Hallgassátok, mit mesélnek a képek!

Régóta gyűjtögetem ezeket a nagymama-unoka fotókat. Olyan beszédesek. Szavak nélkül is mesélnek  e köteléknek a bensőséges szépségéről.  Fájdalom, vonzódás, bánat, kirobbanó öröm, csendes áhítat, és megannyi más érzés árad  belőlük.

Semmit sem tudok a képek hátteréről, nem tudom kik ők, hol élnek, hogyan élnek. Csak a rokoni kapcsolat egyértelmű, a többit a mozdulatok, a pillantások, az érintések, az ölelések, a kezek, a ráncok, a tekintetek mesélik el nekem.  A képzeletem szövi a mondatokat,  megfejteni vélt titkok szólalnak meg, ha a képeket nézem.  Hallgassátok, mit mondanak!

Szép nagylány lesz belőled, lesz egy kérőd, hozzámész feleségül, sok-sok gyereketek lesz, a gyerekeknek gyerekei, és te is nagymama leszel majd egyszer.

Nagymama, olyan boldog vagyok, hogy ti is itt vagytok!

Olyan jó veled játszani, Nagymama, ugye mindig velem maradsz?

Ha nagy leszel, messzi tájakra utazol, érdekes életed lesz. Én sajnos nem láttam sokat a világból.

Légy boldog, drága unokám!!

Most szépen felöltözünk és együtt elutazunk nagyon messzire, egy szép esküvőre.

Sok fájdalom, bánat vár rád! De mi nők nagyon erősek vagyunk, és kibírjuk, mert itt vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

Uramisten, olyan boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot!

Nem adhatok neked gazdagságot, de átadom egy hosszú, nehéz élet tapasztalatait, hogy neked könnyebb életed legyen!

 Mama, mi lesz velem, ha te már nem leszel?

Ha téged ölellek,  nem érzem az éveket, a magányom is messze száll.

Ne gondold, hogy az élet olyan hosszú, észre sem veszed és már a vége felé jársz. Sose siettesd a dolgokat, mindennek eljő a maga ideje!

Cecilia