A kannibálok földjén – Luxushajóval Új-Zélandra. 3. rész
38 napos tengeri utunk következő állomása Dravuni szigete, amely a “V” alakban szétterülő 322 Fidzsi (Fiji) sziget egyike a Korall tengerben. Cook kapitány, a híres utazó-felfedező nevezte el Fidzsi-nek, mert a “Viti” nevet, ahogy a bennszülöttek nevezik földjüket, Fidzsinek hallotta. A gyarmatosítók körében Kannibálok szigete néven vált ismertté, ahová az embert nem vacsorára hívják, hanem vacsora lesz belőle. Az 1920-as évekig a kannibalizmust sok Fidzsi szigeten még „gyakorolták”. Az emberevés a normális élet része volt. Nagy csaták után a harcosok ellenségeiket vallási áldozatok keretében fogyasztották el. Suvában, a Fiji múzeumban láttunk néhány emberevésre használt kannnibál villát kiállítva.
Szép, napfényes napunk volt Dravuni csodás strandján, míg Suva, a főváros meglátogatásakor esett az esö. Dravuni fehér homokos, átlátszó vizű strandjainál elterülő Great Astrolabe Reef-en, azaz a Nagy Astrolabe Korallzátonyon ezernyi színes hal és korall figyelhető meg. A korallok és a vizi világ sokféleségét tekintve a második a világon az ausztrál Great Barriers Reef után. Jobb helyet találni sem lehet a búvárkodásra, vagy egy 10 dolláros motorcsónakázásra a sziget körül.
Az apró Dravuni szigetnek nincs reptere, úgyhogy kevés látogatója kis csónakokon érkezik. Van viszont egyeteme, a Dél-Csendes-óceáni Tengerészeti Kutatóállomás, mely egy kis lagúnán épült, és amely számos területen hozzájárul a tengerészeti tudományok kutatásához. Suva a szigetállam legnagyobb városa mintegy 170.000 lakóval, itt van a kormány székhelye és a kulturális központ is. Sok út és épület felújítás alatt van a legutóbbi nagy trópusi vihar okozta károk miatt. Az egykori emberevők utódai manapság rendkívül barátságosak és vendégszeretőek, széles mosollyal és „Bule” üdvözléssel fogadják a vendéget, ami "Isten hozott"-at jelent. Az népesség fidzsi és hindu nyelven beszél, de az angolt, a mandarint és az urdut is beszélik, tükrözve a Suván lakó népek sokféleségét.
A következő látogatásunk Port Vilába vezetett, Vanuatu Köztársaság (régebben Új-Hebridák) elnevezésű szigetcsoport fővárosába, mely egyike a 83 szigetnek, a melanéziai szigetcsoport déli részén. Vanuatu történelme során volt brit és francia gyarmat is, melyet egy Condominium-nak nevezett, közös uralom időszaka követett. Sok sztori maradt fenn ebből az időből arról, hogy melyik oldalon volt jobb a szállás, és hol lehetett jókat enni. 1942-ben, a II. világháború idején az amerikai csapatok haditámaszpontot létesítettek a szigeten.
Úgy döntöttünk, hogy másik két utastársunkkal taxiba ülünk, és azzal megyünk be a városba. Útközben láttunk szépséges vízeséseket, strandokat, még egy golfklubot is. A Parlamentet négy gyönyörű tiki, azaz fából faragott szobor őrzi, de biztonsági őrök nem voltak az épület előtt, azt hittük, talán nem is használják már, de aztán kiderült, hogy az országgyűlés éppen ülésezik, így nem tudtunk bemenni. Még mindig zöldellnek csodás, angol pázsitok, sőt láttunk egy csoport krikettezőt is. Szép, gyarmati stílusú épületek maradtak meg az egykori francia negyedben.
A szigetek, bár nagyon idillinek tetszenek, mégis egy harmadik világbeli ország képét mutatták, s bár már van internet és néhány modern eszköz, azok csak egy kis számú elit számára érhetők el.
Ma az új-kaledóniai Easoba látogattunk el, mely a francia nyelvű Polinézia része. Egy újabb mesebeli sziget pálmafákkal, fehérhomokos stranddal, aquamarin színű tengerrel. Utastársaink egy része búvárkodott, mások hegyet másztak, hogy föntről gyönyörködjenek a kilátásban. Mi egy hosszú sétát tettünk a tengerparton kagylókat gyűjtve. Egy hirtelen zápor visszakergetett bennünket a biztonságot adó hajóra, ahol várt az ebéd.
Hedi Neu, Chicago
folyt.köv
Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:
https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192