forrás: thechart.blogs.cnn.com

A pár- és társkeresés új, netes módszereivel az idősebb korosztály is élhet, hisz számtalan előnye van a hagyományos formákhoz képest. A sokadik X-en túl azonban ez nem megy olyan egyszerűen,  mint a fiataloknál, hisz gátlásokat, technikai akadályokat kell legyőzni.

Nemrég Martha Stewart, számtalan népszerű amerikai televíziós műsor vezetője (mellesleg nagy kedvencem) került a címlapokra azzal a hírrel, hogy 71 évesen egy internetes  társközvetítőhöz fordult  párt keresve. Az ilyen szerep-modellek bátorságot öntenek a még kétkedő, bizonytalan érettebb korúakba is.  

Szerencsére Magyarországon sincs hiány internetes társközvetítőkben. „Párkeresés interneten 50+” szavakat beírva a Google keresőjébe  rögtön több  különböző partnerközvetítőt találtam, amelyek kifejezetten ennek a korosztálynak kínálják netes szolgáltatásaikat. Meg is lepődtem, hogy mennyi csinos hölgy és (kevesebb) úr keres társat fényképes bemutatkozással.

A netes társkeresés  igénybevételéhez  némi internetes jártassággal kell rendelkezni, ezen felül  nem árt néhány dologra odafigyelni, és  a hasznos tanácsokat megfogadni. Az általam igen kedvelt  Sixty and me angol nyelvű Facebook közösség http://sixtyandme.com/ kitűnő tanácsokat ad hatvan feletti olvasóinak e témában, ezekből válogattam néhányat:  

A társkeresőn való bemutatkozásnál írjuk le mit szeretünk, mik a kedvteléseink,  és mit kínálunk a partnernek. Legyünk pozitívak és életvidámak. Ha gondunk van azzal, hogy megtaláljuk pozitív oldalunkat, kérjük  barátaink segítségét, mondják meg, hogy mit szeretnek bennünk.

A bemutatkozásnál nem kell  megadnunk a teljes nevünket és  elérhetőségünket.

Ha találunk valakit, aki szimpatikusnak tűnik, és szeretnénk vele személyesen találkozni, beszéljünk vele előbb telefonon. Ezáltal képet kapunk arról, hogy jó beszédkontaktus alakítható-e ki vele az addigi írásos kapcsolaton túl. Ne kapkodjuk el a dolgokat. Nem kell siettetni a személyes  találkozást, ha érdemesnek tartja, a partner türelmes lesz.

Mielőtt személyesen találkozunk egy férfivel, tudjuk meg a teljes nevét, és keressünk rá a neten. Nem árt megtudni, nem volt-e érintve bűnügyekben, erőszakos ügyekben, vagy nem panaszkodtak-e rá más nők, akikkel korábban megismerkedett. A legtöbb ember becsületes és megbízható, de mégsem árt tájékozódni.

Ha az első alkalommal találkozunk valakivel,  ezt mindenképpen egy nyilvános helyen tegyük, pl. egy presszóban, vagy egy parkban. Ha kellemetlenül érezzük magunkat az illető társaságában, nyugodtan elköszönhetünk. Ha finomabban akarjuk ezt értésére adni, búcsúzáskor jelezzük, hogy nem kívánunk többször találkozni.

Paradox dolog, de a férfiak azokhoz a nőkhöz vonzódnak leginkább, akik szingliként boldognak tűnnek. Olyan nők tetszenek nekik, akiknek gazdag, változatos saját életük van. A netes párkeresés jó dolog, de nem fogja az összes gondunkat megoldani. A hobbik, az önkéntes munka, újfajta érdeklődési kör kialakítása, új barátságok kötése sokat javíthat az életünkön. És miközben azon dolgozunk, hogy egyedülálló nőként  boldogabb életet alakítsunk ki, megtalálhatjuk azt, aki nekünk való társ lesz.

Sok sikert kívánok!

Cecilia