Előbb, vagy utóbb mindannyian megöregszünk, (ha idő előtt meg nem halunk).  Ne tekintsünk életünknek erre a szakaszára úgy, mint egy rettegett büntetésre, sőt élvezzük ki az előnyeit, találjuk meg a benne rejlő lehetőségeket!

A nyugdíjas lét anyagi vonatkozásairól  már írtam/írtunk korábbi posztokban. Egy nyugger nyugdíj stratégiája , Takarékosság a nyugdíjjal Róramari módra Ezúttal szeretném a fiatal öregség néhány egyéb vonatkozását megvilágítani,  és bátorítani  a nyugdíj előtt állókat, illetve a friss nyugdíjasokat. Ne tessék  félni, nem fog fájni!

Kezdjük a legszembetűnőbb változásokkal. Kinn havazik, esik, fúj a szél, vagy éppen kánikula van, de nekünk, nyugdíjasoknak nem muszáj  elmennünk otthonról, szemben az aktív dolgozókkal, vagy iskolás gyerekekkel. Hát nem nagyszerű?

Azok, akik évtizedekig az ébresztőóra hangjára ébredtek reggel, most  nyugodtan a másik oldalukra fordulhatnak, ha még szunyókálni van kedvük. Azok pedig, akik aktív korukban ebéd után majd ráestek az íróasztalukra az álmosságtól (mint pl. én), azok most kényelmesen ledőlhetnek egy kis ebéd utáni szunyókálásra (én ugyan nem).

Ez a nagy kényelem persze könnyen a visszájára is fordulhat, és gyorsan elkényelmesedhetünk, hozzászokhatunk egy túlságosan is lelassult élettempóhoz. Keressünk magunknak hasznos elfoglaltságokat. Kézenfekvő dolog, hogy idősebb, vagy fiatalabb családtagjainknak segítsünk, általában ez nyújtja a legtöbb örömöt  és a legkellemesebb, bár olykor fárasztó időtöltést.   Az önkéntes munka is a másokon való önzetlen segítség érzetével jutalmaz, ha valamilyen nekünk tetsző területet találunk.

Ha egész életűnkben csak vágyakoztunk  arra, hogy mondjuk naphosszat kertészkedjünk, múzeumba járjunk, vagy kutyát sétáltassunk, nos a megvalósításnak éppen most jött el az ideje. Ne dobjuk félre álmainkat, sőt vessünk bele magunkat  hobbitársakat keresve. Miért is ne kezdhetnénk bele nyugdíjasként valami teljesen új, ismeretlen  kedvtelésbe?   Miért  ne lehetne számtalan hobbink, játékos időtöltésünk?

Ha a dolgos hétköznapok során arról ábrándoztunk, bárcsak időnk lenne többet törődni az egészségünkkel, most eljött az ideje, hogy végre magunkkal törődjünk. Válasszunk valami olyan testmozgást, amihez leginkább kedvünk van, ne szégyelljünk  megjelenni egy fitnesz teremben, szabadidő ruhát öltve kocogni,  úszni járni, vagy jógázni. Megengedhetjük magunknak, hogy  a nap bármely szakában, kényelmesen, akár baráti társasággal együtt mozogjunk az egészségűnk érdekében.

Amíg dolgoztunk, nemigen tudtunk odafigyelni az egészséges táplálkozásra, de most megtehetjük!  Nem kell  a munkahelyi étkezdében tíz perc alatt bekapni, ami a menüben szerepel (eszi-nem eszi – nem kap mást).   Mi, kedves nyugger társaim, megengedhetjük magunknak, hogy megtervezzük (és megfőzzük) a nekünk leginkább tetsző, és egészségi állapotunknak leginkább megfelelő  ételeket. Kedvünkre bóklászhatunk a piacokon és nyüzsöghetünk a boltokban az akciós vásárlásokat kihasználva.

Az agykarbantartás legalább olyan fontos és időigényes folyamat, mint testünk karbantartása. Olyan szellemi tevékenységet végezzünk, ami  aktívan megmozgatja agysejtjeinket, erre az egyik  legjobb dolog a tanulás.  A számítógépen rengeteg új dolgot lehet megtanulni. Nagy kihívás  lehet valami szakmánktól távoleső, új dolgot elsajátítani : zenélést , nyelvet, kártyajátékot, vagy a régi, elfelejtett dolgokat feleleveníteni, továbbfejleszteni.

Na és ott van az öltözködés témaköre.  Amíg eljártunk dolgozni, illett  jól kinézni : vasalt ing, vagy blúz, rendezett frizura, kényelmetlen, de csinos cipő – a jó megjelenés íratlan elvárás volt a legtöbb munkahelyen.  Mára nagyjából megszabadultunk a megjelenésünk miatti görcsöktől. Ugyan  ki szól meg, ha  sportcipőben és szabadidőruhában megyek el itthonról, ha éppen ahhoz van kedvem? (Legfeljebb a lányom: Anyu, olyan nyanyásan nézel ki!)  Ha meg olyan kedvünk van, miért is ne vehetnénk fel valami bolondos, bohém cuccot, filléres bizsut, amit fiatalon nem volt merszünk magunkra aggatni.

Az utazásnak, felfedező kíváncsiságunk kielégítésének is éppen most jött el az ideje, hisz végre időmilliomosok vagyunk. Hogy pénzmilliomosok  viszont nem vagyunk?  Rossz kifogás!  Nyugdíjasoknak a vonat és busz belföldön 60  felett félárú,  65 év felett ingyenes, akár naponta tehetünk kiruccanásokat úgy, hogy este már a saját ágyunkban alhatunk!  Ha itt fáj, meg ott fáj,  azt elfelejtjük nézelődés közben, majd este, otthon borogatjuk a megdagadt lábunkat!  A külföldi utazásra is van több pénztárcakímélő módszer - de ez majd egy külön bejegyzést érdemel.

Ami meg egyenesen  meglepő, azok az ismerkedési és  kommunikációs lehetőségeink. Gátlásainkat régen levetkőztük, egy idős ember/asszony nyugodtan szóba elegyedhet, ismerkedést kezdeményezhet  bárkivel.  Maximum szószátyár, vén bolondnak nézik, de legtöbbször szívesen szóba állnak vele, ha barátságosan közeledik valakihez.  Miért is ne köthetnénk új ismeretségeket, barátságokat  buszon, kiránduláson, vagy az interneten?  Járjunk el kiállításokra, hangversenyekre, kirándulásokra,  társas összejövetelekre, sőt, akár tüntetésekre is (ez az ingyenes kategóriába tartozik), bárhová, ahol társasági  életet élhetünk.  Egy életvidámságot sugárzó idős ember általában  bizalmat kelt,  nekem legalábbis jó tapasztalataim vannak.

A nyugdíjas létnek az az egyik legkomolyabb kihívása, hogy munka világából kikerülve kollégáinkat, sőt esetenként  erre az időre már élettársunkat is elveszítve  elmagányosodhatunk. Ezért fontos, hogy aktívan menjünk elébe ennek a fenyegetésnek. Keressük meg régi osztálytársainkat, rég nem látott barátainkat.  A rokonok bizonyára örülni fognak, ha gyakrabban láthatnak.  Szervezzünk társas összejöveteleket, hívjunk meg barátokat  színházba, vagy csak egy sétára. Meg fogunk lepődni, hogy az emberek többsége milyen szívesen fogadja az ilyen kezdeményezéseket.

Dédszüleinkhez képest mára egy nemzedéknyi idővel nőtt meg a várható élettartam. Alakítsuk úgy ezeket az évtizedeket, hogy jól érezzük magunkat. A fiatalabb nemzedékek  is elfogadóbbak lesznek irányunkban, ha nem panaszkodó, életunt, házsártos öregeket látnak maguk körül, hanem azt tapasztalják, hogy jó dolog megöregedni, hogy ennek az életkornak is megvannak a maga szépségei, lehetőségei. Töltsük el jól és hasznosan életünk utolsó  évtizedeit!  Öregedjünk vídáman!

Cecilia