Villanyvasút karácsonyra
Egy álom valóra vált
Sok kisfiú álma volt réges-régen, hogy karácsonyra villanyvasutat kapjon ajándékba. Nagyon drága dolog volt, csak kevés család engedhette meg, hogy a karácsonyfa körül egy igazi kisvonat fusson-zakatoljon körbe-körbe, csilingelve, váltókkal, jelzőkkel, kis bakterházzal, állomásépülettel kiegészítve. Többnyire csak álom maradt, legfeljebb az áruházak kirakatában, egy-egy kultúrházban, vagy a Közlekedési Múzeum nagy terepasztalán láthatták a gyerekek a fürge kis vonatokat. Nézhették, amint befutnak az alagútba, kibukkannak, más sínre térnek, majd elindul egy tehervonat, beáll az állomás egyik mellékvágányára, az ellenkező irányból pedig érkezik egy személyvonat… A gyerekek órákon át elbűvölve nézték, de csak passzív részesei lehettek ennek a „csodának”.
45 évvel ezelőtt a férjem egy tudományos konferenciára utazott az NDK-ba, két másik egyetemi kollégájával együtt. Miközben hónapokig készült az előadására – egy fiatal kutató számára nagy lehetőséget jelentett egy nemzetközi bemutatkozás – az is eszébe jutott, hogy szerény jövedelmünkből talán futná egy igazi kisvonatra! (Akkoriban az NDK-ban gyártották a PIKO vasútmodelleket, így valamivel kedvezőbb volt az ára, mintha itthon vettük volna meg.) Megbeszéltük, hogy megpróbálja beszerezni a legfontosabb elemeket: transzformátort és kapcsolókat, egy mozdonyt, néhány kocsit, síneket, váltókat. A többi kelléket (vasútállomást, házikókat, tájba illő elemeket) majd barkácsoljuk, megcsináljuk mi magunk.
Forrás: Fortepan/Bajor Sándor
A konferencián minden jól alakult, férjemnek sikerült legyőznie az izgalmát és lámpalázát, meggyőzően érvelt az elmélete mellett. A kollégák és szakértők elismerése felszabadulttá tette, annyira, hogy a második napon, a délutáni előadásokról elkérte magát, mondván, szeretne tájékozódni, hol kaphatók villanyvasutak és tartozékok. Professzora, egyben főnöke engedélyével felfedező útra indult a városba, és rá is lelt egy olyan modellboltra, ahol csak játékvonatokat árultak. Jegyzetelt, osztott-szorzott, kalkulált és kiderült: hány elemet tud megvenni. Másnap, kollégái élénk érdeklődése mellett az ebédszünetben mindhárman elmentek az üzletbe, és férjem megvette a kiszemelt darabokat. Nagy örömmel vitték haza a dobozokat a szállodába (ahol egy egyszerű lakosztályban laktak: az egyágyas szobában a prof, a másik, kétágyasban pedig a két fiatal kolléga).
Forrás: Fortepan/ Bernhardt Ágnes
Délután visszatértek a konferencia-terembe, de estefelé, az előadások végén észrevették, hogy a professzor eltűnt! Nem szólt senkinek, a német szervezők sem tudtak felvilágosítást adni. Sokfelé megnézték, nem volt sehol. Mielőtt a keresésére indultak volna a városba, felmentek a szállodai szobájukba, ahol is… ott találták a professzort. Négykézlábra ereszkedve állt a szoba közepén az összeállított villanyvasút mellett és önfeledten vonatozott. Játszott!!! Az akkor már 60 éves egyetemi tanár, nemzetközi szaktekintély, a Műszaki Tudományok doktora! Elbűvölte, lenyűgözte a kis villanyvonat, amit gyermekkorában nem kaphatott meg.
Forrás: Fortepan/Vojnich Tamás
Muszáj volt kipróbálni – magyarázkodott nevetve – hiszen, ha bármilyen hibája lenne, még van egy napunk, hogy kicseréljük! Felejthetetlen az a karácsony, amikor a férjem és az akkor 5 éves kisfiunk vég nélkül „vonatoztak”, feledve minden más játékot. A férjem talán még a kisfiunknál is boldogabb volt. Az ő gyermekkori álma is teljesült!
Első kép: Fortepan:/Kieselbach Tamás
Fodor Anna
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2023.12.24. 14:42:30
Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.12.25. 00:03:34
Egyébként kicsi gyerekként én is kaptam elektromos kisvonatot. A családi legendárium megemlékezett róla, hogy Apám összerakta és kipróbálta, amíg én a szomszéd szobában voltam lefoglalva, aztán állítólag már kezdett a várakozástól görbülni a szám, de Apám még mindig kipróbálta a vonatot. :-) Aztán persze amikor végre megláttam, hatalmas volt a gyönyörűség. Persze már régen nincsenek meg a darabjai, de még mindig fel tudom idézni a picike alkatrészek alakját, az ablakok valódi üvegből készült lapocskáit, meg a kis műanyag elektromos gőzmozdony rajzolatait. Azt én nem tudom, hogy a kislányokat miért nem szokta érdekelni a dolog, pedig a húgomat senki nem tiltotta el a kisvonatozástól, de mi, kisfiúk érezzük bennük a hívó szót.
Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2023.12.25. 08:17:10
mégsem lett belőlem vasutas -> Na ezt nem, én pályás lettem.
elgyönyörködöm a jelzőlámpákban és a sokszor éppen érkező vonatokban. Nem tudom, miért, de szerintem szép. -> A modellvasútban pont ez a szép. Nincsenek benne a hétköznapok mocskai, csak a műszaki csoda, amiből mára alig látszik valami az öncélú hatalmas bürokráciától.
Kisiskolás voltam, amikor egy Karácsonyra villanyvasutat kaptam. Már régen álmodoztam róla, de én sem voltam egykegyerek, és egy ilyen ajándék erősen terhelte a költségvetést. Dilikörös pálya volt két kis egyenes szakasszal, de annyira tetszett. hogy hetek teltek el, mire feltűnt, hogy én gőzösről álmodtam, ehhez meg villanygép tartozott. Az évek során kaptam, meg néha sikerült vennem is kiegészítőket. Lett még vagonom, meg pár kitérő, vágánykeresztezés, szétakasztóegység, dekorációs autók, műfű, rácsostartós híd, de felsővezeték nem készült. Így utólag szürreális látvány lehetett, de nekem hegyvidéki terepasztal kellett, ahhoz meg nem megy a felsővezeték. Akkor mindez nem érdekelt, csak a körök, a tolatás, és az álmodozás, hogy én is rajta utazom.
Régiségek blog 2023.12.26. 18:55:28
Bár nem mondjuk ki naponta, mégis milyen jó, ha meg tudjuk őrizni magunkban az egykori gyermek-lényünket! Ha felnőttként vagy idősödő emberként is képesek vagyunk rácsodálkozni a körülöttünk lévő szépségekre, ha gyermeki kíváncsisággal és igazi, elmélyült figyelemmel tudunk játszani!
Ady Endre írja a Karácsonyi rege c. versében: "De jó volna mindent, mindent elfeledni, de jó volna játszadozó gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni,..."
A tudós professzor önfeledt játéka, az unokákkal, dédunokákkal szívesen játszó idősek csillogó tekintete a bizonyíték rá: a játék, kortól és tértől függetlenül boldogabbá tesz.
Anna