Elméleti ismeretek helyett az életre nevelnek

Fiamék hosszú ideig, 12 évig laktak Richmondban, a déli Virginia állam fővárosában. Egyik előző cikkemben már írtam azokról a – főleg erre a vidékre jellemző, koloniál (gyarmati) stílusú – házakról,  amilyenekből gyakorlatilag az egész város áll. Mindössze néhány modern felhőkarcoló épült a központban, a James River folyó partján. Richmondban – mint a déli államokban általában – virágzott a rabszolgatartás. Mind az amerikai függetlenségi, mind a polgárháború sok jelentős eseménye zajlott itt, amelyek emlékét számos épület és szobor őrzi. 2016-os adatok alapján a város lakossága kb. 220.000 fő volt, az agglomerációt nem számítva. Csendes, nyugodt, gondozott amerikai kisváros ez, ahol alig van tömegközlekedés és ember az utcán, viszont buja a növényzet, rengeteg a virág, a zöldterület, park.

Richmond - Forrás : Wikimedia

Unokáim itt nőttek fel és kerültek óvodába, illetve iskolába. Látogatásaim alkalmával többnyire én hoztam-vittem őket az illető intézménybe, s néhányszor be is mehettem a foglalkozásokra.

Amerikában az iskolai oktatás gyakorlatilag a gyermek öt éves korától kezdődik, ez a kindergarten, magyarán iskolaelőkészítő. Ezt megelőzi a bölcsőde, illetve a preschool (a tulajdonképpeni óvoda). Egyik sem kötelező, és miután többnyire magánintézmények, ezért fizetősek. Ami az óvodákban feltűnt, az a váltócipő és váltóruha hiánya volt. Mi több, a gyerekeket délben ugyanabban az utcai ruhájukban és cipőjükben fektetik le aludni, amiben előtte kint játszottak az udvaron. Ez állítólag biztonsági előírás, mert evakuáció esetén így sokkal gyorsabb a kimenekítés, bár az amerikaiaknál otthon sem divat a váltócipő. Az iskolában sincs, mint ahogy egyenruha sem (legalábbis amelyikben én jártam). Még jeles napokon sem kötelező az ünneplő viselet. A gyerekek a tanítókat  Miss, illetve Mister XY-nak szólítják. A viszonyuk igen laza, baráti.

Reggeli eskütétel az iskolában -    Forrás: AF.mil

A tanítás  minden reggel egy rituáléval kezdődik – az igazgató az iskolarádión keresztül  üdvözli a tanulókat, majd  a gyerekek, szívükre szorított kézzel,  felesküdnek az amerikai zászlóra. Padok nincsenek, minden tanulónak saját asztala van, amelyek lazán szétszórva, néha körben helyezkednek el a teremben. Az osztályok összetételét minden tanévkezdéskor megváltoztatják – összevegyítik a párhuzamos évfolyamok tanulóit. Ennek célja, hogy a gyerekek minél több iskolatársukkal ismerkedjenek meg és bővüljön a baráti körük. Pedagógus létemre  igen csodálkoztam azon is, hogy az alsó tagozatos tanítók az egyes osztályokra szakosodnak: egyesek csak az első osztályban tanítanak, mások csak a másodikban és így tovább. Így a gyerekek minden évben más osztályfőnököt is kapnak.

Óvodai pillanatkép - saját kép

A teljesítményt nem számjegyekkel, hanem betűkkel osztályozzák: a legjobb az A, a legrosszabb az F. A tanítás általában du. 3-4 óráig tart (ma már a mi iskolarendszerünk is átállt erre). Dél körül van egy óra ebédszünet. A menzai koszt igen egészségtelen (hamburger, hot-dog, pizza), ezért unokáim rendszeresen vittek-visznek magukkal meleg ebédet az ételtermoszukban. Az is érdekes, hogy a legkisebbek nem mehetnek kísérő nélkül az iskolába, illetve onnan haza, akármilyen közel is laknak az intézményhez.  Mi több, egyes államokban törvény van rá, hogy 12 éven aluli gyermeket tilos otthon egyedül hagyni. Fiamék mesélték, hogy ha a szomszédok tudomást szereznek ilyesmiről, fel is jelenthetik a szülőket a gyermek veszélyeztetése miatt.

Gyermekmúzeum - saját kép

Amennyire én láttam, az oktatás igen liberális és gyakorlatias. A tanulókat az elméleti ismeretek magolása helyett inkább az életre nevelik. Mivel az amerikai nemzet a legkülönfélébb nemzetiségű, bőrszínű és vallású emberekből tevődik össze,  ezért rendkívül nagy szerepet kap a tolerancia, egymás elfogadása. Az iskolában gyakran rendeznek nemzeti napokat, amikor egy-egy náció képviselői előadást, bemutatót tartanak őshazájuk kulturális és kulináris hagyományaiból.

Kevésbé örvendetes, ám mai, erőszakkal teli világunkban sajnos az is az oktatási intézmény feladatai közé tartozik, hogy a növendékekkel begyakoroltassák, mit tegyenek egy esetleges terrortámadás, lövöldözés vagy tűz esetén.

Gyermekmúzeum.
Forrás: Trips with Kevin

Pár szót szólnék még a játszóterekről és játszóházakról, amiket ők Children’s Museumnak, vagyis gyermekmúzeumnak neveznek. (A budapesti Minipolisz hasonló.) Rengeteg kiváló fejlesztő játék, labirintus és helyszín áll a gyermekek rendelkezésére, ahol kipróbálhatnak egy csomó foglalkozást is. Pl. volt egy igazi mentőautó, hordággyal, műszerekkel, fehér köpenyekkel, ahol el lehetett játszani a beteg és az ápoló(k) szerepét. Hasonlóan jó a Science Museum, ami a pesti Csodák Palotájára hasonlít. Mindent ki lehet próbálni, meg lehet fogni. Egyébként ilyesmit tapasztaltam szinte az összes amerikai múzeumban, ahol jártam – a látogatókat nem korlátozzák különösebben, láttam olyat, hogy családok a földre telepedve fogyasztották az uzsonnájukat, egyenesen a kiállítóteremben.

Gyermekmúzeum - saját kép

Ami pedig a játszótereket illeti, legnagyobb meglepetés volt számomra, hogy nem kell otthonról cipelni a homokozójátékokat, labdát, kis teherautót, futóbiciklit, mert mindezek  ott állnak szabadon. Senkinek eszébe sem jut hazavinni őket, sőt, a szülők még gyarapítják is a készletet. A játszótereket mindenütt kerítés és zárható kapu védi, kutyák behozatala szigorúan tilos, randalírozó fiatalokat soha nem láttam.

       Miranda