2023. máj 21.

 Régi idők éléskamrája

írta: Régiségek blog
 Régi idők éléskamrája

Emlékeim nagymamám spájzáról

fortepan-1.jpg

  Sokszor magam is meglepődöm: milyen élesen, pontosan villannak be gyermekkori képek, helyszínek, illatok, hangulatok, színek, amelyeknek semmi jelentősége sem volt, amikor ténylegesen megtörténtek, mára pedig meghatározó emlékképekké nemesedtek.
408746_596219347055425_1874482335_n.jpg

Forrás: Nagymányok, Német Nemzetiségi Tájház

Egy ilyen korai, pontos emlékképem éppen nagymamám kamrájáról maradt meg bennem. 3 éves voltam, amikor kistestvérem született, nagy volt az öröm a családban, én is nagyon vártam őt. Amikor szóltak, hogy hozzájuk utaznak a kórházba, mit üzenek nekik, én nem puszit küldtem, hanem nagymamámat kézen fogva a spájzba húztam, és a szép sorban lógó kolbászokra mutattam: vigyenek abból a kistestvéremnek! Hiszen az volt a legfinomabb! Ha jó voltam, hetente egyszer-kétszer kaptam is belőle néhány karikányit.
ildi.jpg

Az én spájzom csak halvány utánzata annak a rendszernek, amit nagymamám tartott a sajátjában. Fotó: Lantos Petra

Nagymamám kamrája a klasszikus falusi éléstár volt, évente frissen kimeszelve, jól szellőztetve szolgálta a családunkat. A fal mentén stelázsik álltak, szépen hímzett, vasalt-keményített vászoncsíkokkal díszítve, a mennyezetről rudak lógtak alá, rajtuk sorban a füstölt oldalasok, tábla szalonnák, sonka és sódar, kolbászok, hurkák, és a fő kedvenc: a „katakönyöke”. Ez utóbbit hivatalosan ’kúlen’-nek hívják, egy vastagbélbe töltött kolbászféle, aminek legalább májusig-júniusig érlelődnie kellett, csak azután lehetett megkezdeni. Addig pedig ábrándozhattam róla, vágyakoztam, hogy majd milyen finom lesz, friss zöldhagymával, retekkel, puha kenyérrel…
24hadikfalviandreakiallitasa.jpg

            Forrás: Nagymányok, Német Nemzetiségi Tájház

A kamra ’főszereplői’ a bödönök voltak: a legnagyobb a zsírosbödön, mellette kisebb bödönök a lesütött disznóhúsnak, liba- és kacsacomboknak, amiket zsírjában tartósítva tároltunk. Egy külön padon állt a tojástartó (szalmából font, szép formájú, fedeles, öblös kosár, amelybe naponta óvatosan kellett berakni a tojásokat, miután mindegyikre ceruzával ráírtam a dátumot). A stelázsikon sorakoztak a befőttek, lekvárok, a mézes, a paradicsomos és szörpök üvegek, a savanyúságok. A felső polcokon a kisebbek, legalul a 8 literes savanyúságos üvegek álltak. A falra szerelt kampókon függtek a ritkábban használt eszközök: a különböző méretű sziták, a rosta, szűrők és lapátok, a gyúródeszka, a kuglóf-formák, a kenyérsütéskor vagy disznóvágáskor használt eszközök, stb. Magas lábakon állt a lisztesláda: külön rekeszben tárolta nagymamám a búzalisztet, a cukornak is volt külön része. (A kockacukorból néha mi, unokák is kaptunk egy-egy szemet…) Persze az egerektől védeni kellett nem csak ezt a ládát, hanem az egész éléskamrát: cirmos cicánknak időnként szabad volt a spájzban vadászni, de a biztonság kedvéért mindig ’élesre’ voltak állítva az egérfogók is.
uj_nagyi.jpg

Herger Mátyásné (született Hoffmann Katalin) mindentudó konyhájában - Nagymányok, Német Nemzetiségi Tájház

A kamra mellett fontos szerepe volt a pincének is: nem csak a néhány boroshordó fért el, hanem a káposztás dézsa, a krumpli és sárgarépa-zöldség téli tárolására alkalmas ládák, kosarak az alma, a téli körte, a naspolya eltartására. Az érett spárgatök héját mésszel lefestették: még decemberben is friss (vagy frissnek tűnő) tökfőzeléket ehettünk. Hűtőszekrény híján egy szúnyoghálós ajtóval ellátott kisebb szekrény szolgált a pincében a hűvös helyen tárolandó élelmiszerek részére: ide kerültek a másnap is melegíthető ételek, csuprokban, köcsögökben hűsölt az aludttej, kis szilkékben a tejföl, a vaj, a túró.
17504391_1241652329223696_1578367635898561652_o.jpg

Forrás: Nagymányok, Német Nemzetiségi Tájház

Óvni kellett az élelmiszereket a legyektől is: a füstölt sonkát pl. vászonzacskóba vagy gézbe kötve, felfüggesztve kellett szellős, de légymentes helyen tárolni. Milyen finom volt a nyers, füstölt sonka friss salátával! A szárított gyógynövényeket, szárazbabot, mákot a padláson tároltuk, vászonzacskókba szortírozva, felakasztva, az aszalt gyümölcsöket és gombákat szintén.

kocsog.jpg

A  régi tejesköcsög mára funkciót váltott a konyhámban   Fotó:Lantos Petra

Mindez nagy gyakorlatot, előrelátást, jó szervezést és bizony sok-sok munkát is jelentett a háziasszony számára. Egy népes család egész évi táplálása, a megtermelt élelmiszer szakszerű tárolása, beosztása – mai szemmel nézve – szinte művészet volt. A veteményeskert beültetése, gondozása, az idénynövények okos felhasználása, a lehetőségekhez mért változatos menü összeállítása nem kis feladat volt nagymamáink és kortársaik számára. Hálával gondolok rájuk. 

Nyitó kép forrása: Fortepan

 Fodor Anna

 

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

 

 

Szólj hozzá

emlék nagymama kamra spájz éléskamra stelázsi Fodor Anna