunk és azután elfogyaszthatjuk. Mi, unokák, mégis egy fürttel többet vágtunk le a szőlőtőkéről, amit gyors döntéssel mosatlanul elfogyasztottunk, közösen tépve le a szemeket a fürtről. A nekünk járó egy-egy fürt szőlőt megmostuk, nagymama pedig tányérkánkba tett, fehér, puha, foszlós kenyérrel várt bennünket. Azt kérte, hogy tegyük mellé a szőlőfürtöt, és amíg fogyasztjuk, emlékezzünk nagyapára, aki a háború válságos éveiben így vigasztalta éhező társait: -Ne búsuljatok bajtársaim, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!  -És látjátok, lett is. Itt van, úgy egyétek, mintha nagyapátok kívánsága vált volna valóra!

fortepan_42989_jpg1939_konok_tamas_id.jpg

Forrás: Fortepan, Konok Tamás id.

Nagymama mindig olyan ételeket főzött, aminek alapanyaga adott volt. A leves soha nem hiányozhatott az ebédből, amit meg is indokolt. Bizony gyerekek – mondta - a leves ott lepi be, ahol üres! Igaza volt. A mai napig hiszem ennek fontosságát, bár ma már módomban van sokféle ételt készíteni.

A nagymama kertje volt az Eldorádó, mint a mesében, ahol minden megtermett. Kora tavasszal a sóska igyekezett sürgősen kibújni, leveleket ereszteni, amiből nagymama olyan sóskalevest készített a Riska tehén tejével, kis cukorral, és egyéb ízesítőkkel, hogy abból ráadást is kértünk. A saláta hasonló szolgálatot tett, nem csak levesként, hanem nyersen is.  A nagy vájdlingból, középre téve, kézzel tömködtük szájunkba az utolsó levélig.  Portyázásaink során szedtük és fogyasztottuk az akácvirág szirmait, a vadsóskát, a pitypang szárát, mindezt nyersen és mosatlanul.

konok_tamas_id.jpg

Forrás: Fortepan, Konok Tamás id.

Ne feledkezzek meg a kaporról, ami szintén előkelő helyet foglalt el étrendünkben, zöld, szálkás leveleivel, valamint termésével. Képtelenek voltunk megkülönböztetni a kapor és ánizs virágát, mindaddig, amíg át nem haraptuk magvát. Csodás íze volt az ánizsnak, főleg a teába téve. Sokféle fűszernövény volt abban az „édenkertben”.

A lebbencslevesről sem feledkezhetek meg, valamint az egyszerű, paprikás krumpliról, melyben csak petrezselyemlevél volt, sem hús, sem kolbász nem dúsította, mégis mennyei ízzel szolgált. A főtt tészták közül a nudli és a derelye vitte a pálmát, amelyeket tejföllel és prézlis cukorral fogyasztottunk. A sült tészták körében a szilvalekváros papucs volt a legkelendőbb, ami úgy fogyott el még melegen, vagy langyosan, hogy nem volt szükség másnapra félretenni.

fortepan_162593_jpg_gara_andor.jpg

Forrás: Fortepan, Gara Andor

Majd száz évvel ezelőtt a kertekben, udvarokban megtermelt zöldségek, gyümölcsök, valamint a háziállatok szolgáltatták a szükséges étkeket a falvak lakói számára. Azt kellett beosztaniuk olyan módon, hogy az mindig kitartson az új termés megjelenéséig és a vágásra kész állat felneveléséig. Meg kellett tanulniuk, hogyan kell az -alig valamiből-  valami finomat elkészíteni. Más volt a saját tehénből nyert tej, túró, tejföl, más ízük volt a maguk termelte zöldségeknek. Talán ez az oka, hogy azok az ízek visszahozhatatlanok. Visszagondolva rá, a nagymama által ízesített ételek olyan másak, olyan finomak voltak, hogy azt sem mi, (ma már idős unokák), sem mások nem tudták utánozni. A régi nagymamák tudományát képtelenek vagyunk megtanulni, bár iskolai végzettségünk többszörösen meghaladja az általuk végzett hat elemit.

fortepan_18451_jpg1930_laszlo_janos.jpg

Forrás: Fortepan, László János

Rájuk gondolva igaz az a mondás, hogy ’Abból élünk, amit kapunk, de az éltet, amit adunk!’

1.kép forrása: Fortepan, Csorba Dániel

    Zsazsa

 

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

 

Szólj hozzá

gyerek étel tej falu tehén növény nagymama szőlő Zsazsa