A műhelyben versenyhintókat, fogatokat, szekereket gyártanak és javítanak 

  Létezik még egyáltalán olyan ember, aki ezt a foglalkozást űzi, kérdezheti csodálkozva a kedves olvasó. Létezik bizony. Egyikük műhelyében nemrég tettünk látogatást Füzesgyarmaton.

Kedves fiatalember fogadja nyugdíjas klubunk tagjait a Galambos Sándor Hintókészítő manufaktúrában. Kiderül, hogy ő Galambos Nándor, maga is fogathajtó, a lovassport szerelmese, ám édesapja öt évvel ezelőtti halála után azonnal átvállalta a kft. vezetését.

A kovácsműhely

Elmeséli, hogy néhai Galambos Sándor okleveles kovács- és hintókészítő mester 1980-ban alapította a céget, amely 80%-ban versenyhintók, fogatok, túrakocsik és egyéb állati erővel vont ...

Víz, hegy, napfény, művészetek

A Comói-tónál annyi szépség van együtt, hogy az ember alig bírja egyszerre befogadni a színek és formák tobzódását. A tó kékje, a tavat körbe ölelő hegyek hol dúsan zöld, hol szürkén kopár oldalai, a terrakotta színű középkori házak és a bazaltszürke templomok elkápráztatják az embert. Mindehhez társul a növényzet elképesztő pompája.

Hortenzia bokrok

A kertekben és az utak mentén pineák, pálmafák, citrusfélék és olajfák nőnek, a most virágzó, óriás kerekfejű hortenziák olyan elterjedtek, mint nálunk a rózsák. A művészet nemcsak a templomokban, villákban van jelen, hanem a szépen formált kovácsoltvas kerítéseken, a régi házak  faragott kő ablakkeretein és kecses kéményein ...

Tévedésből került hozzám, de nálam végre jó helyen van

Gondolom, nemcsak velem fordul elő, hogy valamiért hirtelen nagyon fontos lesz elolvasni egy bizonyos könyvet. Valaki ajánlja, vagy olvasok, hallok róla, esetleg régóta keresek valamit, ami benne lehet éppen abban a könyvben.

Az egyik kedvenc könyvem írójáról, a nem túl ismert brit Howard Springről addig nézegettem az interneten mindenfélét, míg meg nem találtam a felesége visszaemlékezés-kötetét. A férjéről és közös életükről írt benne. Sok tétovázás után úgy döntöttem, ez a könyv kell nekem. Megrendeltem Angliából az Amazon internetes kereskedőtől. Hamar meg is jött, de nem Springné könyve volt a csomagban, hanem a férj műve, egy regénye második kötete. Az Amazon ...

Vibrálóan eleven, nyüzsgő kisváros    

Brno, németes nevén Brünn, Csehország második legnagyobb városa, az egykori Morva Fejedelemség fővárosa. Az útikönyvek mini Prágaként is emlegetik, ami nem áll messze a valóságtól. Csak valamivel több, mint 48 órát töltöttünk ebben a vibrálóan eleven, nyüzsgő kisvárosban, de szép, ápolt külsejével, tágas, levegős tereivel, ódon kis utcáival belopta magát a szívünkbe.

Mindössze 4 óra út vonattal, kicsivel több csupán, mintha, teszem fel, Budapestről Nyíregyházára utaznánk.
Kilátás a várból a városra

Kora délutáni megérkezésünk után épp csak letettük csomagjainkat és máris az óváros felfedezésére indultunk. A kicsi, barokkos stílusú szállodánk az érdekes nevű ...

A lakóhelyi egyesületben leltünk barátokra

Ifjú házasokként, két pici gyerekkel kerültünk a vidéki nagyváros újonnan épült lakótelepi lakásába. A fészekrakók lelkesedésével kezdtünk neki a tágas, vadi új lakás berendezéséhez. A szomszédok közt sok gyeses kismama volt, így pillanatok alatt barátságok alakultak ki, hasonlóak voltak örömeink és gondjaink. A lakótelep jól tervezett volt, szép játszóterekkel, jól ellátott boltokkal és a városközpont is járásnyira volt. Napközben együtt mentünk a szomszédokkal a játszótérre, este, ha lefektettük a gyerekeket, valamelyikünk lakásában gyűltünk össze és társasoztunk, dumáltunk. Csodás pár év volt.

Aztán úgy hozta a sors, hogy a fővárosba költöztünk, akkor is egy ...

Szintet lépett a  kapcsolatunk az unokámmal

Három fiúunokám van, de csak egy él közülük Magyarországon. A másik kettővel – a nagy távolság miatt – mindössze évente egyszer vagy kétszer tudtam találkozni, igaz, akkor egy-egy hónapot is együtt töltöttünk. Mára igen megritkultak a találkozásaink, a covid miatt három évig nem is láttuk egymást. Időközben felnőttek, a nagyobbik utolsó éves egyetemista, a kisebbik pedig épp oda készül. Sajnos a kötődés, ami kis korukban még úgy-ahogy megvolt, mostanra szinte eltűnt – már alig találunk közös témát.

Kolodko miniszobrokat vadászunk

Az itthoni, legfiatalabb unokámmal más a helyzet. Pici korától sokat foglalkoztam vele, vigyáztam rá, ha anyukájának dolga volt, ...

Okos libáim hagytak olvasni 

   Az olvasás szeretete nálam egészen kiskoromban kezdődött. Előbb a mese- és képeskönyvek,  majd az iskolai olvasókönyv  olvasmányai vonzottak. Az olvasási láz egyre nagyobb méreteket öltött az elemi iskola második és harmadik évében, amikor nyaranta besegítettem a libák őrzésébe az aratás és cséplés utáni időszakban.

Ott aztán lehetőségem nyílt az olvasásra a szalmakazal tövében ülve, miközben a jólnevelt libuskáim tudták kötelességüket, hogy igyekezzenek minél több elhullajtott magot begyükbe juttatni. Addig eszegették a nekik való táplálékot, amíg az elegendőnek bizonyult. Ilyenkor látványosan megnagyobbodott a begyük.  Óra nélkül is tudták, hogy mikor kell hazaindulni - nem ...

Megelevenedik egy egykori erdélyi kisváros és egy falu
  A tavaly megnyílt új Erdély tájegység épületegyütteseit jártuk körbe a szabadtéri múzeumban. Egy képzeletbeli kisváros és egy falu elevenednek meg boltokkal, kávéházzal, iskolával, templommal. 

Nézzétek meg ott készült videónkat!

Papá Stefano és Cecilia

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti ...

Nem kell már megosztanunk az időnket munka és család között

  Elgondolkodtam, hogy miért élvez elsőbbséget számunkra idősebb korban a családunk, a velük töltött idő. Számomra ez különösen fontos és örömteli, hiszen ritkán találkozhatunk, mivel ők külföldön élnek.

Fiatalon is fontosak voltak számunkra a gyerekeink, szüleink, de időnket gondolatainkat meg kellett osztanunk köztük és munkahelyi, háztartási feladataink, gondjaink között. A régi fotók örömet, boldogságot tükröznek, de e mögött már a következő napi, heti teendők felhői tornyosultak.

Ma már sokkal felszabadultabban és türelmetlenül várjuk a pillanatot, hogy magunkhoz öleljük őket, kedvenc ételüket főzzük, a kisebb unokákat dajkáljuk, játsszunk ...

Szerettem iskolába járni

Valószínűleg sokan tartanak majd csodabogárnak amiatt, amit most leírok,  de én szerettem iskolába járni és örültem az iskolakezdésnek.  Az első napomra  a mai napig emlékszem. A községben, ahol laktunk, akkoriban egyetlen iskola működött. Én nagyon önálló kislány voltam. Szeptember elsején szüleim nélkül, a szomszéd gyerekek társaságában, büszkén és izgatottan  indultam el hátitáskámmal. Az emlékezet rostáján már ...

Első és utolsó munkahelyem

 21 évesen kezdtem dolgozni, közvetlenül a külkereskedelmi levelező szakképesítés megszerzése után. Szerettem az orosz meg az angol kereskedelmi leveleket, a szófordulatok variálását, de a külkereskedelmi vállalat levelezési csoportjánál végzendőnél érdekesebb, változatosabb munkára vágytam, hiszen a főiskolán alapos és színvonalas nyelvoktatást is kaptunk.

A főiskola utolsó félévében szüleim türelemmel viselték állásinterjúimat a külker vállalatoknál. Mindenütt fölvettek volna, én egyik ajánlatot se fogadtam el, végül különös szerencsével egy kutatóintézet könyvtárába kerültem. Ma is gyakran eszembe jut, hogy vártak rám otthon a szüleim az első munkanap estéjén. Lesték, ...

Mit is akartam mondani? … Áááá, eszembe jutott!
 

  Toporgok a spájzajtóban: - Miért is jöttem? – és sehogy sem jut eszembe. Gyötröm az agyam, nézem a polcokat, dobozokat – és semmi. Bosszankodva visszamegyek a félbehagyott munkámhoz és akkor beugrik: a babérlevél! Hát persze…

Mindez jó 20 évvel ezelőtt történt, ez volt az első emlékezet kihagyásom. Ehhez nem voltam hozzászokva!!! Akkor. Mostanra viszont…

Az évek múlásával lassacskán megtanuljuk tudomásul venni és elfogadni, hogy már nem úgy működik a szervezetünk, mint ifjabb korunkban. Már nem vagyunk olyan fürgék, kevesebbet bírunk dolgozni, és hamar elfáradunk. Bármennyire is bosszantanak csökkent fizikai képességeink, kénytelenek vagyunk hozzászokni.

- Ha a ...

Az Auditorium Maximum igézete

  Tavaszi késő délután volt. Az előadás az Auditóriumban, a nagy, lépcsős előadóteremben, már régen véget ért, de vissza kellett mennem, mert a padon felejtettem a tollamat. Ahogy beléptem az üres terembe, már lentről feltűnt, hogy milyen különös színük és alakjuk van az óriási ablakokon belátszó felhőknek. A legfelső ablaknál megállva bámészkodtam. Színpadias és varázslatos jelenség volt, úgy éreztem magamat, mintha lebegnék és valahová nagyon messzire látnék el térben és időben. Akkor és ott a lehetőségek határtalanságát érzékeltem, boldogsággal töltött el ez a felismerés. Próbáltam a felhőkből kifürkészni, milyen is lesz majd az életem, mit tudok majd a lehetőségekből ...

Szép emlék maradt 60 év távlatából

Érettségi után az eredeti továbbtanulási tervem meghiúsult, és két hét pihenő után beálltam a pénzkeresők sorába.

Akkor még tetszett az a státusz, hiszen felnőttnek érezhettem magam. Varrónő édesanyám egyik kuncsaftja egy kórház felvételi irodájában dolgozott, és édesanyám kérésére keresett nekem olyan állást, amihez nem kellett szakképesítés. Így lettem orvosírnok a kórház belgyógyászatán. Kezdetben furcsa volt az iskolapadból komoly munkát végző felnőttek közé kerülni, de olyan kedves fogadtatásban volt részem, hogy pár nap múlva örömmel, magabiztosabban indultam reggel munkába. Az orvosok türelemmel magyarázták a feladataimat, amelyek a következők voltak: új betegek ...