Egyszerűen, tartósítószer nélkül

 Amikor beköltöztünk jelenlegi lakásunkba majd 25 éve, meglepődve vettük észre a szomszédban lévő terebélyes fügefát. Aztán nyáron már élvezhettük is a gyümölcseit, mert a fa jó kétharmada átnyúlik a mi területünkre. Általában bőségesen terem, júniustól októberig mindig találunk rajta  érett, édes fügéket.

Hosszú évekig csak eszegettük, majd beugrott, ki kellene próbálni a fügelekvárt. Irány az internet! Miután vagy 25-30 receptet elolvastam, úgy döntöttem, én a saját fejem után megyek, és a magam lekvárját készítem el. Az elsőt kísérletnek szántam. A kísérlet jól sikerült, nagyon finom, sűrű lekvár lett, minden tartósítószer nélkül.

A világ legegyszerűbb ...

Anglia és a rabszolgakereskedelem

 Az ananász Dél-Amerikából származik, a gyarmatosítók által indiánnak nevezett őslakosok többféle gyógyító hatást is tulajdonítottak neki. A XVI. században került Európába. Miután megfigyelték, hogy megvédi a tengerészeket a skorbuttól, ananászültetvények létesültek a háromszögű atlanti kereskedelem egyik kulcsfontosságú helyén: a Nyugat-Indiának nevezett Karib-térségben, vagyis Közép-Amerikában, és hatalmas haszonnal folyt az import Európába – olvasom a washingtoni Smithsonian múzeum honlapján.

Az atlanti háromszög-kereskedelem a XIX. század közepéig tartott: az angol kereskedelmi hajók brit árukat vittek Nyugat-Afrikába, az árukért ott fekete rabszolgákat vásároltak. Őket ...

Csodálatos gyerekkorunk volt

 Drága nagymamánk mindig olyan remek játékokat talált ki nekünk, unokáknak, amit aztán nem akartunk abbahagyni.

Nagyszüleimnél mindent szabad volt. Akkora szabadságot későbbi életem folyamán sem élveztem. A velem egykorú unokatestvéremmel, Ilonkával, örültünk, ha szüleinktől engedélyt kaptunk meglátogatni nagymamánkat és olyankor ottragadtunk nála, amíg haza nem kellett mennünk. Csodálatos gyermekkorunk volt.

A régi, falusi földművelők otthona meg kellett feleljen az életmód adta elvárásoknak. Hely kellett a begyűjtött takarmánynak, széna- és szalmakazalnak, „góré” a megtisztított kukoricacsöveknek, hely a munkavégzéshez szükséges tárgyaknak: szekérnek, ekének, boronának, istálló a ...

 Kis ékszert kaptam születésnapomra

  77. születésnapom előtt 2 nappal kaptam egy kis „ékszert”. A koszorúerembe ültették be, kitágítva a beszűkült eret.

A beavatkozás menete olyan volt, mint egy sci-fi jelenet. A félhomályos, vacogásig hűtött műtőben csupán egy steril lepedővel nyakig letakarva feküdtem, csak a két karom lógott ki kétoldalt. A szkafanderbe öltözött műtősök és orvosok fölém hajoltak és megkezdődött a sci-fi film.  A fiatal operatőr szólt, hogy egy kicsit fájni fog a szúrás  és már indította is a katétert a csuklómnál az erembe, a szívem felé.

Kép forrása: Pixabay

Az óriási képernyőre néha én is odabámultam. Fekete-fehérben játszódott a sci-fi, nem voltak vérvörös jelenetek. Közben ...

Úszóházak fénykora 

 A Tisza címbeli, jelképes elnevezése az 1960-as évekből való, egy fővárosi városrendező és egy szegedi főépítész ötlete nyomán.

Az idei nyár forró napjaiban nosztalgikus hangulatban emlékeztem a Tiszához, és általában a strandoláshoz kötődő élményeimre. Ez az a folyó, ami 1879-ben „…zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot.” – írta Petőfi „A Tisza” c. versében, a nagy szegedi árvízre emlékezve. Többnyire azonban „A folyó oly símán, oly szelíden ballagott le parttalan medrében, nem akarta, hogy a nap sugára megbotoljék habjai fodrában.”

Fent, bal oldalt az építő Tisza, fent, jobb oldalt a romboló Tisza szobrok a Széchényi téren, a Városháza előtt

...

Dalolva könnyebb

  Régen, gyermekkoromban az emberek gyakran énekeltek, dalolgattak. Jobban ment a munka, gyorsabban telt az idő. Kislányként énekelve játszottunk, ritmusra-dallamra kiszámolós körjátékokkal szórakoztattuk magunkat.

      Az iskolában, az alsó tagozaton minden reggel énekelve kezdtük a napot.  „Süss fel nap, fényes nap…”, „Esik eső, karikára…”, „Debrecenbe kéne menni…” A bátortalanabbak is bekapcsolódtak, nem számított, ha hamisan szólt, vagy valaki nem tudott rögtön megjegyezni minden strófát – együtt bátran énekeltünk. Amikor nagyobbak lettünk, megtanultunk kánonban is énekelni: „Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is. Tűz! Tűz! ...” „Pál, Kata, Péter, jó reggelt!” A ...

Az  utazás a párizsi Disneylandbe örök emlék maradt fiamnak

 Az olimpiai megnyitó varázsereje az 1964-es tokiói olimpia óta tart fogva. Ennek családi, személyes vonatkozásai vannak, és azóta nem múlt el olimpia, hogy a megnyitóról lemaradtam volna. A fantasztikus, elkápráztató technikai, érzelmi  hatással bíró megnyitók mindenkor lenyűgöznek.

Az idei, párizsi megnyitóra is TV elé ültem sete-suta nagyfiammal (az ő szobájában van nagyképernyős TV). Ő inkább a már legalább ötször látott sorozatfilm csatornájára kapcsolt. Ha nem is kellett közelharcot vívnom vele, némi duruzsolás után meggyőztem a világ nagy eseményének jelentőségéről. Érvelésemet fokozta az a motiváció is, hogy ő járt már Párizsban. 29 év telt el ...

A római és a tokiói olimpiára jól emlékszem

 Az első olimpia, amire vissza tudok emlékezni, 1960-ban volt Rómában. Az 1952-es és az 1956-os olimpiák idején is éltem már, de három- és hétévesen nem figyeltem föl rájuk. Annál inkább 1960 nyarán!

Most olvastam erre a cikkre készülve, hogy az 1000 méteres kenu-futamról közvetített a Magyar Televízió első ízben élőben, de mi a rádiót hallgattuk. Máig hallom magamban a szurkolók ütemes üvöltését: - Parti! Parti! - Parti János győzött, övé lett az első magyar aranyérem.

Parti János Kenuszaurusz nevű, saját tervezésű kenujában Castel Gandolfoban, az Albano tavon az olimpiai futam után

Nem igazán tudtam, milyen a kenu, hogyan is halad előre Parti János, nem tudtam ...

Kipipálhatjuk, hogy nekünk mi működik
  Nem maradhatunk örökké fiatalok, nevetséges törekvés, ha valaki idősen is mindenáron fiatalnak akar tűnni. De vannak dolgok, amikkel fiatalosabb idősek lehetünk. Íme 10 ilyen dolog. Kipipálhatjuk, hogy nekünk ezekből mi működik, és mi nem.

Vigyázat: csak játék!

1.Ne ismételgessük, hogy most minden rossz, bezzeg jó volt régen, amikor mi voltunk gyerekek, fiatalok.

2.Tartsunk lépést a világ történéseivel. Naponta olvassunk, hallgassunk híreket, és  nézzünk népszerű műsorokat. Legyünk képben, tudjunk hozzászólni olyan dolgokhoz is, ami nem csak bennünket érint.

3.Segítsünk másoknak apróbb-nagyobb dolgokban (akkor is, ha már magunk is segítségre szorulunk). Például, ha egy boltban ...

Jelenetek egy idős házaspár életéből

  Nagy pelyhekben hull a hó. A vonat ablakából nézve festői táj tárul az idős házaspár szeme elé, akik jutalom üdülésre indulnak.

A Mátrába szóló beutalójukat a falu elöljárói eszközölték ki, mint a falu leghűségesebb polgárainak járó jutalmat.

Ezt a kitüntetést nem lehetett visszautasítani, erkölcsi kötelességük volt elfogadni.

Gyönyörködnek a látványban, majd a Julcsa lelkiismeretéből fakadó kérdések kerülnek felszínre.

- Te Pista, nem jobb lett volna otthon maradni? Biztos, hogy Piroska a havat is elsöpri mielőtt az állatokhoz menne?

- Mit képzelsz Julcsa, inkább csúszkál benne?

- Nem tudom a Riska leadja-e neki is a tejet? És a Bodrit sem felejti el  naponta ...

Fájdalmas üzenet a múltból

 Mai kényelmes életünkben csip-csup ügyeken bánkódunk, szorongunk, stresszelünk, pedig nem kellene. Ha összehasonlítjuk a mai lehetőségeinket, a körülményeket a régebbi korokéval, rögtön látjuk és megértjük a különbséget.

Régi iratok közt keresgélve egy megsárgult, gondosan összekötött levélköteget találtam. Két, gyöngybetűkkel írt kérvény piszkozatát emeltem ki közülük. Férjem ükapja írta. Öt generáción át rokonaink fontosnak tartották, hogy ezeket az iratokat megőrizzék. Mi lehetett az oka annak, hogy a sok-sok selejtezés, iratrendezés, költözködés ellenére pont ezek a levelek és iratok maradtak meg? Elég volt az első sorokat elolvasni, hogy kiderüljön a válasz.

„… a ...

A swanage-i újraindított vasútvonal és az elsüllyedt Mary Rose hajó roncsai

  Csoportos utazásunk második napján kishajó vitt minket a földtörténeti jura korból származó, vagyis kb. 200 millió éves sziklákhoz.

 Jurassic Coast, Old Harry Rocks

Miután visszatértünk a kikötőbe, a túrabuszunkkal elmentünk Corfe Castle várromához, ahová föl is másztunk. Nagyon illett a békés dorseti tájba a gőzmozdonyos vonat. Nem tudtuk, hogy jön, de sikerült lefényképezni, így hát elhatároztam, hogy megmutatom itt a blogban.

A swanage-i vasút, saját felvétel

Később körülnéztünk a vasútállomáson is. Ez a vasút 1885-től hozta a nyaralni vágyókat a tengerparti Swanage üdülővároskába. Az 50-es évektől napirenden volt, hogy a ...

Érdekes aktualitása: TV-műsor a normandiai partraszállás 80 évfordulójára

 A cím és a könyv borítója egyaránt felkeltette érdeklődésemet. A történelem nem tartozott kedvenc tantárgyaim közé, de romantikával elegyítve szívesen olvasok még háborús történeteket is. Ilyen élményt sejtetett az említett könyv, amelyet a könyvtárból kölcsönöztem. Ekkor még nem is gondoltam, hogy mennyire aktuális a történet, hiszen épp a normandiai partraszállás, az ún. D-nap 80. évfordulójára, június 6-ára olvastam végig.

A tv egyik műsorában aznap közvetítették a normandiai partokon korabeli öltözékben ünneplő tömeg megemlékezését.  Egy erről készített film és a korabeli fotók, filmkockák még szemléletesebbé tették ...

Pista bá és Julcsa mama 60 éves házasok
 

Virágoskertjükben, szőlőlugasuk alatt, terített asztaluk mellett, madárcsicsergés közepette diskurálnak.

-Hallod-e Pista! Ha már ez ideig az a sárgalábú Mihály, a híres kaszás nem látogatott meg bennünket, akkor talán ezt a 60 éves évfordulót illene megünnepelnünk.  Mit szólsz?

-Mit szólok, mit nem, úgyis a te akaratod érvényesül Julcsa. Ha mégis beleegyezem, azt azért ne várd tőlem, hogy a „Kállai-kettőst” is eltáncoljam!

-Jó, ha nem akarod, megelégszem egy sima, átfordulós csárdással is. Látod milyen engedékeny lettem?

-És ha minden pereputtyunk eljön, hányan is lennénk? Julcsa mama papírt és plajbászt vesz elő a sufniból és mindketten számolni kezdenek.

Négy ...

Megtalált levelek, barátság, szerelem

 Szeretném megosztani a kedves olvasókkal két könyvélményemet, amelyek mély benyomást tettek rám. Érdekes módon mindkettő helyszíne Franciaország, bár csak az egyik szerző francia.

Sarah Jio amerikai írónő, újságíró Seattle-ben alkot és él. Már 11 regényt írt, de tudomásom szerint eddig mindössze két könyvét fordították le magyarra. A Párizs összes virága című művéről csak nemrégen szereztem tudomást. Gyanítottam, hogy jó könyv lehet:  a könyvtárban muszáj volt előjegyeznem, mert másképpen sehogyan sem tudtam lecsapni rá. Nem is csalódtam.

A regény két párhuzamos idősíkban játszódik: 2009-ben, illetve a német megszállás alatt álló Párizsban, 1943-44-ben. Az egymást ...