A Mediterráneum gyöngyszemei Dél-Olaszországban
Nápoly és környéke
Egy csodás videó az Amalfi partról látogatásra csábított barátnőimmel a dél-olasz Campania tartományba. Legnagyobb városa, központja Nápoly, innen visz az út a Tirrén tenger gyöngyszemeihez, az áhított Amalfi parthoz, és Caprihoz is.
Nápoly - Király palota és Umberto galéria
Nosztalgikus hangulatban keresgéltem csoportos utakat erre a tájra, hiszen 27 évesen egy olasz körút keretében megismerhettem a gyönyörű fekvésű Capri szigetet, valamint a Kr. után 79-ben kitört Vezúv szomorú mementóját, Pompeit. Az Amalfi part városai: Positano, Amalfi, Ravello akkor nem szerepelt a programban, most viszont találtam olyan utazási irodát, amely egynapos kirándulást indított oda is.
Positano
Barátnőimmel lázas szervezésbe kezdtünk, és június végén útra keltünk repülővel Nápolyba, ahonnan helyi busz szállított gragnanói szállásunkra, egy családias hangulatú hotelbe. A további 4 napon ugyanez a busz és sofőr vitt bennünket kirándulásainkra.
Már első napunkon álmaink színhelyére, az Amalfi partra kirándultunk. Sofőrünk játszi könnyedséggel vette be a tűkanyarokat az ijesztően meredek sziklafalakon. Mi pedig félretéve aggodalmunkat, átadtuk magunkat a gyönyörű panorámának.
Amalfi és a Szent András templom
Első állomásunk Positano volt, amely színes házacskáival, mint madárfészkekkel tapadt a hegyoldalba. Lépten-nyomon csodálatos lila murvafürt /bougainvillea/-lugasok árnyékát élveztük sétánk során.
Positano
Innen Amalfiba hajóztunk, ami jóval nagyobb város Positanonál. A kikötőből a Szent András katedrális impozáns épületegyütteséhez indultunk, amelyhez hosszú lépcsősor vezet. A Dóm tér, a Piazza Duomo, nagyon hangulatos mediterrán teraszaival, és a csobogó Szent András kúttal. A kissé fárasztó lépcsők megmászása megjutalmaz a Dóm látnivalóival, a főhajó márványoszlopaival, a freskókkal, szobrokkal, melyek közül Szent András vértanúságának fekete márványszobra igen megindító.
Amalfi, Szent András templom
Áhítatunkat megtörte egy túlvezérelt teremőr hölgy állandó csittegése, ha valaki suttogó megjegyzést mert tenni társának. Végül a hölgy csapta a legnagyobb zajt, ami igencsak nevetésre ingerelt bennünket, és kifelé mi is elkezdtünk csittegni. Szent András apostol földi maradványait egyébként 1208-ban helyezték el itt, az ún. Feszület-kápolnában. A templomot a kolostorral összekötő kerengő magas, oszlopos boltíveivel, növényzetével szintén elbűvölt bennünket.
Fürdés Amalfinál
A kultúrtörténelmi élmények után örömmel vettük a tengerben fürdőzés lehetőségét.
Felfrissülve Ravello városkába vitt fel buszunk, mely a 350 méteres Monte Torellóra települt. A Villa Rufolo buja kertjében és kerengőiben sétálva csodálatos kilátás nyílt a salernói öbölre. A Rufolo család a 12-13. században virágoztatta fel Ravellót, otthonuk ez az Unesco világörökség részének nyilvánított villa és csodálatos kertje volt.
A nápolyi San Gennaro dóm
Második napi uticélunk Nápoly volt, és profi magyar idegenvezetőink, Lilla és Erzsike igyekeztek megmutatni mindazt, ami egy napba belefér. A történelmi központban a gótikus Dómban a város védőszentjének, Szent Januáriusznak, /San Gennaro/ a vérereklyéje, és szobra előtt tiszteleghettünk. Ehhez az ereklyéhez fűződik Márai Sándor San Gennaro vére című regénye, amelynek első része Nápolyról, a nápolyi emberekről, a csodatételekről szól, majd a második részben megjelenik az emigráns Márai alakja. A vérereklye cseppfolyóssá válása „valódi csoda”, a helyi legenda szerint ha ez elmarad, az háborút, éhínséget, katasztrófát jelent. Tudományos magyarázata, hogy olyan vegyi anyagot adtak a vérhez, amely mozgatás hatására cseppfolyósítja.
Nápolyi utcai hangulat
A dómból gyalogos sétát tettünk a sikátorokban, ahol az olasz filmekből jól ismert hangulat fogadott az erkélyeken szárított ágyneműkkel. Vallásos nép lévén a Betlehem-árusok egész évben, így nyáron is kapható portékáinak sokaságával vannak jelen a nápolyi utcákon. A szobadísz-Betlehemek mellett miniatűr portékák: gyümölcsök, halak, tengeri herkentyűk gyönyörködtettek bennünket. Színes kavalkád ez a látvány az árnyékos sikátorokban.
Nápolyi sikátor, tenger gyümölcse miniatűrök
Az egyik idegenvezetőnk, Erzsike, 20 éve él Olaszországban, és mint olasz állampolgár csatlakozik a magyar csoportokhoz, hiszen Olaszországban külföldi idegenvezető nem vezethet. Milyen szerencse, hogy nem olaszul kellett hallgatnunk humorral átitatott, alapos ismertetéseit. Pl. megtudtuk tőle, hogy a nápolyiak Maradonát, az argentin származású aranylábú focistát Nápoly második védőszentjének tartják. 1984-1991-ig a Napoli gólkirálya volt, és világbajnoki címet szerzett a csapatnak 1987-ben.
Kávézunk az Umberto galériában
Gyalogos sétánk után buszunk Nápoly előkelőbb, felső részére vitt kanyargós utakon. Itt egy rövid séta keretében kóstolót kaptunk az Ezerarcú Nápolynak az eléggé szemetes, rendezetlen központjától teljesen eltérő miliőjéből. Már a buszos körsétánkon is elénk tárultak a tágasan épített elegáns lakóépületek, kilátással a tengerre és a Vezúvra. Meg is álltunk egy rövid fotószünetre.
Felső Nápolyban pedig a Királyi Palotához érkeztünk, amely előtt egy aranytorkú énekes-régiség jól ismert olasz dalokat, pl. az O sole mio-t énekelte magnója „zenekari” kíséretével. Hangja betöltötte a hatalmas teret, nyugdíjas társai a karmester és a pénztáros szerepét töltötték be. Mosolyogtató volt a három öregúr összetartozása, ami talán ifjúkoruk óta szoros barátság. A rögtönzött koncert után az üvegkupolájú Umberto Galériában pihentük ki a szép nap sűrű programjait a finom olasz espresso és vidám beszélgetés mellett.
A képek saját felvételek
Az első kép: Positano
folytatás következik
Annaróza
