Te gyűjtögető vagy inkább kidobáló vagy?
A selejtezés szükséges, de olykor lélekpróbáló feladat
Ha jól megfigyeljük, alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk az embereket: vannak ’gyűjtögetők’ és ’kidobálók’. A két véglet között többféle árnyalat van, életkortól, életszakasztól és nemtől függetlenül.
A selejtezés számomra mindig nehéz ügy, a ’nemszeretem’ munkáim közé tartozik. Halogatom, nehezen szánom rá magam, hogy egykor kedves tárgyakat, használt, kicsit kopott dolgokat selejtezzek, megváljak tőlük. „Hátha jó lesz még valamire…” De sokszor hallottam ezt édesanyámtól! Persze az más kor volt, jóval szerényebben éltünk, mindenből sokkal kevesebb jutott. Egy háromajtós szekrényben elfért a négytagú család összes ruhája, kabátja, fehérneműje, még az ágynemű, a törülközők és abroszok is.
Elgondolkozom: azelőtt miért nem volt ennyi hulladék, kidobásra váró fölösleges tárgy? A kinőtt ruhákat, cipőket rokon vagy baráti családok gyerekei örökölték. Régen az ing elkopott gallérját lefejtettük és megfordítottuk (egyszerű varrnivalónak számított), ha pedig végképp elhasználódott a háta, kirojtosodott a mandzsettája, az ép részekből zacskókat, kisebb zsákokat varrtunk. A textilzsákokban tároltuk a szárazbabot, lencsét, diót, a nyáron begyűjtött gyógynövényeket, a kisebb zacskókban vetőmagot, gombokat, apróságokat. A kilyukadt zoknikat megstoppoltuk (stoppolófára húztuk!), ha végleg elkopott az orra-sarka, akkor a cipőpucolásnál, takarításnál fényesítésre használtuk. Ha télen síkos volt a járda, a kiselejtezett férfizoknit kívülről ráhúztuk a cipőnkre, nehogy elcsússzunk. Szinte minden ruhadarabnak volt utóélete. Ha végképp elszakadt, kifakult, tönkrement, keskeny csíkokra szabdaltuk és rongyszőnyeg lett belőle. Nevetve ismertük fel egy-egy csík mintájában egykori kedvenc nyári ruhánkat.
Kép forrása: Pixabay
Az évek során fokozatosan alakult ki a túlzott fogyasztás: mindenből több kellett. Legyen divatos, új, más, mint az előző években volt. Következmény: a szekrények egyre zsúfoltabbak, a fiókokat alig lehet kihúzni, stb. Egy szép bőrtáska még évekig jó lenne, de az elromlott cipzárját már senki sem tudja kicserélni. A több tízezer forintos, jó felépítésű, bejáratott cipőt sem vihetjük javíttatni, mert már cipészek sincsenek. Varrónőről nem is beszélve! A háztartási kisgépekhez nincs alkatrész (vagy drága a javítás, nem éri meg), ki kell dobni. Pedig sokszor elég lenne csupán egy kis műanyag alkatrészt pótolni.
A lomtalanítási akciók során egyre nagyobbak a halmok a házak előtt… És milyen szerencse, hogy vannak hulladékudvarok, szelektív hulladékgyűjtés! A lomtalanítási határidő jó impulzust is ad ahhoz, hogy nekifogjunk a selejtezésnek.
Van, aki nagy lendülettel áll neki, van, aki megtervezi, van, aki szakaszosan csinálja. A legfontosabb az, hogy rászánjuk magunkat, hozzálássunk a felgyülemlett, használaton kívüli tárgyak válogatásának, és fejezzük is be – legalábbis egy időre. Fontos, hogy kigondoljuk, milyen elv szerint selejtezünk, majd rendszerezünk. Hasznos, ha előkészítünk dossziékat a maradó irományoknak, dobozokat a tárgyaknak és zsákokat, kartonokat a kiselejtezett daraboknak.
Saját fotó
Több fióknyi fénykép vár sorsára: rendszerezni kellene, a hátoldalra felírni a képen látható személyek nevét. Kik is ezek a kedves, vidám arcok, akik ránk, kései utódokra mosolyognak a kicsit fakó képekről? Jééé, ez itt a nagymamám lánykorában egy kiránduláson, mellette a fess katonatiszt biztosan nem a nagyapám. Csoportképek, műtermi felvételek, esküvői emlékfotók. Mi legyen velük? Megőrizzem? Hiszen nem kér nagy helyet… Anyukám is biztosan ezt gondolta, amikor a dobozt gondosan lezárta. Az albumba rendezett fotókat tovább őrzöm, a szanaszét fellelhető képekből a leginkább jellemzőeket kellene kiválogatni. Majd, egyszer, egy bágyadt novemberi délután, ha más dolgom nem lesz. Most még ráér.
Külön fejezet a számítógépünk memóriájában tárolt és felgyülemlett írások, levelek, táblázatok átnézése, rendezése vagy törlése. Ugyanígy sort kell keríteni a telefonon tárolt tengernyi fotó tárgyilagos válogatására és selejtezésére is.
Lássuk a fiókokat. Régi, fontos számlák, lejárt biztosítási kötvények, szavatossági bizonylatok, banki számlakivonatok, kézzel írt levelek, képeslapok, iratok (pl. a havi 50 forintos fizetésemelésemről szóló igazgatói levél 1972-ből) - üzenetek a múltból. Muszáj átnézni és selejtezni. A konkrét adatokat tartalmazó felesleges iratokat gondosan apró darabokra tépem. A maradó iratokat rendszerezem, feliratozva egy-egy nagyobb borítékba, majd dossziékba teszem.
