A  virtuális élet elszakított az élő valóságtól

Életutam már „régiségként”  vezetett  a virtuális világ ösvényeire. Kezdeti lépéseim után - kisgyermeki tipegés,  megszeppent „huppanás”  (pl. egy előugró figyelmeztető ablak láttán) -   egyre magabiztosabban kattintgattam.  Ma már biztonságosan „közlekedem” a honlapok sokaságának „közein”, szörfözök a világhálón, a közösségi oldalon.  A családdal, ismerősökkel is így tartom a kapcsolatot, a hírek, infók is a világhálón jutnak el hozzám, évek óta  a Régiségeknek  bloggere vagyok, a szükséges élelmiszeren kívül webáruházakban vásárolok többnyire. Így hát, bizony meglehetősen sokat időzöm a számítógép előtt. Fantasztikus lehetőség a neten bejárni a világot (jobb híján), kapcsolatban lenni szeretteinkkel, közreműködni egy blogban. Teljesnek gondoltam életem azáltal, hogy nem érzem magam egyedül sosem, nem maradok le a világ történéseiről.

Pécsi kisvonat

Pár hónapja döbbentem rá, hogy a valóságosnak  tűnő virtuális élet mégiscsak elszakított az élő valóságtól, ügyintézések és más emberekkel való élő kommunikációtól. A sors kifürkészhetetlen útja folytán éppen ezidőtájt, facebook ismerőseim  megosztásai között bukkantam olyan honlap  pár napos kiruccanás-nyaralás lehetőségére, amelyet egyértelműen rám „szabottnak” éreztem mind a programokat, mind  a költségeket illetően.  Korombéli hetvenkedő hatvanasoknak ajánlották az  utat, nem kizárva annak lehetőségét, hogy bármilyen korú családtag is velünk jöjjön. Elsődleges szempont ez nálam, hiszen az enyhén mozgáskorlátozott kisebbik felnőtt fiam,  ha megyek, jön velem. Első olvasásra  tudtam,   nekünk  való az ajánlat.  A hirtelen felpezsdült lelkem felindulását követve nem is teketóriáztam,  hetvenkedő hatvanas fejemmel azonnal jelentkeztem.  Nagyfiamék és virtuális  barátaim is biztattak:   „Végre kimozdulsz otthonról”. 

A csoportunk

A készülődéssel elkezdődött visszatérésem a földi valós életbe,  nyitással az ismeretlen emberek társasága és az ismeretlen környezet felé. Folytatva  a ránk váró, és megélt élményekkel. A lábon kihordott életünkben megfáradt porcikáinknak  megfelelő mennyiségű és minőségű remek programok, amelyekben  néhány órás szabad időt is kaptunk, hogy saját erőnknek, kíváncsiságunknak megfelelően nézelődjünk, talpaljunk. Délnyugat-Magyarország  nagyvárosát városnéző kisvonattal jártuk körbe együtt, majd a sok  látnivaló közül ki-ki  kiválasztotta azt,  ami az adott szabad időbe  belefért, amit leginkább látni szeretett volna közelebbről.

Harkányi strand

Nyári idő lévén egy strand-napunk volt a világhírű gyógyfürdőben,  majd  a Villányi hegység  lábánál  épült várhoz is  felsétáltunk,  a villányi pincék egyikébe pedig borkóstolásra invitáltak utunk szervezői. Nosztalgia programként (nem volt kötelező),  reggeli tornával indult a napi program.  Az esti órákat disc jockey-nk jóvoltából  retro slágerek megszólaltatásával, intenzív  tánclépésekkel  ütöttük el.

Máriagyűd

A hat-nyolc évtizedet megélt, számunkra ismeretlen, hihetetlen vitalitással, jókedvvel megáldott emberek  szinte azonnal, minden előítélet nélkül  elfogadták, mondhatom, hogy szívükbe zárták sete-suta nagyfiamat, beszélgettek vele (ez utóbbi nem volt jellemző az elmúlt évtizedekben, semmilyen társaságban).  Gábor  olyannyira érezte elfogadását, az őt körülvevő szeretetet, hogy a búcsúesten beállt ő is közénk - saját döntése alapján, - táncolni.  Következőképpen fogalmazta meg bátyjának a „Hogy érezted magad?” kérdésre válaszolva:  „Kellemesen csalódtam. Szinte körülzsongtak … „ . Tudniillik a  fiam kicsit aggodalmasan vágott bele az útba a csoport  korosztály-összetétele miatt.

Siklós

Az olyan, valóságtól visszahúzódó emberlánya, mint én is, szinte észre sem veszi, hogy mennyire elzárkózott az emberi társaságtól. Nekem a csodálatos pár napon kívül ezt a felismerést is adta ez a hetvenkedő utazás a hatvanas éveim vége felé.

                                                                                                                                                                           saját fotók

                 Izzy