Egy életre szóló barátság

Luca és Bea szerettek nyaranta a gangon babázni. Egy széken megágyaztak a babáknak, naphosszat öltöztették, etették, sétáltatták a babákat. Közben sokat pusmogtak és nagyokat kacagtak. Amíg be nem sötétedett, kinn maradhattak, nyáron nem volt óvoda, és másnap folytathatták a játékot. Ákos egy évvel volt idősebb a lányoknál és irigykedve nézte őket a szemközti gangról.  Neki nem volt játszótársa, így unalmában néha odasettenkedett a lányokhoz és felborította a kirakott kis tányérokat, csészéket, vagy ledobta a földre a babákat. A lányok ilyenkor nagyon mérgesek lettek, elzavarták és még rosszabb lett a viszony köztük. Így ment ez néhány évig hármójuk között.

Tízévesek voltak a lányok, és nyáron az udvaron fogócskáztak, ugróköteleztek, labdáztak.  Egy reggel az udvari padon egy papírzacskóban néhány szem savanyúcukrot találtak. Nem tudták, kitől jött az ajándék, de örömmel elszopogatták. Egy ugyanolyan rejtélyes csomagocska másnap megint ott volt. Kilesték és kiderült, hogy Ákos teszi ki nekik a cukorkát. Kezdtek más szemmel nézni a fiúra. Bevették a játékukba és attól kezdve együtt bandáztak nyaranta, sőt Ákos  barátja, Tomi is gyakran átjött és nagy bújócskázás, labdázás, ping-pongozás ment az udvaron. Jó nyarak voltak, napközben jól elfáradtak, este leültek a padra, énekelgettek, Tomi szájharmónikázott. A langyos esték csendje marasztaló volt, senki se akart hazamenni. Csak a krumplistészta vagy a paprikáskrumpli illata és anyjuk vagy apjuk hívó szava csalta haza az éhes kamaszokat.

Forrás: Fortepan

Tizennégy évesen a lányoknak már volt udvarlójuk és megszűntek a közös házi bandázások. Luca arcán pattanások jelentek meg, nagymama azt mondta napoztatni kellene és akkor elmúlnak. A gangnak arra a felére, ahol ők laktak,  nem sütött oda a nap, így iskola után Luca fogta a fonott karosszékét és odaült Ákosék ajtaja elé a gangra, ahol tavasztól jó kis napsütés volt. Közben tanult, vagy olvasott. Ákos, ahogy hazaért a suliból letette a táskát és odaült Luca mellé beszélgetni. Tetszett neki egy lány az osztályból, de nem tudta, hogyan kellene ezt a tudtára adni. Luca tippeket adott, hogyan próbálkozzon. Jó haverság alakult ki köztük, meg lehetett dumálni, milyen hülyék a lányok, illetve a fiúk, milyen vicces dolgok történnek a suliban. Vég nélkül tudtak beszélgetni, nagyokat nevettek, cukkolták egymást, és voltak dolgok, amiket csak egymásnak mondtak el.

Forrás: Piqsels

Tizenhét évesek voltak, amikor Luca szakított az udvarlójával és akkoriban  Ákost dobta a barátnője. Egymást vigasztalták a gangon ücsörögve, segítettek egymásnak átesni életük első, nagy csalódásán. Luca ötlete volt, hogy randizzanak. Megbeszélték, hogy egyik nap találkoznak egy közeli presszóban. Luca megvárta, míg Ákos elindul otthonról és öt perc múlva ő is útnak indult. A fiú ott ült a batisztfüggönyös cukrászda egyik asztalánál. Gesztenyepürét rendeltek sok tejszínhabbal. Furcsa volt, valahogy nem ment a beszélgetés, a gangon minden más volt, ez a közeg  idegen volt és barátságtalan. Hamar hazamentek, külön-külön.

Forrás: Fortepan

A gangos beszélgetések abbamaradtak. Ákos kibékült a barátnőjével, néhány év múlva elvette feleségül, gyerekeik születtek, elköltöztek.  Luca egy másik városba ment férjhez, három gyereke  lett. Talán egy évtized múlva találkoztak legközelebb, amikor mindketten egyszerre látogattak vissza a szüleikhez családjukkal. A lépcsőházban a két gyerekcsapat megbámulta egymást és elviharzottak egymás mellett.  Luca és Ákos megálltak egy üdvözlésre, és ahogy egymás szemébe néztek, felvillantak az emlékek. Jó lett volna leülni egy nagy beszélgetésre, de a helyzet nem volt erre alkalmas, mindenki gyorsan továbbment a családjával.

Miután meghaltak a szüleik, nem jártak már vissza a gangos házba és nem is  hallottak többé egymásról.

Forrás: Flickr

Varga Ákos – hangzott el a név, amikor a vizsgáló ajtaját kinyitották. Sovány, idős férfit toltak be hordágyon. Luca, aki szintén vizsgálatra várt a kórházban, összerezzent az ismerős név hallatán. Kicsit közelebb ment és megismerte Ákost. Előtolultak az emlékek. Az első gondolata az volt, hogy ha kihozzák a vizsgálóból, odamegy hozzá. De aztán végigsimított csapzott haján,  és elképzelte saját, aggódó arcát. Most nem – gondolta -, inkább majd megérdeklődi, hogy hol fekszik Ákos és később megkeresi.

Nyitva volt a kórterem ajtaja, ácsorgott előtte egy kicsit, messziről fürkészte a megöregedett, beteg arcot. Kiszámolta, hogy mintegy negyven év telt el utolsó találkozásuk óta.

Megállt az ágy előtt, nem szólt semmit, csak a férfit nézte. Ákos tekintete teljesen üres volt. Aztán hirtelen megrebbent a tekintete, mintha egy mély kútba kavicsot dobtak volna. Luca – mondta alig hallhatóan, felé nyújtotta csontos kezét és meghatódva nézett rá. Luca leült mellé. – Azért jöttem ide, mert hozzátok mindig idesüt a nap - mondta mosolyogva.

             Forrás: Pixabay

Sokáig fogták némán egymás kezét.

Cecilia