A martonvásári Brunszvik-kastély és lakói
Hogyan került Beethoven Martonvásárra?
A martonvásári Brunszvik-kastély volt a múltkori, székesfehérvári (Bory vár) kirándulásunk záróakkordja.
Még alig ülepedtek le bennünk a Bory-vár látnivalói, egy újabb, festői parkban találtuk magunkat, benne egy csodás, neogótikus stílusú kastéllyal. Sajnos az egész napos programtól ekkorra már eléggé elfáradtunk, így a társaság zöme csak a park közepén elterülő tó körül sétálgatott egy keveset, és az árnyas padokon ücsörögve gyönyörködött a táj, meg az épület szépségében.
Először jártam itt, ezért elhatároztam, hogy utánaolvasok a kastély és lakói történetének.
Brunszvik Teréz, Szinay István metszete, 1860. Kép forrása: Wikipédia
Brunszvik Teréz neve ismerősen csenghet az olvasók számára, hiszen ő nyitotta meg az első magyarországi, illetve közép-európai óvodát még a Habsburg Birodalom idején, 1828-ban. Egész életét a kisgyerekek, lányok és fiatal nők nevelésének, oktatásának szentelte.
Teréz 1775-ben született Pozsonyban. Anyja báró Seeberg Anna, apja ifj. Brunszvik Antal kamarai titkár (később tanácsos, királyi biztos, főispán). 1785-től a család sokat időzött a nagyapa, id. Brunszvik Antal martonvásári birtokán, amely az idős gróf halála után a fiáé lett. A fiatal lány rajongott művelt, felvilágosult apjáért, aki gyönyörű környezetet, virágzó gazdaságot teremtett meg a kastély körül. Nagy gondot fordított gyermekei nevelésére, művelődésére. Teréz tőle sajátította el a pedagógiai gondolkodást, a másokról való gondoskodást. Apja korai halála után megfogadta, hogy soha nem megy férjhez, életét a haza és az emberiség szolgálatába állítja.