Helyreigazítás: az idegenvezető fölhívta a figyelmemet, hogy az Egyetemi Könyvtár sgrafittóján Hügieiának nincs serlege, csak kígyója, továbbá az utolsó képen nem Zeusz van, hanem Poszeidón. A hibákért elnézést kérek. Lujza

Bejegyzés: Görög mitológia a pesti Belvárosban

@Trischler Ferencné Sándor Sarolta: Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett én is szívesen emlékezem vissza.

Bejegyzés: Esküvők régen és ma

@S. Cecilia: igen, ez így igaz. Ez már történelem!

Bejegyzés: Esküvők régen és ma

@Annaróza: köszönöm szépen?

Bejegyzés: Esküvők régen és ma

Nagyon jó hangulatú esküvői beszámoló !

Bejegyzés: Esküvők régen és ma

@gigabursch: Köszönöm szépen! Különleges élmény volt.

Bejegyzés: Vietnam ősi kultúrája ámulatba ejtett

Ez nagyon szép.
Várom a folytatást!
:-)

Bejegyzés: Vietnam ősi kultúrája ámulatba ejtett

A robotoktól idegenkedünk ma még, a személyes életünkbe nem engedtük még be őket.. De előbb-utóbb el fogjuk fogadni, mint a technika egyéb újdonságait is. Persze a fiatalok lesznek a kezdeményezők, az idősek közöl azok, akik nyitottak az új dolgok befogadására. Örülök, hogy olvashattam Hyodolról. :)

Bejegyzés: Cuki robotok az idősgondozásban

Örülök, hogy tetszett, remélem még fog menni egy darabig az utazás :)

Bejegyzés: Dél-Csehország: reneszánsz óvárosok, várak, kastélyok

Kedves Lujza, ez nagyon érdekes írás volt.

Bejegyzés: Dél-Csehország: reneszánsz óvárosok, várak, kastélyok

Sacikám! Nagyon jó visszaemlékezni a közös élményeinkre, előbb kislányainkkal, majd unokáinkkal. Köszönöm a dícséretet, de az unokák iránti szeretet mindnyájunkat, így Téged is a legjobb nagymamává teszi. Élvezzük őket minél tovább!

Bejegyzés: 20 éves unokámmal felcserélődnek a szerepeink

Nagyon szeretem Annaróza unokás emlékezéseit. Sok kedves emléket ébreszt bennem , mivel sűrűn találkoztunk a strandon unokástúl. Igazi pedagógus nagymama volt, végtelen türelemmel és ötletekkel az idő hasznos eltöltésére. Szép nagyfiú lett a kisunokából.Gyorsan elrepült az idő !

Bejegyzés: 20 éves unokámmal felcserélődnek a szerepeink

Kedves Miranda, Köszönöm a hozzászólásodat, fizikai munka volt a mechanikus írógépen írás, jó, hogy már nem kell :)

Bejegyzés: A mechanikus írógéptől a tabletig

Kedves Lujza, megint érdekes témát találtál, gratulálok! Személyesen érintett vagyok a témában, 20 évig vertem én is a mechanikus írógépet fordítóként, de a tízujjas vakírást nem tanultam meg.

Bejegyzés: A mechanikus írógéptől a tabletig

Az írás szerzője az alábbi hozzászólásokat kapta e-mailben:
Judit, Nyíregyházáról:
Köszönöm ezt az írásodat a nyírfáról. Felidézte bennem a '88-as részképzésem élményeit. A télből tavaszba tartó orosz táj utánozhatatlan, nekem smaragdnak tűnő zöldjét, fakókék egét a karcsú, zsenge, hófehér törzsű, kipattanó rügyű берёза-kkal. Megcsillannak a szemem előtt a vlagyimiri Успенский собор aranykupolái, látom Rubljov freskóit, átmegyek az Aranykapun, bejárom a Золотое кольцо többi kedves kis városát. Jeszenyin sorait olvasva megjelennek előttem a Szállnak a darvak képkockái, hallom a dallamát. És persze itt vannak velem a nyírségi homokon nőtt nyírfák is, amelyekről Váci Mihály is "énekelt".

Egy ifjú erdész: (Csaba):
Tartalmas, szèp íràs! Nem tudtam, hogy ilyen kultikus szerepe is van a nyírfának. A vers is gyönyörű!

Csaba:
Élvezettel olvastam a nyírfáról szóló gondolataidat. Nekem sajnos kevés kapcsolatom volt nyírfával. Gyerekként csak a "nyírfácska" dal és az 50-es évek számtalan orosz filmje által volt némi "nyírfa-élményem". Valójában jóval később ismerkedtem meg vele festmények, művészfilmek, irodalmi élmények által. Gyerekként mindig összetévesztettem a felénk gyakori, fehér törzsű kis nyárfákkal. Ide, északabbra telepedve, meglepve és örömmel vettem észre a szomszédunkban lévő, már igen magasra nőtt két nyírfát, és rajtuk egy oda telepedett sárgarigó párt. Örömmel fotóztam le őket.

egy biológia tanárnő: (Fridli Ildikó)
Nagyon tetszik a Nyírfa a művészetben c. cikk, el is mentettem magamnak. Nagyon szép a cikk, a Jeszenyin verssel , Móra idézettel, igazán élveztem. Olyannyira tetszett a cikk, hogy csatlakoztam a csoporthoz- legalábbis remélem, hogy sikerült!?

Fodor Anna:
Köszönöm, hogy elolvasták és értékelték, hogy ebben a 'pénzvezérelt', rohanó világban a természeti és irodalmi szépségek mennyire fontosak..

Bejegyzés: Nyírfa a művészetben

Kedves Pályamágus és Androsz!

Bár nem mondjuk ki naponta, mégis milyen jó, ha meg tudjuk őrizni magunkban az egykori gyermek-lényünket! Ha felnőttként vagy idősödő emberként is képesek vagyunk rácsodálkozni a körülöttünk lévő szépségekre, ha gyermeki kíváncsisággal és igazi, elmélyült figyelemmel tudunk játszani!
Ady Endre írja a Karácsonyi rege c. versében: "De jó volna mindent, mindent elfeledni, de jó volna játszadozó gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni,..."
A tudós professzor önfeledt játéka, az unokákkal, dédunokákkal szívesen játszó idősek csillogó tekintete a bizonyíték rá: a játék, kortól és tértől függetlenül boldogabbá tesz.
Anna

Bejegyzés: Villanyvasút karácsonyra

@Androsz: Duplán vasutas családba születtem, vasútállomáson nőttem fel -> Akár én is írhattam volna.
mégsem lett belőlem vasutas -> Na ezt nem, én pályás lettem.

elgyönyörködöm a jelzőlámpákban és a sokszor éppen érkező vonatokban. Nem tudom, miért, de szerintem szép. -> A modellvasútban pont ez a szép. Nincsenek benne a hétköznapok mocskai, csak a műszaki csoda, amiből mára alig látszik valami az öncélú hatalmas bürokráciától.

Kisiskolás voltam, amikor egy Karácsonyra villanyvasutat kaptam. Már régen álmodoztam róla, de én sem voltam egykegyerek, és egy ilyen ajándék erősen terhelte a költségvetést. Dilikörös pálya volt két kis egyenes szakasszal, de annyira tetszett. hogy hetek teltek el, mire feltűnt, hogy én gőzösről álmodtam, ehhez meg villanygép tartozott. Az évek során kaptam, meg néha sikerült vennem is kiegészítőket. Lett még vagonom, meg pár kitérő, vágánykeresztezés, szétakasztóegység, dekorációs autók, műfű, rácsostartós híd, de felsővezeték nem készült. Így utólag szürreális látvány lehetett, de nekem hegyvidéki terepasztal kellett, ahhoz meg nem megy a felsővezeték. Akkor mindez nem érdekelt, csak a körök, a tolatás, és az álmodozás, hogy én is rajta utazom.

Bejegyzés: Villanyvasút karácsonyra

Pontosan nem tudom, hogy mi a vonzó egy kisvonatban, de hogy van benne valami vonzó, az hétszentség. Igazság szerint a nagyvonatban is van valami vonzó. Duplán vasutas családba születtem, vasútállomáson nőttem fel, mégsem lett belőlem vasutas, de azért amikor a napi utam során elvisz a villamos a Keleti felé vezető sínek fölött, mindig elgyönyörködöm a jelzőlámpákban és a sokszor éppen érkező vonatokban. Nem tudom, miért, de szerintem szép.

Egyébként kicsi gyerekként én is kaptam elektromos kisvonatot. A családi legendárium megemlékezett róla, hogy Apám összerakta és kipróbálta, amíg én a szomszéd szobában voltam lefoglalva, aztán állítólag már kezdett a várakozástól görbülni a szám, de Apám még mindig kipróbálta a vonatot. :-) Aztán persze amikor végre megláttam, hatalmas volt a gyönyörűség. Persze már régen nincsenek meg a darabjai, de még mindig fel tudom idézni a picike alkatrészek alakját, az ablakok valódi üvegből készült lapocskáit, meg a kis műanyag elektromos gőzmozdony rajzolatait. Azt én nem tudom, hogy a kislányokat miért nem szokta érdekelni a dolog, pedig a húgomat senki nem tiltotta el a kisvonatozástól, de mi, kisfiúk érezzük bennük a hívó szót.

Bejegyzés: Villanyvasút karácsonyra

Fiúgyerekek álma a kisvasút és/vagy a vitorláshajó. Sosem növünk fel: Az álmok nem változnak, csak a valóságérzékelés. Pedig már megtehetnénk, de egy terepasztal egész életet kíván, hogy jó legyen, és még annyi minden álom vár megvalósításra.

Bejegyzés: Villanyvasút karácsonyra

Annyiban vitáznék, hogy az erdészek sokasága mondja, hogy a madárcseresznye (cerasus avium) az erdő menyasszonya.
Aki nem hiszi, nézze meg tavasszal az erdőt lombfakadás előtt és örökre megérti.

Bejegyzés: Nyírfa, a fák menyasszonya