Az álmokat valóra lehet váltani      

Régi vágyam teljesült az idén, amikor kis családommal majdnem két hetet tölthettünk a Balti államokban: Észtországban és Lettországban.

Az utazás igazi kalandnak ígérkezett, hiszen általában keveset tudunk Európa kis népeiről. Vagy talán pont ezért tűnnek vonzónak? Unokáimmal együtt próbáltunk előre tájékozódni, megtudni fontos vagy érdekes adatokat, történeteket, megismerni a hagyományokat.

Észtország területe kb. a fele Magyarország területének, a lakossága 1 millió 315 ezer. Az országhoz 1520 sziget is tartozik a Balti tengeren. Fővárosa Tallinn, mely legfontosabb úti célunk volt. Az 1 főre jutó GDP 19.840 USD/év, Magyarországé 15.531 USD (2017-es adat). Észtországban fejlett az informatikai ipar, a hajózás, a bányászat (kovapalát bányásznak), a csomagolástechnika, és a kereskedelem. 

kaszálók, erdők

Az informatika húzóágazat az észt gazdaságban. Mi is csak most tudtuk meg, hogy a Skype feltalálói között fiatal észt informatikusok is voltak.

Az észtek ügyes-bajos dolgaikat on-line ügyfélkapukon keresztül intézik. Nem kell időpontot kérni vagy órákon át várakozni a hivatalokban. Mára már szinte mindenütt kártyával lehet/kell fizetni a nagyvárosokon kívül is. Ha nem lett volna nálunk okostelefon, bajban lettünk volna, mert az előre lefoglalt szállásunkon senki sem várt minket személyesen: minden utasítást, jelszót, információt üzenetben kaptunk, azt is: hol, milyen kóddal nyitható fiókban találjuk a lakáskulcsot. (Távozáskor szintén kódot kaptunk, a kulcs leadása is automatikusan történt.)

érintetlen természet

A buszokon, villamosokon előre feltölthető kártyával utazhat az idegen – a 400 ezer tallinni lakos 2013 óta ingyen utazik! Ennek következtében sokkal kisebb az autóforgalom az utcákon, kevesebb kocsi parkol, nincsenek dugók, légszennyezés, sűrűbben járnak a buszok, trolik, villamosok. Észrevettük, hogy néhány régi jármű nevet is kapott: az egyik kék színű villamos pl. a Konstantin nevet viseli, egy trolin pedig a Jaanika nevet láttuk.

Észtország útjain haladva, a szép erdőket, virágos réteket szemlélve meglepett bennünket a természet érintetlen szépsége, harmóniája, a magától értetődő rend és tisztaság – mindenütt! Az utak mentén nincsenek óriásplakátok, a városokban is csak ritkán és csak kis felületen láttunk reklámokat, zavaró táblákat.

jellegzetes észt táj: pipacsok, margaréták, búzavirágok

Tallinn óvárosa 1997 óta az UNESCO Világörökség része. A városfal nagy része a 25 bástyával viszonylag épen fennmaradt. Évszázadokon át jelentettek védelmet, természetes, hogy a bástyáknak neve is van: Hosszú Hermann, a vár legmagasabb pontja (itt leng a kék-fekete-fehér a nemzeti lobogó), Kövér Margit (kétségtelenül a legvaskosabb, rondella formájú bástya, valaha fontos ágyúállásokkal), az Aranyláb, a Hosszú láb, a Szűz torony, az Apáca torony és a legvidámabb: Kukkants be a konyhába (Kiek in de köök). Az őrök, unalamas óráikban állítólag szívesen nézegették, mit főztek a tallinni asszonyok.

Tallinn: a Viru kapu késő este

Tallinn látképe este 10 óra felé

Az óváros központja a Városház tér (Raekoja plats), jellegzetes homlokzatú épületek határolják, mintha mézekalácsházikók lennének. Mára már szinte mindegyikben étterem, kávézó, vagy ajándékbolt működik. Számomra a legkedvesebb a városháza tornyán álló Vana Thomas (Öreg Tamás) szobor marad.

a városháza tornyának csúcsán Vana Thomas alakja

Nagyon szép Tallinn környéke is:  méltán híres a skanzen, a Botanikus kert, a Pirita kolostor romjai, a tengerparti strandok, legfőképpen pedig a Dalosmező (amelyről egy külön írásban fogok beszámolni).

A skanzen híven tükrözi az elmúlt évszázadok szegényes, igen takarékos és észszerű építkezési stílusait. Magas fenyők veszik körül és óvják a széltől, hóviharoktól a régi faházakat, szélmalmokat, szaunákat, gazdasági épületeket. Kedves ötlet, hogy egy-egy házban önkéntesek (sokszor idősebb asszonyok, hagyományos viseletben) fogadják a vendégeket és bemutatják, hogyan szőttek, főztek, dolgoztak, éltek egykor az ott lakók. Örömmel mutatták meg unokáimnak, hogyan kellett a tűzifát fűrészelni, az ivóvizet a távoli kútról a pitvarba behordani és tárolni, és még azt is: hogyan lehetett a nagy sárban, gólyalábakon közlekedni.

szélmalom

Külön élmény volt a skanzenben ebédelni: egy gerendaházban alakították ki az éttermet, hagyományos, egyszerű, jóízű falusias ételeket és italokat kínáltak, reális áron.

fűrészelés egy észt “nagyival” a  skanzenben

A botanikus kert is elvarázsolt bennünket. Július elején idén másodszor is átélhettük a rózsanyílást vagy az intenzív hársfaillatot. Az üvegházak kialakítása is nagyon ’látogatóbarát’, vannak kis pihenőhelyek, hogy a virágzó növények látványában gyönyörködhessünk.

unokámmal az üvegházban

A botanikus kert szabad terein, csakúgy, mint a város más pontjain, kortárs képzőművészek szobrait állították ki.

gránit madarak – így is lehet a gyalogos zóna határát jelölni

Észtországban nagyon sok érdekes látnivalót fedeztünk fel: Saaremaa-ra, a legnagyobb szigetre is eljutottunk, ahol egy meteor becsapódásának kráterét láthattuk. A fotón alig látszik, milyen kicsik az emberek a kráter mélyén lévő víz mellett. Hatalmas, szabályos tölcsért alakított ki a meteor (a környéken vannak kisebb becsapódások is!), ahol szintén szoktak dalos műsorokat, énekes összejöveteleket tartani - mikrofonok és erősítés nélkül.

meteor becsapódásának krátere Saaremaa szigetén

A hosszú nappal arra is jó volt, hogy eljutottunk a sziget legdélibb pontjára, a világítótoronyhoz (lásd az 1. képet!)

a fehér kövek tengerpartja

Tartu Észtország második legnagyobb városa, eleven diákváros. A híres egyetem központi épülete, - abban is a Díszterem, ahol Liszt Ferenc zongorázott egykor, - méltán népszerű látnivaló. A legizgalmasabb nevezetesség azonban a tavaly épült Nemzeti Múzeum volt: modern épületben, interaktív módon kialakított kiállítási tereken mutatják be az észtek történelmét, a legjellegzetesebb tárgyakat, könyveket, iratokat, viseleteket, stb. Meghatottan olvastuk egy hatalmas fatörzs történetét. A temetőbe vezető út mentén állt évszázadokon át, és amikor egy halottat kísértek, egy keresztet véstek a fa kérgébe. A fa nőtt, egyre magasabb lett, a vésett keresztek pedig egyre följebb kerültek. A kiszáradt törzset, régi idők tanúját, most kiállították a múzeumban.

Memento fatörzs

Sokáig és hosszan tudnék még írni erről a számunkra eddig alig ismert országról. Minden olyan utazónak ajánlom, aki szeretne lassítani, a tiszta, harmonikus környezetben megnyugodni, feltöltődni. Ha nyár elején utazunk, a fehér éjszakák elvarázsolnak: este 11-kor még lámpa nélkül lehet olvasni, hajnali 2-kor pedig már újra süt a nap.

A magányos farkas üvöltése - köztéri szobor

A legnagyobb élményt az 5 évente megrendezett Dalosünnep jelentette: a Dalosmezőn 45 ezer(!) énekes együtt énekelve ünnepelte Észtországot, az észtek összetartozását. Erről külön fogok írni, részletesen is bemutatva ezt a nemes hagyományt.

   Fodor Anna                     Fotók: Sebestyén Anna