Férjem hobbija a hímzés és a varrás volt

Sokan nem is gondolják, hogy nem csak a nők tudnak és szeretnek hímezni, hanem férfiak is. Igen, ne tessék csodálkozni, mert a teremtés koronái között is vannak jó páran, akiknek a hímzés-varrás a hobbijuk. Természetesen nem szívesen dicsekednek vele, hiszen ez annyira nőies dolog.

Kezdem az elején. Amikor a férjemmel  megismerkedtem, tudtam, hogy jól varr, de hogy kötni és horgolni is tud, azt nem. Akkor derült ki, amikor születésnapomra kötött egy szép, virágokkal díszített kardigánt. Bevallom, egy kicsit furcsálltam, mikor először láttam kötőtűkkel a kezében, de aztán megszoktam. Az iskolában, ahova járt, egy apáca tanítónő foglalkozott vele, és tanította meg a kézimunkára.

Egy blúz, amit nekem varrt

Fiatalok voltunk, sokat jártunk bálba és szinte minden alkalomra készített nekem egy új ruhát. Két barátnőnknek is varrt nagyon szép menyasszonyi ruhát. Azokat is ő tervezte, rendkívül precízen és szépen dolgozott. A ruhakészítés nem a fő foglakozása volt, munka mellett, szabadidejében foglalkozott vele. Azt nem lehetett megmondani neki, hogy milyen fazont szeretnénk. Mindig azt mondta, bízzuk csak rá. Mint a "nagy" divattervezők, ránézett az emberre és tudta, milyen szín, milyen szabás áll jól neki. Ennek a hobbinak a betegsége vetett véget. 40 évesen szívműtéten esett át, és már nem tudott ülni, hajolni a varrógép előtt.

Mi ketten

 Akkor kezdett el foglalkozni a gobelin készítéssel. Miután nagy kézügyességgel rendelkezett, és mint írtam, nagyon precíz volt, a mintákat ő rajzolta, illetve számítógépen szerkesztette. A mellékelt fényképen látszik, hogyan tervezte meg és jelölte be szinte sorról-sorra  a színeket. Mikor elkészült a gyerekeinkről a két hímzés, nem akartunk hinni a szemünknek, annyira élethű lett. A hímzés rendkívül megnyugtatta.

Számítógépes terv és a kész gobelin, mely fiúnkat ábrázolja

Esténként ült a nagy foteljében, szólt a tévé, ő hallgatta és közben a keze dolgozott. Egyre csak gyűltek a gobelin  képek, egyik szebb lett, mint a másik. Minden évben 2-3 hetet töltött a klinikán a szívbetegsége miatt. Javasoltam, hogy vigye magával a hímzést, de gondolom nem szerette volna, ha a betegtársai  megszólják. De volt egy olyan eset, amikor a szobatársa, egy nagy darab, erőskezű ember, kalocsai hímzéssel foglalkozott.

Kislányunkat ábrázoló gobelin

Örömmel cserélték ki a tapasztalataikat, sőt egyszer a professzor úr  is csatlakozott hozzájuk az eszmecserében, mert kiderült, hogy ő is szakértő volt  a hímzés terén. A másik kedvenc esti időtöltése a horgolás volt. Az elkészült művei önmagukért beszélnek. Egy lakásfestés után maradt egy üres falfelület a szobában és azt  kineveztem gobelin falnak. A mai napig őrzi emlékét ez a fal.

Nagyon tehetséges ember volt, nem csak remek kézügyessége, hanem nagyon jó nyelvérzéke is volt. Tíz évig, haláláig, vezetett egy hagyományőrző együttest. Többször jártak külföldön, és a fogadásokra megtanulta az üdvözlő beszédet az ország nyelvén, ahol felléptek, ha kellett hollandul, ha kellett bolgárul, németül, vagy angolul.

Férjem által horgolt terítő

Rendkívül jó humora is volt, láttam a Bulgáriában, a helyi tévében készült műsort az együttesükkel; először bolgár nyelven mondott üdvözletet, majd angolul beszélgetett a riporterrel. 5 percen belül az egész stúdiót megnevettette.

Igazi bohém és igazi társasági ember volt. Betegsége ellenére, vagy talán épp azért,  sajnos "két végén" égette a gyertyát. Nemrég olvastam Náray Tamás divattervező-stylist életrajzi könyvét, talán nem sértem meg, ha a férjem tehetségét hozzá hasonlítom.

gobelin kép

Sajnos úgy alakult, hogy férjem nem tudta a tehetségét magasabb szintre emelve kibontakoztatni. A divattervezőnél a tehetség kitartással és elszántsággal  párosult. Ez a férjemnél sajnos hiányzott, jóllehet a család örömmel támogatta volna a tehetsége kibontakozásában. Fiatalon közbeszólt a betegsége is.

Gyermekeink örökölték tehetségét és  kézügyességét (mindketten művészeti pályán dolgoznak), sajnos unokája születését már nem érhette meg. 

utolsó, félbemaradt gobelinje

Gobelinjeit a falakon, horgolásait az asztalokon, a nekünk varrt ruháit a szekrényben őrizzük szeretettel.  

        Sári