2022. sze 28.

Sorstársak

írta: Régiségek blog
Sorstársak

Közös nehézségeink összekötöttek bennünket
flickr.jpg

Mennyire csodálatra méltó az a kapcsolat, mely az emberek között egy szempillantásnyi idő alatt születik meg egy-egy látvány nyomán, annak ellenére, hogy teljesen ismeretlenek egymás számára.

Ennek bizonyítására az alábbi történettel szolgálok, melyre a mai nap adott lehetőséget.

A kora reggeli órában a piacra indultam a legszükségesebbekért, jobb karomon friss gipszeléssel, bal kézzel a bevásárló „kétkerekümet” húztam magam után, amit köreimben sokan „banya-szatyornak” hívnak találóan. Már a villamosra várva megpillantottam egy másik szépkorú hölgyet, ugyancsak gipszes alkarral. Közel érve egymásra néztünk, önkéntelen mosoly jelent meg ajkunkon és már el is indult a kommunikáció köztünk kérdés- felelet formájában, az iróniát sem nélkülözve. Mire a villamos megérkezett, már mindent tudtunk egymásról, nem csak a gipsz-fedte állapotunkról, hanem a családunk életét is beleszőve közölnivalóink sűrűjébe, holott, mint két idegen találkoztunk.

wikipedia.jpg

                         Forrás: Wikimedia Commons

Az együttérzés hatványozódott azzal, hogy a felszállásnál egy harmadik hölgy mosolygott reánk a villamos üléséről, szintén nyakba-kötött gipszes alkarral. Mondanom sem kell, hogy a széles mosoly  nevetésbe torkollt, amint ő is röviden ismertette kór-történeti állapotát. A piacig tartó rövid táv elegendőnek bizonyult a harmadik sorstárs megismeréséhez a hasonló látvány alapján.

Biztosak voltunk abban, hogy a közösen átélt fájdalmaink, közös nehézségeink, azok megoldása összekovácsolt bennünket, mintha egész eddigi életünk is hasonló sorsot láttatna.

Íme, milyen kevés szükséges az emberi együttérzéshez! Egy pillanat alatt eltűnik a fizikai különbség, a magas, vagy alacsony szintű műveltség, a modern, vagy egyszerű öltözék jelentette különbség, a családi állapot, beszédmodor és az egyéb eltérések is.

A rövid ismerkedés után úgy váltunk el, mint régi barátok, együttérző testi-lelki ismerősök, kiket egy közös cél köt össze: a teljes gyógyulás.flickrs_1.jpg

Forrás: Flickr

Van ám egy ellenpéldám is, nem is kell messzire mennem, csupán a szomszéd lakásig, ahol a lakók csak most, idős korukban jöttek rá arra, hogy a jelenlegi sorsukat nem hajlandók együtt vállalni tovább. A felnőtt két gyerekük messze tőlük saját életüket éli, nincs közös céljuk a küzdéshez, képtelenek vállalni egymás szeszélyeit, hát... elválnak, mint annyian mások teszik. Igen ám, de a közös lakásból való eltávozás az anyagiak miatt egyiküknek sem volt megoldható. Igy éldegéltek egymás mellett örökös perpatvarban, mígnem egyikük megtalálta magának a legnyugodtabb otthont és átköltözött az örök nyugalom hazájába, a másvilágra.

Az itt maradt fél csak ekkor ébredt tudatára annak, hogy mégis hiányzik mellőle az a valaki, aki már örök álmát alussza kinn a temetőben, már csak azért is, mert nincs kivel civakodnia. Hangoztatja is azóta úton-útfélen, hogy „mégis jobb egy rosszal együtt, mint nélküle!”

Drága sorstársaim, gondoljátok át életetek buktatóit, cselekedjetek emberileg helyesen, és tanuljatok a látott hibákból!

 

Első kép forrása: Flickr

           Zsazsa

 

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

 

 

Szólj hozzá

mosoly villamos együttérzés idős sorstárs szépkorú Zsazsa törött kar