Ritka szórakozási lehetőséget jelentett ez a nap 

Több írásomban említettem, hogy egy fővároshoz közeli kis községben nőttem fel, amely mára a budapesti agglomeráció 25000 lakosú városává nőtte ki magát. Sosem volt falu, de a gyermekkoromra visszagondolva egy igencsak unalmas, elszigetelt településnek mondanám, amelyet sokáig egyetlen köldökzsinór, a vasút kötött össze Pesttel és más falvakkal, községekkel. Csak valamikor az 1950-es évek végén létesítettek városi autóbusz közlekedést a főváros egyik peremkerülete és a mi lakóhelyünk között. Ezért nem sűrűn jártunk Pestre, akkor is leginkább csak szakorvosi vizsgálatokra.

Kép forrása: Fortepan, Magyar Rendőr

Családunk szűkös anyagi körülményei miatt nem engedhettünk meg magunknak szinte semmilyen szórakozást, gondolok itt állatkertre, Vidám Parkra, színházra stb., nálunk pedig nem volt semmi, az egyetlen mozin kívül. Így aztán érthető, hogy az évente egyszer megrendezésre kerülő búcsúra hihetetlen izgalommal készültünk, alig vártuk.

Kép forrása: Fortepan, Jakab Antal

Korosztályom nyilván tudja, miről van szó. A fiatalabb olvasók kedvéért elmondom, anélkül, hogy mélyebben belemerülnék a témába: a búcsú egy templomi védőszent emlékünnepe (is). Ilyenkor a templomokban nagymisét és körmenetet tartottak, a települések főterén pedig mutatványosok, árusok vertek tanyát, akik hintákat, céllövöldéket, bódékat, sátrakat állítottak fel. A lakosok számára nagy eseményt, ritka szórakozási lehetőséget jelentett a búcsú. 

Kép forrása: Fortepa, Inkey Tibor

A mi védőszentünk Szent István, ezért az ünnep augusztus 20-ára esett. Őszintén megmondom, fogalmam sincs, szoktak-e még mostanában is ilyesmit rendezni, de a 80-as években még biztosan dívott ez a hagyomány, mert amíg kicsik voltak a gyermekeim, mi is kivittük őket.

Kép forrása: saját felvétel

No de ne ugorjunk ilyen nagyot előre, térjünk vissza az én gyerekkoromba. Mint írtam, testvéreimmel együtt egész évben készültünk a nagy napra. Nemigen kaptunk akkoriban zsebpénzt, de ha mégis hozzájutottunk néhány fillérhez, azt gondosan félreraktuk. Egy részéből apró ajándékokat vásároltunk szüleinknek és nagymamánknak karácsonyra, a többit a búcsúra tartogattuk. Előre tervezgettük, melyik hintára ülünk majd fel, milyen játékokban veszünk részt. Tudtuk, hogy nagyon sokra nem számíthatunk, de szüleink ilyenkor kicsit engedékenyebbek voltak és mélyebben a zsebükbe nyúltak.

Kép forrása: saját felvétel

Nos, eljött augusztus 20-a. A délelőtti program:  templom, utána ebéd. Ekkor már alig bírtunk magunkkal. A búcsúban előző naptól fogva szólt a zene, a házunkig elhallatszott. Végre-valahára szüleink kimondták a várva várt szót: indulunk! Menet közben lépten-nyomon találkoztunk ünneplőbe öltözött ismerősökkel: egyesek már hazafelé tartottak, mások akkor indultak. Mi is a legszebb ruhánkban feszítettünk. Ahogy közeledtünk a helyszínhez, egyre erősödött a lárma. A búcsúsok az akkor éppen legdivatosabb slágereket bömböltették szüntelenül. Forogtak-surrogtak a hinták, egymást túlkiabálva kínálták portékaikat az árusok. A hintáslegények nagy hangon invitálták a közönséget. Nyüzsgött a tömeg.

Kép forrása: saját felvétel

Először csak végigsétáltunk a forgatagon, alaposan megszemlélve, felmérve a kínálatot és az árakat. Hogy miket lehetett vásárolni? Mézeskalácsokat, süteményeket, kakasos nyalókákat és egyéb édességeket, festett fakanalakat, kerámia, fa és fém edényeket, olcsó bizsu ékszereket: gyöngyöket, gyűrűket, fa játékszereket, similabdát, vattacukrot, zsákbamacskát. Búcsúfiaként mindig kaptunk, vehettünk valamit.  Zsákbamacskát feltétlenül. Aki nem tudná, mi ez: egy papírzacskóba, olykor sok papírba  burkolt csomag, meglepetés, amiben általában valami apró, értéktelen  kis tárgy, figura lapult. Nagy öröm volt, ha esetleg egy bizsu gyűrű vagy egyéb ékszer.  

A similabdát nagyon szerettük, de sajnos néhány nap múlva már tönkrement: felrepedt a burkolata és kiszóródott belőle a fűrészpor. Imádtuk a vattacukrot is, amit most meg nem tudnék enni. Mézeskalácsból vagy szívet, vagy nyakba akasztható láncot kértünk, amit aztán szépen megeszegettünk, bár a mai napig őrzök egy kissé viharvert tükrös szívet, ami valami csoda folytán túlélte az évtizedeket.

A viharvert tükrös szív - saját felvétel

Sétálás közben mi lányok árgus szemekkel figyeltük a fiúkat, mert  mifelénk az volt a divat, hogy a férfinem képviselői egy fakanállal jó nagyokat ráhúztak a lányok, asszonyok hátsó felére. (Nem hiába árultak annyi fakanalat.) Ez talán egyfajta széptevési szokás lehetett, de adódtak belőle csetepaték is, mert némelyik harciasabb fehérnép rátámadt az illető férfiúra és visszaütött. Mi nem voltunk ilyen bátrak, nem is úsztuk meg a fakanalazást, hiába vigyáztunk.

Kép forrása: Fortepan, Somlói Miklós dr

Hintákból nem volt sok. Amíg kisebbek voltunk, a nagy láncos körhintára nem ülhettünk fel, maradt a  kicsiknek való ringlispíl, amin állatfigurákat lehetett meglovagolni, vagy karosszékekben, hintókban, később autókban ülve pöröghettünk. Emlékszem, eleinte még nem is motor forgatta ezeket, hanem fiúgyerekek, akik fent a sátorponyva alatt, egy fa pallón szaladtak körbe-körbe. Jutalmul bizonyos időközönként ők is mehettek egy menetet. Szerettük a rögzített, körben forgó bicikliket. Otthon egy felnőtt férfikerékpárunk volt, amit csak úgy tudtunk hajtani, ha a váz alatt átdugtuk a lábunkat, mert a nyeregben ülve nem ért le a lábunk.   Itt a búcsúban viszont vígan pedálozhattunk a gyerek méretű bicikliken. Aztán volt még hajóhinta és talán hernyó, de ebben nem vagyok biztos. A céllövöldét legfeljebb csak apukám próbálta ki, mi gyerekek horgásztunk, homokkal vagy fűrészporral töltött labdákkal dobtunk célba, így nyerhettünk valami ajándékot.

Kép forrása: Saját felvétel, célba lövök az unokámnak

Estefelé fáradtan, az élményektől kipirulva, kincseinknek örülve tértünk haza, és lelkesen számoltunk be otthon maradt nagymamánknak az átélt kalandokról, amikből még sokáig töltekeztünk.

Első kép: saját felvétel

Miranda

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!