Az égető napsütést is  jól bírják a pozsgások

Az alábbiakban szeretnék néhány tippet adni, hogyan lehet a balkon növényeket mutatósan elrendezni.

Szeretem fényképezni balkon-virágaimat a saját készítésű kaspóim és szobrocskáim társaságában. A karantén hosszú hetei alatt kiváltképp nagy kedvvel rendezgettem őket, kihasználva a különböző napszakok fényeit, megörökítve a növények változását, fejlődését.

A lila árvácskát egy szecessziós, talpas tálba ültettem, és a tálban kövekkel és mohával vettem körbe. A kövek közé tettem egy kis szobrot, amely egy érc kövön álló ércbányászt ábrázol.  Sajnos a melegben az árvácska  elnyurgult, kiültettem a kertbe.

A  sárga, nagyfejű virágot anyák napjára kaptam, gerberának gondolom. Nagyon jól illik színben a terasz többi virágaihoz. Már hozott egy új virágot, de tartok tőle, hogy a nyári kánikulát nem fogja bírni a teraszon.

A mini árvácska palántákat egy barkácsboltban vásároltam kora tavasszal. Kaspóba, valamint virágládába átültetve dús virágzásában gyönyörködhettem két hónapon át. A képen látható széles szájú terrakotta cserép már nagyon kopott volt, így  befestettem. Mivel túl lapos, egy üres kaspóra szoktam ráállítani, így jobban mutat a benne lévő virág.  Imádom az árvácskát, minden évben más színűt veszek.

A sarkantyúkát magról ültettem. Kertben már sokszor neveltem és nagyon megkedveltem. Balkonon most először próbálkozom vele. Alapvetően futó növény, a kertben volt helye elterülni,  de kis teraszomon jobbnak láttam zsinegre felfuttatni. Szép formájú, tányér alakú levelei és gyönyörű okkersárga és kárminpiros virágai vannak, remélem hamarosan nálam is virágoznak majd. A sarkantyúka nagyon hasznos gyógynövény, rendkívül sokféle baj gyógyítására használják, sőt még ehető is.

Saját készítésű kis szobraim jól mutatnak a növények társaságában. Ám ha kevés a hely, mint nálam a teraszon, nemcsak dekorációs célokat szolgálnak, hanem gyakorlati funkciót is betöltenek. A mexikói öreg szobor fejére változó növények kerülnek. Az egyik fotón a  mártásos tálba ültetett terézke pozsgás növényt tartja éppen, a másik képen pedig  egy tálban kialakított mohakertet. Az álló kép tavaly ősszel készült,  a szobrot érlelődő birsalmákkal vettem körül.

A kövirózsa nagyon hálás, viszonylag igénytelen növény. A tikkasztóan meleg teraszomon  jól elvan.  Pozsgás növény, nem szabad túllocsolni, szeret kavicsok, kövek között lenni. A fotón látható, hogy éppen indákat növeszt, ha szabad földben lenne, az indák gyökeret eresztenének. Jól érzi magát ebben a nagy tálban, amit egy antik cserépedény mintájára készítettem.

A moha-tálat március elején készítettem, amikor még hűvös, esős idők jártak. A mohát az utcán járva szedtem össze, leginkább régi házak  kerítésének  talapzatán találtam dúsan növő mohákat. Mindenhonnan csak egy keveset vettem el, hogy könnyen vissza tudjon nőni. Nem is gondoltam volna, milyen sokféle moha létezik! Egy saját készítésű tálba virágföldet raktam lapos dombszerűen, erre ültetettem rá  a moha darabokat. Szép formájú köveket raktam közé, így olyan lett, mint egy miniatűr sziklás táj.  Ahogy bejött a meleg, kezdett a moha harsány zöld színe megfakulni (utolsó kép). Igyekszem árnyékban tartani, vízzel permetezem, remélem ősszel majd visszanyeri a színét.

A kínai sárkányos kaspó évszakonként változó növényeket hordoz. A bumfordi pofácskájú  sárkány kaspóban a tavasz elején egy rózsaszínű primula csücsült, majd miután elvirágzott, helyét egy ajándékba kapott ismeretlen pozsgás növény vette át. Május elején szép, sárga virágot hozott, ami már elhervadt. Miután a balkonon nyáron a nap nagy részében tűz a nap, és sajnos a virágok többsége ezt nem bírja, így mostanság inkább pozsgásokkal kísérletezek, amelyek jobban átvészelik a forró nyári hónapokat is. A színes virágokat érdekes formájú kaspókkal, szobrocskákkal pótolom.

A japán lámpásra szitakötőket festettem, az eredeti egzakt megfelelőjeként. Nyári estéken illatozó mécseseket gyújtok benne. Szép, egyszerű formája jól belesimul a változatos növényi formákba. Ha a helyzet úgy hozza, hogy már nem férnek el a növények, leveszem a tetejét és kaspóként használom. A képen éppen egy majoránna díszeleg benne.

A varjúhájfélék családjába tartozó terézke virágot egy hajszálrepedéstől használhatatlanná vált szép, fehér mártásos tálba ültettem. Ez a nem túl ismert növény onnan kapta a nevét, hogy Teréz napjától (október 15.) kezd el virágba borulni. A szebb napokat látott tál példa arra, hogy bármilyen tárgyat használhatunk cserépként, ha tetszik a formája és elfér benne a növénynek szükséges föld. A szintén kaspónak készült indián fej mintegy kalapként hordja a tálat.

A paradicsommadarat utánzó kaspóba egy olyan pozsgás növényt raktam, amely szinte azt az érzést kelti, mintha a madárnak a tolla volna. Szívesen töltöm az időmet azzal, hogy megtaláljam melyik kaspóban mutat legjobban egy növény.   A növények mutatós elrendezésének az is a titka, hogy az egy helyen lévők különböző magasságban legyenek. E cél érdekében gyakran  teszek több kaspót egymásra, illetve olyan alkalmatosságokat használok, amelyeken elhelyezem a növényeket (pl. egy használatból kivont fellépő és egy műanyag tároló doboz).

A terasz kovácsoltvas lábú, virágtartó asztalkája több mint 50 éves, életem első keresetéből vásároltam. Fa asztallapja megkopott az idők során, így gondoltam egyet és mozaik borítással láttam el. Elfekvő csempékből és a Garda tó partján gyűjtött színes kavicsokból  új asztallapot készítettem.

               saját felvételek

Cecilia