Kisvonattal a Gloriett tisztásig
Családi elhatározás folytán egy „last minute” kirándulásra szántuk el magunkat. Egy napsütéses pénteki délután jött az ötlet, hogy egy várhatóan napsütéses szombati napon menjünk Szilvásváradra.
Az Alföld tengersík vidékéről kora reggeli órákban indulva délelőtt…
Önként vállalt cselekedetek másokért
Egyik jelenkori filozófusunk az ember értékét taglalva így nyilatkozott: ”Nem elsősorban a gazdagság, ami múlandó, nem a tudás, ami változó, határozza meg az ember értékét, hanem az embertársainkért önként vállalt cselekedet, ami felejthetetlen marad”.
Az…
A jótetteket csönd szokta követni
A sikerek, a pozitív események, a jótettek kevesebb figyelmet kapnak életünkben, mint a bajok, panaszok, negatív dolgok. Vajon miért? Eleve így vagyunk „kódolva”, vagy évek során így alakult a látásmódunk? Természetesnek fogadjuk el a jót, mert talán túlzottan is…
Válaszok keresése az élet nagy kérdéseire
Bölcs gondolkodóink állítják, hogy minden okkal történik. Ez a megállapítás számomra csak most, idős koromban vált igazzá. Földi életem vége felé közeledve számot kell vetnem azzal, hogy miért is születtem.
A félrecsúszott életek elszenvedőitől gyakran…
A meghosszabbodott életkor ajándéka az aktív dédszülő
Manapság a környezetemben sok 70-es, sőt néhány 80-as dédmama éli boldog, nemcsak unokákkal, hanem már dédunokákkal is bearanyozott életét. Ez a jelenség főleg annak köszönhető, hogy az életkor jelentősen meghosszabbodott, másik oka az lehet,…
Fotós családfakönyv, blogkönyv, napló
Kortársaim, akik életük utolsó felvonását "játsszák", egyre több időt töltenek (én legalábbis) az emlékezéssel, emlékek rendezésével.
Gondolom, közülünk legtöbben, - tudatosan, vagy tudat alatt - szeretnének örökül hagyni szeretteikre olyan egyedi dolgot, ami…
Életem első, Márton-napi libasültje
Hol volt, hol nem volt…, leginkább nem volt libagágogás annak a falucskának az udvaraiban, ahol felcseperedtem. Így hát Márton napi libalakomáról sem esett szó környezetemben. Már családos, kisgyerekes fiatalasszonyka voltam, amikor innen-onnan hallottam, ha…
Emlékeim az ötvenes évekből
Az 1950-es évek második felében tanácsi kiutalás alapján költöztünk be egy társbérletbe. Az ötszintes, belvárosi elegáns épületet, ahol ez a lakás volt, nem véletlenül hívták palotának. Két lépcsőháza volt, és lépcsőházanként egy-egy szinten két, 150-160 négyzetméteres,…
Fájdalmas üzenet a múltból
Mai kényelmes életünkben csip-csup ügyeken bánkódunk, szorongunk, stresszelünk, pedig nem kellene. Ha összehasonlítjuk a mai lehetőségeinket, a körülményeket a régebbi korokéval, rögtön látjuk és megértjük a különbséget.
Régi iratok közt keresgélve egy megsárgult,…
Pista bá és Julcsa mama 60 éves házasok
Virágoskertjükben, szőlőlugasuk alatt, terített asztaluk mellett, madárcsicsergés közepette diskurálnak.
-Hallod-e Pista! Ha már ez ideig az a sárgalábú Mihály, a híres kaszás nem látogatott meg bennünket, akkor talán ezt a 60 éves évfordulót illene…
Válaszok egy fiatal édesanya szakdolgozatának tükrében
Egy érdekes kérdőívvel kezdődött ősszel a megkeresésem, melynek témája összecseng blogunk lényegével. Ugyanis aki rendszeres olvasója a „Régiségeknek”, rengeteg cikket olvashatott már arról, hogyan tölthetjük értelmesen, tartalmasan,…
A fotókkal és a jegyzetekkel újra utazom az emlékeimben
A minap blogunk facebook csoportjában, az esti posztban megjelent Zsazsa írása: „A napló megkopott memóriánk segédeszköze” címmel. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogy szoktunk-e naplót írni a múltban és mostanság. Sajnálattal…
Egy álom valóra vált Sok kisfiú álma volt réges-régen, hogy karácsonyra villanyvasutat kapjon ajándékba. Nagyon drága dolog volt, csak kevés család engedhette meg, hogy a karácsonyfa körül egy igazi kisvonat fusson-zakatoljon körbe-körbe, csilingelve, váltókkal, jelzőkkel, kis bakterházzal,…
Kásahegy a nappaliban
Nem is tudom, hány családi fényképet őrzök időtlen idők óta. Valahányszor keresek valamit, össze-vissza rámolok és most már egyre nagyobb lesz a káosz, ezért úgy döntöttem, itt az ideje a családi fényképek albumba rendezésének és katalógus készítésének. Digitalizálás nem…
Elvárták, hogy szófogadók, őszinték, engedelmesek legyünk
Előre bocsátom, az ’50-es években szegények voltunk, a mai viszonyokhoz képest nagyon szegények. A családban más volt a rangsor: a nagyszüleim szava volt a döntő. Ez nem jelenti azt, hogy a felnőtt családtagok véleményét ne kérték volna ki…