Heti menüt készítek

Negyvenes éveim derekán alsó tagozatos szintű főzési tudományommal felsőbb osztályba kényszerültem lépni. Családi okok folytán aktív munkába járásom megszüntével felmerült a napi kérdés:  „mit  eszünk ma ebédre?” Főzőkanállal a kezemben elég lelkesen álltam a dologhoz. A családom férfiú tagjaitól a már közhellyé vált válaszokat kaptam: „mindegy, akármit, passz…”.

Nagyon hamar egyértelművé vált az is, hogy nem délelőtt 10-11-kor kell kitalálni a délre való menüt. Így hát tervezésre adtam a fejem, egy hétre előre kitalálom a menüt, ami már három évtizede jól működik. Időközben falusi kertes házba költözve kis veteményessel segítek rá az elfogyasztandók elkészítésére. A falubelitől hallott bölcsesség, miszerint „Mindent, amit el lehet rakni, el kell rakni”, szinte mottómmá vált. Ez mára különösen aktuálissá vált, azt hiszem.

A nyár a befőzésekkel, fagyasztással, konyhakészre eltevéssel telik. Időigényes,  ámbár a menü összeállításánál megtérül ez az idő. Mert csak le kell venni  a polcról, vagy ki kell venni  konyhakészen a hűtőből, ráadásul sokféle választékom van a „mit főzzek a héten?” kérdésemre.

A főzési tudományom középiskolás szintre fejlődött, sőt  leveseknél van az már magasabban is. A legfontosabbnak a levest tartom, az minden egyes nap terítékre kerül. Sokféle zöldséggel, gyümölccsel is. Nem sajnálom a hozzávalókat, mindig tartalmaz nyers zöldségeket, télen a napfény ízét az általam fagyasztottakból nyerem (petrezselyem zöld, karfiol, zöldhagyma zöldje, stb.).  Két napra főzve segítek magamon és finomabb is, ha kicsit több levest főzök egyszerre, mintha csak kettőnknek egy-egy adagot.

Nyűgösebb, „nincs kedvem főzni, nem érek rá” napokon, előveszem a hűtőből a  nyár elején, egy falubeli által kiegyelt répát (egy ládányi), amit én lekapirgálok (jó móka) és nagyon vékony, apró karikákra szeletelve lefagyasztom. Ugyanígy van jó néhány csomó gyökerem is, petezselyem zöldem, karfiolom. Eme bizonyos napokon mindezekből leveses fazekamba téve, vizet öntve rá, bolti mirelit májgombócot hozzátéve, nagyon finom levest kanalazunk délidőben. Zacskós leveseket elvétve készítek, de azokat is turbózom a fent írtak szerint. Ilyenkor módosul ugyan az étlapom, de mint élelmezésvezető fenntartom e jogomat, és ezzel a lehetőséggel számolni kell a főztömből kosztolóknak.  

Az apró karikára vágott répa-csomagok türelemmel várakoznak egyéb feldolgozásra is, mint majonézes krumplisalátába, vödrös salátába, rizibizibe, rizottóba való felhasználásra is. A fagyasztószekrényem nagy részét zödségfélékkel pakolom meg, a többi részen nyers húst és készételeket tartok. Nagyon szeretem a készre gyúrt szilvásgombócot, pörkölteket, sült, panírozott húsokat, fasírozottat, fagyóból elővéve, ezzel időt spórolok a főzésben. Ha nem is tudományosan, de igyekszem szem előtt tartani, hogy főzelékfélék, zöldséges köretek, máj, gomba, hal rendszeresen forduljanak elő. Tésztafélékre, mint palacsinta, tejespite, szilvásgombóc, gyors fánk, aranygaluska örömmel  bólint nagyfiam és fülig érő szájjal telíti velük pocakját. 

Tény és való,  ennyiféle étel „elraktározása”, akár nyersen (krumpli, vöröshagyma, saját termesztésű fokhagyma, alma), zsír/olaj és a befőttek helyigényesek, és ez a hely csakis azóta van nekem is, mióta ebben a családi házban élek. Ennyi minden városi társasházban nem fér el, ahogy nekem se fért, míg városban éltünk. Az is igaz, hogy zöldséget, gyümölcsöt egyrészt a kiskertemből szedem fel/le, másrészt kiskertieket veszek kiskerti áron, vagy csereberélünk.

Elég sok időt fordítok a konyhakészre való feldolgozással, és ha fárasztó is időnként, de tudom mit eszek, honnan van a mindig frissen szedett termés. Nagyon szeretek a spájzba menni, heti menüt összeállítani a választékból és természetesen elkészíteni a napi ebédünket.

 A fényképek saját fotók.           

          Izzy

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!