Egy sci-fi, amely a világ könyvtárainak alapkönyve lett

  Vannak olyan könyveim, amiket időről időre újra elolvasok. Nem éppen világirodalmi jelentőségük okán, hiszen a Virágot Algernonnak például egy sci-fi.

1969-ben a főiskola nyári táborában kaptam kölcsön, rögtön beszippantott, de nem sikerült kiolvasni, mert utolsó nap lejött a táborba a fess tudományos szocializmus tanár, aki fehér garbót hordott zakóval és minden lánynak tetszett. A csoportunk hatalmas körbe állt a Pap-sziget tisztásán, így hajigáltuk egymásnak az én vadonatúj frisbee-met, amit addig még senki se ismert.

forrás: pixabay.com

Délután meghallgattunk némi fejtágítást a világnézetről meg a helyünkről a világban, este pedig feltétlenül táncolni akartam a tanárral. A könyvet másnap vissza kellett adni a tulajdonosának, én rokonokhoz utaztam külföldre, a fejem tele a félig olvasott könyvvel. Meséltem a könyv cselekményét a nagynénémnek, ő meg azt mondta: „Ez a Charlie!” Megvettük a regényt és a filmváltozatot is megnéztük.

A  magyar nyelvű könyv első kiadásának címlapja - saját  fotó

A szerző, Daniel Keyes 1927-ben született és 2014-ben halt meg. Ahogy Algernon, Charlie and I című visszaemlékezésében írja, 18 évesen ötlött fel benne először a gondolat: mi történne, ha mesterségesen, sebészeti úton intelligensebbé tehetnénk az embert?

Az ötvenes évek elején ponyva-füzetek szerkesztője volt, közben tanult, éjszakánként pedig történeteket írt, nem sok sikerrel. Pszichológiai tanulmányai után irodalomtanári diplomát szerzett és egy brooklyni gimnáziumban a tagozatos osztályai mellé két gyógypedagógiai osztályt is kapott. Az egyikben 1957-ben, a tanév első órájának végén odament hozzá egy fiú és azt mondta neki: „Ha nagyon szorgalmas leszek, okos leszek év végére? Én okos akarok lenni.”

Ez a szikra lobbantotta be az író fantáziáját. 1958-ban megjelent egy sakk-computerről szóló novellája a tekintélyes Galaxy sci-fi újságban, ő pedig megbízást kapott a laptól egy hosszabb történetre, amit 1959-ben publikált Virágot Algernonnak címmel. A történet szerint a 32 éves, szellemileg visszamaradott Charlie Gordon agyát átoperálják, intelligens, okos, zseniális lesz. Előtte egy kísérleti egeret, Algernont műtöttek meg így. Charlie a vizsgálati laboratóriumban tanulmányozza Algernon viselkedését, kutatásokat végez, és mialatt Algernon egyre szeszélyesebbé válik, Charlie tudományos értekezést ír az Algernon-Gordon effektusról, vagyis arról, hogy „A mesterségesen előidézett intelligencia romlásának sebessége egyenes arányban van a növekedés mennyiségével”. Előbb Algernon, majd Charlie intelligenciája is elenyészik, Algernon elpusztul, a gyengeelméjű Charlie egy otthonba vonul.

Kép forrása: Piaxabay

A 24 oldalas „noveletta” 1960-ban elnyerte az év legjobb sci-fi story-jának járó tekintélyes Hugo díjat. Az első TV-változatot 1961-ben mutatták be. Ahogy Keyes a visszaemlékezésében írja, nem hagyta őt nyugodni a történet, Charlie „kísértette” és követelte a teljes kifejtést. A kész regényt több kiadó elutasította, mert Keyes ragaszkodott az eredeti befejezéshez, nem volt hajlandó boldog hollywoodi véget, újra normális, megnősülő Charlie-t, feléledő egeret kanyarítani a könyv végére.

Keyes szomorú gyerekkori emlékei mind belekerültek a regénybe, Charlie életének részei lettek, az írónak nem fájtak többé. Charlie munkahelye, a pékműhely Keyes saját tapasztalata, ahogy a szabad asszociációs üléseken az emlékképek áradása is; a professzorok, klinikai pszichológusok alakjaiban Keyes a főiskolai tanárait figurázza ki.

Az angol nyelvű könyv címlapja, Bantam Books 1969 - saját felvétel

A regény 1966-ban jelent meg. Charlie épp olyan kedves  és jóakaratú benne, mint a novellában. Azt mondja (vagyis a klinikai vizsgálatokhoz szükséges előmeneteli jelentésekben írja): „okos akarok leni mint mások hogy sok barátom lehesen akik szeretnek” A regény vége pedig felejthetetlen: „Nekem egycsomo barátom lesz otan ahová megyek. Ui. kérem ha véletlenül aramennek tegyenek virágot Algernon sirjára a hátsoudvarba.” (Szepessy György fordítása)

Ez a mélyen emberi mese többet mond bármilyen világnézeti fejtágításnál, mindig meghat, elgondolkodtat és felemel. Vannak, akiket a génszerkesztés és a mindennapi életünkbe férkőző mesterséges intelligencia veszélyeire figyelmeztet, nekem mostanában inkább az elfogadásról szól: az lesz boldog, akit elfogadnak és aki elfogadja saját magát, a változó élethelyzeteket.

A Virágot Algernonnak első magyar kiadása 1968-ban jelent meg az Európa kiadónál, a borítót Árva Ilona tervezte. A 2021-es kilencedik magyar kiadás csepp a tengerben: ez a könyv 1966 óta közel 7 millió példányban kelt el a világ 30 országában. Amerikában és Japánban iskolai tananyag, a világ kölcsönkönyvtárainak alapkönyve lett.

Az első kép forrása :Flickr

  Lujza

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!