Sellő cigi volt az első, kilenc évesen

 Amit most elmesélek, az mind-mind a valóság része. Hogyan kezdtem dohányozni, és hogyan fejeztem be egyik pillanatról a másikra, immár több mint  44 éve.

Debreceni születésű vagyok, és az általános, majd a középiskolát is ott jártam. Általános iskolám a híres Református Kollégiummal szemben és a Nagytemplom közelében volt. Mivel a Kisállomás közelében laktunk, így az iskolából hazafelé a Déri téren keresztül kellett mennem. Ott magasodott a Nemzeti Bank épülete, mellette már a Bethlen utcára néző bejárattal – a lánykori nevén OTI, később SZTK, – a jelenlegi Rendelőintézet helyezkedett el. Hogy miért is mondom ezt el? Mert a Nemzeti Bank épületével szembeni téglakerítésbe volt beágyazódva egy pici trafik.

Kép forrása: Fortepan/Fővárosi Levéltár

1955-ben, kilenc évesen a negyedik általánosba jártam. Ahogy mentünk hazafelé, heti egy-két alkalommal egy osztálytársammal betértünk a trafikba, ahol egy szál Sellő cigarettát vettem. Akkoriban még szálanként is lehetett dohányárut kapni, nem is volt sokféle cigi, talán négy- öt közül lehetett válogatni. Nem tudom, hogy az olvasók közül ki emlékszik erre a cigarettafajtára, normál hosszúságú volt, de csak a felében volt dohány, a másik fele hengeres papír szopókából állt. Talán orosz hatásra kezdték itthon gyártani, náluk volt sokféle ilyen cigaretta.

                                 Kép forrása: Dohánymúzeum

Talán tíz fillérbe került egy szál. Azért ez akkor nagy pénz volt, ne feledjük, 50 fillérért lehetett kapni egy gombóc fagylaltot. A fizetések nagy része nem érte el az ezer forintot. Még forgalomban volt a lyukas kétfilléres is.

Amikor a forgalmasabb Déri térről a Bethlen utcát keresztezve a csendes Jókai utcára értünk az osztálytársammal, aki abban az utcában lakott, a számba vettem a szopókát, és a mindig nálam lévő gyufával meggyújtottam a cigit, a Sellőt. Mondanom sem kell, hogy  a füstöt nem szívtam le, csak pöfékeltem, ettől éreztem „nagyfiúnak” magam. Nem is égett sokáig a cigaretta, mert a Sellőben lévő kevés dohány hamar elfüstölt. Mindez talán egy éven keresztül tartott, mert utána elköltöztünk, és már nem kellett a Déri téren átjárni, így a cigarettavásárlás is megszűnt.

 A Déri tér a Déri múzeummal   Kép forrása: Fortepan

Közben azért cseperedtem, már gimnáziumba jártam, és mint gimnazistának, már csak presztizse érdekében is kellett, hogy titokban dohányozzon. Venni nem vettem cigit, de mindkét szülőm dohányzott. Először 5 éves Tervet szívtak, majd átváltottak a Terv cigarettára (ez ugyanaz volt, csak az névből az „5 éves”-t lehagyták). Így az ő készletüket fosztogattam. De igazából még mindig a kocadohányosok családját szaporítottam.

Kép forrása:Fortepan/Faragó György

Aztán eljött a 16. születésnapom. Apám elém állt, odatartotta a doboz bontott cigit – természetesen tudták, hogy időnként titokban cigizek – és azt mondta: fiam, most már dohányozhatsz. Kivettem egy szálat, együtt rágyújtottunk. Ezután – mivel már engedélyem is volt – amíg 18 évesen be nem vonultam, egyetlen cigarettát sem szívtam. Így már nem volt benne semmi fantázia, és különben is büdös volt.

Kép forrása: Fortepan/Fővárosi Levéltár

Egyetemi előfelvétellel vonultattak be katonának, a mi korosztályunk volt ebben az első, és egy tanezredhez kerültünk. Az órák közötti szünetekben, 5-10 perc alatt, két dolgot lehetett csinálni: vagy nápolyit enni, ami a zsíros, tömény sereg-kaja mellett kincs volt, vagy rágyújtani. Itt szoktam rá a dohányzásra, és immár leszívtam a füstöt is. Az első filteres cigi a Fecske volt, arra álltam rá, majd a mentolos Filtol volt a kedvencem. Soha nem szerettem az erős, torokkaparó cigarettákat. Több mint 15 évig dohányoztam.  Az utolsó években már Budapesten laktunk, és dolgozni kocsival jártam. Természetesen a kocsiban is dohányoztam.

Kép forrása: Fortepan/Magyar Hírek folyóirat

Hogy hogyan hagytam abba? A mai napig pontosan emlékszem. Az Andrássy – akkor még Népköztársaság – útján haladtam, és a Bajcsynál piros lett a lámpa. Rágyújtottam, és az első szippantás valami eszméletlenül rosszul esett, felfordult tőle a gyomrom. Azonnal elnyomtam, és az volt az utolsó cigaretta, amit meggyújtottam és megszívtam. Ez a hirtelen, és váratlan hatás annyira fejbevágott, hogy bár még hónapokig – amíg szét nem porladt – a zsebemben volt a cigaretta, nem gyújtottam rá többé. Azóta nem is dohányzom, ennek pedig 44 éve.

Ez dohányzásom története. Remélem a Régiségek között sok emberben sikerült emberöltőnyi emlékeket felidézni, és egy kicsit a múltba visszavinni.

 Kiemelt kép forrása: Fortepan/Fővárosi Levéltár

Papá Stefano

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!