A hétköznapi őrangyal
Előfordul néhanapján (sajnos ritkán), hogy az Úr kezembe adja a tollat – manapság klaviatúrát -, hogy általam valamiképpen formába, írásba öltse szeretetének megnyilvánulását, az abban megtapasztalható isteni akaratát. Vagyis nem én írok, én csak nyomogatom a gombokat a megfelelő sorrendben.
Amiről „indíttatásra” írni akarok – parancsra kényszerülök – az egy nagyon egyszerű hétköznapi élmény, tapasztalás, vagy ki is tudja hova sorolható intuíció. Mégis megteszem, mert valamiféle vallomást rejt magában, amit ki kell írnom magamból.
Manapság már nem egetverő ügy az, ha az ember autóba ül és távol élő családos gyermekeit meglátogatván útra kel. Így történt ez a múlt héten is, amikor nem is tudom ...