Michael Kordával kezdődött ez a dolog. Tudtam, hogy van egy regénye a felmenőiről, a legendás Korda fiúkról, akik letörölhetetlen nyomot hagytak az angol és az amerikai filmgyártáson. Tévedésből aztán Michael Kordának nem ezt a regényét vettem ki a könyvtárból, hanem egy visszaemlékezést a saját életére. Abban is annyi minden volt Kordáékról, hogy nem tudtam szabadulni az ügytől, és akkor már az egyik könyv hozta a másikat. Bele vagyok bonyolódva M. Korda: Gloria című kulcsregényébe, ami az egzotikus szépségű Merle Oberonról, Korda Sándor egyik feleségéről, Hollywood sztárjáról szól, akinek az élete – mindenféle kulcsregény nélkül is – szinte hihetetlen.

(forrás: latimes.com/International Pictures Corp.)

Indiában született 1911-ben, az édesanyja félvér volt, 15 (egyes források szerint 12) évesen szülte, az apja angol.  Eurázsiaiként  élt Calcuttában vagy Bombay-ben, 17 éves korában sikerült eljutnia Angliába. Kezdetben bárgörl volt, majd kisebb filmszerepek eljátszása után magára vonta Korda Sándor figyelmét, aki Boleyn Anna szerepét adta neki a VIII. Henrik magánélete című filmben. Még ma is érdemes megnézni!

(forrás: omnilexica.com/Classic Film Scans)

Ezután ívelt felfelé a karrierje. Amerikába ment Kordával, aki feleségül is vette. Az Üvöltő szelekben is ő szerepel Laurence Olivier oldalán.

Oberon egész életében mereven titkolta a származását, mert félvérként semmi esélye nem lett volna filmszerepre. Azt terjesztette, hogy Tasmaniában született angolszász szülőktől, és bár katonatiszt édesapja még az ő születése előtt meghalt, ő jólétben nevelkedett. Van olyan honlap, ami szerint sötét bőrű édesanyját Hollywoodban cselédként tartotta magánál. Sok évvel a halála után derítették ki, hogy valójában honnan is érkezett; ez egy újabb csavart adott a tündérmesének.

De a lényeg Korda Sándor, avagy Sir Alexander Korda, előbb pesti újságíró, filmkritikus, majd filmrendező Budapesten, Bécsben, Berlinben, Hollywoodban, Párizsban, Londonban, a háború alatt ismét Hollywoodban, a háború után újra Londonban. Producer, a London Films studiók megalapítója, az első lovaggá ütött filmes, aki az angol filmgyártás felvirágoztatásával komoly kihívást jelentett a maga idejében Hollywoodnak. Londoni korszakából emlékezhetünk a Rembrandt című filmjére. A főszereplő, akárcsak a VIII. Henriké (és később a Vád tanújáé – de ez már egy másik történet, nem Kordáé, hanem Marlene Dietriché): Charles Laughton.

Korda Sándor öccse, Korda Zoltán A bagdadi tolvaj és A dzsungel könyve rendezője, egyes források szerint producere, míg a legkisebb öccs, Vincent festőművész, díszlettervező, aki A bagdadi tolvaj színes technikájáért, díszletéért Oscar-díjat kapott 1941-ben.

(forrás: paintingsoncanvas.net)

Az Etyek közelében épült, élenjáró technikát fölmutató stúdió-komplexum Korda Sándor nevét viseli. A 16km²-es területből 6,000 m² beépített, a 6 studió külön-külön is bérelhető. Láthattuk az olasz reneszánsz díszletvárost:

és a lepukkant New York-i utcát:

majd bementünk a Látogatóközpontba, ahol van egy kis Korda-emlékkiállítás, majd filmtechnika-történet, de a legérdekesebbek a filmtrükköket bemutató részek. Bemutatják, hogyan készült a Taxidermia című filmben szereplő extrémen kövér ember maszkja, hogyan tesz a számítógép a studióban forgatott jelenet mögé mondjuk tengerpartot, hogyan mozgatnak át alakokat, hogyan lesz pár emberből tömeg.

A sötétben derengő Látogatóközpontban nem tudtunk megfelelő fotót készíteni, legyen itt helyette egy másik saját fotó: a Warner Brothers Studios-ból a Casablanca díszlete.

Lujza