A piros pöttyös ruha
Egy felejthetetlen délután
Egy kellemes gyerekkori emlék villant fel a múltból: egy szép, nyári vasárnap délután, amit szüleimmel töltöttem városomban.
Sétánk közben betértünk a város központjában lévő zenés, szórakoztató kerthelységbe szomjunkat oltani. A pódiumon Tinka Pista zenekara szórakoztatta a nagyérdeműt.
Kép forrása: Fortepan
A zene hallatán édesanyám megtorpant, mintha gyökeret vert volna mindkét lába. Édesapámhoz fordulva kérdezte: Te apja, ezek a zenészek honnan tudják a kedvenc nótámat, a „Gyöngyvirágos kiskertemben mosolyog a napsugár is-t ?” Apja jókedvűen válaszolt: ”Rád van írva, anyja!”
A hegedű és a többi hangszer oly meghatóan szólalt meg a zenészek keze alatt, hogy amíg a nóta véget nem ért, édesanyám egyhelyben állva hallgatta, csak utána foglalhattuk el a kis asztalka elé rakott egyszerű székeket. De ez még nem volt elég, mert helyet foglalva folytatódott édesanyám másik kedvelt nótájával, a „Piros pöttyös ruhácskádban láttalak meg téged” cíművel. Mi csak néztük édesanyámat, aki oly élvezettel adta át magát az ismert daloknak, mintha rendelésre, csak neki játszottak volna a zenészek.
Kép forrása :Pexels
Az a délután mindhármunk számára felejthetetlenné vált. Most, több évtized távlatából értékelem azt a kevés szórakozási lehetőséget és az akkori idők szerény vasárnapi ruháit, amire bizony nagyon kellett vigyázni. Az is eszembe jut, hogy fiatal koromban, nekem is volt egy piros pöttyös ruhám, amit még akkor is őriztem, amikor anyaként már nem illett hasonló ruhákban járnom, de ki nem dobtam és el sem ajándékoztam sokáig.
A ma vásárolt ruhadarabokat rövid idő múltán vagy elajándékozzuk, vagy ha senki nem tart reá igényt, egyszerűen kidobjuk, hogy helyet biztosítsunk a következőknek. Micsoda pazarlás!
Ezek bizony nem oly értékesek, mint egykor az egyetlen, vasárnapi piros pöttyös ruhácska volt. Visszagondolok azokra a régi időkre, amikor textilanyagot is csak jegyre lehetett kapni, azt is csak bizonyos munkahelyen dolgozóknak.
Kép forrása: Fortepan
Persze nem csak a ruhaneműből volt hiány abban az időben, hanem más létszükségleti termékekből is. Akkoriban sokkal jobban értékeltünk minden szerzeményt, ami magunk és családunk számára nélkülözhetetlen volt.
A furcsa számomra az, hogy a jelenlegi árubőség mellett sem vagyunk boldogabbak, elégedettebbek, mint szűkös világunkban voltunk.
Nyitókép forrása: Pexels
Zsazsa
