Az első igazi őszi napon ellátogattam a múzeumként funkcionáló ún. Fekete házba, hogy megcsodálhassam a Vörös divatdiktátornak titulált Rotschild Klára alkotásait, betekinthessek élete történetébe. Nevének hallatán a gazdag bankárcsalád jut eszembe, de semmilyen rokoni kapcsolat nincs köztük.

A legendás hölgy alakja, élete, munkássága Simonovics Ildikó művészet-és divattörténész szenvedélyes kutatómunkája nyomán rajzolódik ki előttünk a kiállításon.

            Rotschild Klára      -saját felvétel a kiállításon

Klára szülei, a szabómester apa és a szabásznő anya kezdetben a pesti Koronaherceg utcában (a mai Petőfi Sándor utca) vittek forgalmas női szalont, ami később sokat költözött. Két ...

Hajnali felkelésre képtelen lévén, a nyári, fullasztó melegben igen csak felhagytam kertem művelésével. Természetesen a már beérő sóska, petrezselyem, paradicsom azért a konyhaasztalra kerültek és az esti locsolás sem maradt el. Sőt, a „csigapartira” szánt sört is szétosztottam rendszereséggel, eredményesen. Ennél többet nem erőltettem ”öreg csontjaimra".

A beköszönő őszi napsütéses, de akár a borúsabb napok legalább olyan felpezsdült formában találtak, találnak az udvari munkálatokban, mint a kora tavaszi, újjáéledő természet. A már kellemes melegben, a friss levegőn feltöltődött lelkem hajtott a földművelő teendők elvégzésére, hogy az eljövő tavaszt trendben-rendben fogadja földanya kicsiny része.

Jó ...

Az olasz zöldségleves sűrűbb, mint a szokásos magyar levesek, pedig nincs benne rántás. Sokszori elkészítés után alakítottam ki a saját variációmat. Az év bármely szakában készíthető, a szükséges zöldségek nem idény jellegűek. Kiadós és nagyon finom, fogyókúrázóknak is ajánlott!

Nézzétek meg rövid videómat !

Papá Stefano

Ha tetszett a bejegyzésünk, örülünk, ha írásainkat lájkolod és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

A legtöbb embernek, aki Chicago nevét hallja, rögtön a hírhedt maffiózó, Al Capone neve jut eszébe, de valószínűleg kevesen tudják, mennyire élhető és szép város.

Fiam 1999 óta él családjával Amerikában, így alkalmam volt három nagy- és több kisvárost megismerni ott. Megvallom, nekem a nagyvárosok (New York, Washington és Chicago) közül az utóbbi tetszik a legjobban. Ennek oka elsősorban fekvésében keresendő, mert gyakorlatilag az egész belváros a festői és hatalmas Michigan-tó partján terül el, 40 kilométer hosszan.  Szellős, tágas, gondozott utcák, lenyűgöző felhőkarcolók, zöld terek, sok-sok fantasztikus múzeum, nagyszerűen kiépített, sportolásra, strandolásra kiválóan alkalmas  tópart – így tudnám ...

          Ágival már korábban is beszélgettünk öltözködés,          időskori megjelenés témakörben. Mostani, videós beszélgetésünkben szélesebb témakört érintünk, interjúalanyom beavatott életvezetési titkaiba. Ha pozitív inspirációra vágytok, nézzétek meg ezt a kis videót a YouTube-ra kattintva!

Ha tetszett a bejegyzésünk, örülünk, ha írásainkat lájkolod és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

Szilvaérés idején kihagyhatatlan finomság nálunk a szilvatorta. Finom, dekoratív és könnyen elkészíthető édesség. Ezt vittem a legutóbbi könyvklub összejövetelre is. Mindenkinek ízlett, így utólag körbeküldtem a receptet, most  itt is közreadom.

Hozzávalók:

15 dkg liszt

12 dkg vaj

1 tasak sütőpor

1 tojás

8 dkg cukor

80 dkg szilva

1 evőkanál fahéj

Elkészítés:

A tojást elkeverjük a cukorral, hozzáadjuk a puha vajat, a lisztet és a tasak sütőport. A kigyúrt linzertésztát jó fél órára hűtőbe tesszük. Közben kettévágjuk a szilvákat és kiszedjük a magot.

A kihűlt tészta kétharmadát lisztezett deszkán kinyújtjuk és kerek tortaformába rakjuk. Kézfejjel és tenyérrel úgy ...

Petőfi jutott az eszembe, aki oly csodálatos egyszerűséggel fogalmazta meg a régi idők közlekedési viszonyainak egyikét:

Gyi, te fakó, gyi, te szürke,
Gyi, két lábam, fussatok!...
Millyen áldott két csikó ez,
Egyik sem kér abrakot.

Majd nagyapám is megjelenik lelki szemeim előtt, aki megrendülve állt kapujában, amint a családtagként nevelt és dédelgetett két lovát, a Csillagot és a Szellőt látta kényszerből elhajtani a háborús viszonyok parancs-szavára. Az addig is szűkös életkörülmények még súlyosabbá váltak a mezőgazdaságban dolgozók számára ugyanúgy, mint a város lakói életében.

Egy kis falun áthaladó, háborúban megfáradt, éhes sereg a második világháború idején a nélkülöző lakosságtól ...

A joghurtos, magos, gyümölcsös keverékbe belezsúfoltam sok finomságot és egészséges táplálékot. Általában ezzel kezdem a napot és így letudom a napi vitamin- és ásványi anyag szükségletem nagy részét,  jól indul a napom.

Ebből a videóból kiderülnek a részletek:

Kép és szöveg: Cecilia

Szerkesztés: Papá Stefano

Ha tetszett a bejegyzésünk, örülünk, ha írásainkat lájkolod és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

Kisunokámat, Sárikát hétvégenként uszodába viszi az édesapja. Sárika nagyon szereti ezt a programot. Jól úszik, élvezi a vizet és azt, hogy ő van az édesapja figyelmének a középpontjában, nem kell osztoznia rajta a család többi tagjával. Minden szép és jó, Sárika mégis sírva bandukolt hazafelé legutóbb. – Miért sírsz? – kérdezte az apukája. – Csak. – Fáj valamid? – Semmi. – De sírsz! – Nem sírok! – jelentette ki Sárika.

                    Sárika itt nem sír

A fiam nem érti Sárikát. Ugyanígy értetlenkedtem én is közel 40 évvel ezelőtt anyósom könnyei láttán, amikor egy hét nyaralás után visszahozta hozzánk két kisfiunkat, vagyis az unokáit. Jóval később értettem meg, miről van ...

Angliában élő lányomat, unokámat múlt év októbere óta nem láttam. Már akkor is halasztott repülőjeggyel, oda-vissza karanténban tölthettem náluk egy hetet, de engem nem lehetett visszatartani.

Ők pedig, pandémia ide vagy oda, már tavasszal elkezdték tervezni, hogy 4 év után először, újra Szegedre jönnek nyaralni. Aggodalommal figyeltük a járvány adatait, szigorításokat, remélve, hogy a nyári időszak újra elhozza a fertőzések visszaesését, és a velejáró lazításokat. Ez július közepén meg is történt, és gyorsan lefoglaltak szabadságot, repülőjegyet augusztus utolsó hetére.

Végül utazásuk előtt pár nappal találtam rá a legmegbízhatóbb magyar információs vonalra. Mindnyájan lenyugodtunk, és elindultak. Lányom ...

Már egy ideje dédelgetem az ötletet, hogy megírjam ezt az ajánlót, de most, az afganisztáni események fényében, különösen aktuálissá vált a téma.

Véletlenül bukkantam rá Hosseini regényére, és olvasás közben teljesen magával ragadott. Olyannyira, hogy azonnal megszereztem a szerző két másik könyvét is, amelyek szintén nagy hatással voltak rám. Egyre csak várom, mikor jelenik meg újabb regénye, de sajnos már nyolc éve nem publikált újat.

Khaled Hosseini 1965-ben született Afganisztánban, Kabulban. Diplomata édesapja Iránban is dolgozott, majd 1976-ban Párizsba helyezték át, ahonnan a család már nem tudott visszatérni hazájukba, miután ott 1978-ban kitört a Saur-forradalom. Amerikába menekültek és San Joséban telepedtek le. ...

Középiskolás korunkban, kollégistaként, milyen szívdobogva vártuk a levélosztást, ki kapott aznap levelet! Milyen öröm volt, mikor kézbe vehettük az ismerős kézírással megcímzett borítékot! Izgalmas volt végigolvasni a kedves személy gondolatait, üzenetét, s ugyanilyen izgalommal ültünk neki a válasz megírásának. Sokszor még piszkozatot is írtunk, hogy a levél tartalmilag-formailag szép, átgondolt, egyben esztétikus is legyen. Minden tizenéves igyekezett az egyéni kézírás kialakítására is, hiszen – mint a felnőttek hangoztatták - az íráskép egyben a személyiség jellemzőit is mutatja.

         Forrás: Fortepan

Kisiskolás korunkban nekünk sem ment könnyen az írás tanulása. Mi 52-en jártunk az első osztályba, a ...

Így nyár vége felé, családi együttlétben, hangulatos beszélgetés közben került szóba  államalapító István királyunk ünnepe és a nap eltöltésének lehetőségei. Kiránduljunk, ebben egyetértettünk. A nagy tömeget vonzó rendezvények közül nekem az ópusztaszeri programok a szívem csücske. Többször jártam már ebben a Történelmi Emlékparkban, kedvelem a hatalmas teret és a múlt idéző épületeit, a Feszty-körképpel nem tudok betelni. Utódaim családiasabb jellegű kirándulásra voksoltak szívük szerint. Végülis a kedvemért  Ópusztaszer melletti döntéssel hajtottuk álomra fejünket. A reggeli napsugár ablakomon belesve kávém kortyolása közbeni morfondírozásban talált. Ezer és egy okot találtam, hogy akkor és ott miért ...

Az ember mindig változik, főleg a kor előrehaladtával. Amikor még dolgoztam, szinte semmire nem maradt időm, minimális segítségben merült ki otthoni tevékenységem.  

Aztán „rámszakadtak” a nyugdíjas évek és hirtelen mindenre lett idő, s hogy jobban teljen, elfoglaltságokat kellett találnom. Találtam is. Nem volt könnyű, de sikerült. Szerettem és szeretek főzni és sajnos enni is, ami kissé meglátszik az alakomon. De a főzéshez be kell szerezni az alapanyagokat, ki kell találni, melyik nap mi készüljön. Bár én szívesen megeszem egymást követő két-három nap ugyanazt az ételt, de egyrészt nem vagyok egyedül, és párom már harmadik nap nem örülne ugyanannak az ételnek, másrészt nem „elegáns” minden nap ugyanazt feltálalni.