Szerencsés vagyok
Minden nézőpont kérdése
Meg vagyok győződve arról, hogy szerencsés vagyok, akár apróbb, akár nagyobb ügyekről van szó.
Apró ügynek tekinthető-e például, ha az ember megpillantja élete szandálját? Mert ez történt egy augusztus közepi estén a buszmegállóban. Mégpedig sok bosszankodás után, jóra fordítva a besavanyodott napot. Nem mertem megszólítani a szandál fiatal tulajdonosát, de ő is felszállt, és a szinte üres buszon mellém ült. Ezt jelnek tekintettem, és megkérdeztem, hol vásárolta a szandált. A válaszból ki tudtam hámozni az üzletlánc nevét, másnap pedig elmentem a lánc egyik közeli boltjába. A keresett szandálból egyetlen pár volt, túl nagy és – bár a nyár végi vásár megkezdődött - hihetetlenül drága. A hét végén forgattam a fejemben a dolgot, meggyártottam hozzá az ideológiát és a következő héten nekiindultam újra. A harmadik üzletben ott volt álmaim szandálja, utolsó pár, megfelelő méretben és a készletkisöprési akcióban immár a múlt heti ár felére leértékelve.
Kép forrása: saját felvétel
Itt van azután a repülőjegyek – szintén friss – története. Hazalátogat hozzánk az ifjabbik gyermekünk, és vele együtt utazunk a másik gyermekünk családjához. Alig hittem el, hogy percek alatt sikerült ugyanarra a repülőjáratra helyet foglalni, amelyikre az ifjabbik gyerekünk hónapokkal korábban kötötte le a helyét.
Amilyen sikeresen indult ez a nap a helyfoglalással, úgy folytatódott: egy barátnőmnek köszönhetően megnézhettünk egy könyvgyűjteményt, hagyatékot, és választhattunk belőle. A hátsó sorból ezt az 1946-os kiadású Hatévesek lettünk című kötetet húztam ki:
Kép forrása: saját felvétel
A mai délelőttöt meddő fűszerkeresgéléssel töltöttem a családlátogatás miatt (vagyis próbáltam beszerezni azokat a fűszereket, amiket a fiamék kértek) – viszont gyönyörű szőlőt és körtét találtam akciósan. És még a nyomtató is magához tért! Mert a Windows 11-et nem szerette, az utóbbi időben csak többszöri kísérletre nyomtatott – de ma végre úgy működött, ahogy kell: egy kattintásra.
Minden nap történik érdekes és szerencsés dolog. Ha a nap nem kínál újabb kis csodát, arra még mindig gondolhatok, milyen szerencsés vagyok, hogy be tudom gombolni a ruhámat. Hiszen volt idő, amikor nagyon nehezen ment ez, annyira fájtak a kéz-ízületeim.
Általában igyekszem úgy szemlélni az eseményeket, hogy abból a nap végén pozitív egyenleggel jöjjek ki. Erre a mai helyzetben mindennél inkább szükségünk van. Ha sokat gyakorolja az ember, előbb-utóbb - szinte észrevétlenül - sikerülni fog!
Első kép forrása: Pexel, Jill Wellington
Lujza
