Életbölcsességek kánikulában

Kellemes, de jó meleg hétköznapra ébredtem. Kezembe veszem az okos telefonom, és megnézem az emlékeztetőjét.

Régen az ágyam mellett volt egy füzet és abba jegyeztem fel a másnapi tennivalókat, bevásárolni valót.

Mostanában, már nincs annyi programom, időmilliomos nyugdíjas vagyok, mint ahogy Papa Stefano írta cikkében, de egyszer mégis megfeledkeztem a fodrász előjegyzésemről. Szégyelltem magam amikor Ilike, a fodrászom, felhívott és kérdezte, hogy mi van velem. Amikor megláttam a telefonom kijelzőjén, hogy  ki keres, sűrű elnézést kérve fésülködés, mosakodás nélkül rohantam hozzá. A mai napra a telefonom emlékeztetőjében véletlenül ismét a fodrász volt feljegyezve. Délben irány a fodrász, szépítkezni kell, hétvégén 50 éves általános iskolai osztálytalálkozóra készülök.

Gondoltam, akkor gyorsan megfőzök, rendet rakok és fodrász után még van időm egy-két dolgot elintézni. Például gyógyszert kiváltani és kicsit bevásárolni. Ebben a melegben egyébként igyekszem otthon tartózkodni, vagy késő délután strandra menni. Inkább vegetálok, mint élek ebben a hőségben.

A menü, amit jó előre megálmodtam és főzni készültem: paradicsom leves és káposztás kocka, bolti száraz tésztából. A káposzta reszelésével kezdtem, mert azt oda kell tenni dinszteli. Amíg az lassan pirul, barnul, addig ki lehet főzni a tésztát. A leves nem gond, majd ha kész a tészta, akkor sorra kerül az is. Dinsztelődik, szépen pirul a káposztám, ott állok mellette, de közben odateszem a vizet forrni, hogy a tésztát is kifőzzem. Közben leöblítem a káposztareszelőt.

Forr a víz, teszem bele a tésztát, pár perc, és kész is...

Szűrném le a tésztát és öblítenem folyó vízzel, igen ám  de a csapból nem jön víz, se hideg, de meleg. Míg felfogtam hogy elzárhatták a vizet és csúnya szavak hagyták volna el a számat, gyorsan cselekedtem. Kinézek a bérház negyedik emeleti konyhaablakából, majd kinézek a másik oldalra és nem látok vízműves feliratú autót, nem hallom, hogy dolgoznának egyáltalán. Telefon hívom a Vízműveket, de mivel állandóan foglaltat jelzett, gondoltam itt biztos baj van.

Visszamentem a konyhába és gyorsan cselekedtem. "Isteni szikra" pattant ki az agyamból. Volt egy félig elfogyasztott buborékmentes ásványvizem és több teli szénsavas ásványvizem, ezzel öblítettem le a tésztát és csak elkészült az ebédem fele. Sajnos a levest megfőzni és mosogatni már nem tudtam és nem is szerettem volna ásványvízben fürdetni az edényeket.

A levont és jól megjegyzett tanulságok:

1/ Mindig legyen otthon pár liter csapvized! Én felfőztem, lehűtöttem, és hűvösre tettem 3 palack tartalék vizet.  Ha nem iszom ásványvizet, illetve nem tartok itthon, mivel mentem a menthetőt?

 2/ Ne mérgelődj, ne hibáztass másokat, keresd a megoldást, ez jót tesz az idegeidnek!

Már régen megtanultam, hogy a problémát legjobb megoldani. Nem biztos, hogy jól döntök per pillanat, de vállalom a következményeket, mert az az én döntésem volt.

 Vica