Hol volt, hol nem volt, no nem az Óperenciás tengeren túl, hanem a Dunán túl, de nem volt, hanem jelenleg van egy falucska, Makkosszállás. Ki ne hallott volna az itt élő Keresztanyuról, azaz Róza mamáról, családjáról és a falubeliekről? Családunk egyik tagja lelkes nézője a filmsorozatnak, általa értesülök a makkosszállási történések részleteiről. Ha nem is láttam egyik-másik epizódot, többnyire képben vagyok az eseményeket és a helyszíneket illetően. No de elérkezett a nap, amikor szántam-bántam „igazolatlan” epizód-kihagyásaimat és kérve-kértem „korrepetálást” családunk sorozatbéli mindentudójától.

A falu  

Szorgalmasan igyekeztem bepótolni a hiányzó részeket a TV - csatorna archiváltan elérhető ...

Gyakran hallottam két kisunokámtól a címben idézett felszólítást. Új történetet sose tudtam kitalálni, de a fejemben őriztem párat, amik ilyenkor jól jöttek. Emlékeztem néhány mesére a Kisdobosból (ezeket a szép kiállítású gyerekújságokat akkor kaptam, amikor én voltam óvodás az 50-es évek elején, a teljes évfolyamot az anyukám beköttette – ez lett az első könyvem) és krokikra a Ludas Matyiból, amit alsó tagozatosként az utolsó betűig elolvastam.

Az unokáim hamar kikötöttek a kedvenceiknél: 7-8 év távlatából hallom Bruno unokám csengő kacagását a Nugili hallatára. A történet egy magyar meg egy bergengóc tudós találkozójáról szólt, akik nagyon nagy koponyák voltak ugyan, mégsem értették egymás szavát. Végül ...

A tücsök cirpel. Kedvesen hangzó versikében, kellemesen hallhatóan, nyár este, nyári lakban. No de amikor ablakodban, avagy könyvespolcaid valamelyikén megbújva rázendít, no az már se nem kedves, se nem kellemes. Kifejezetten idegesítő. Délután öt órától kivirradtig füledbe húzva nótáját, napokon át, míg éhen nem hal. Nem, nem hajlandó elhagyni búvóhelyét (amit ha egy hétig keresed, se találod), eszébe nem jut élelemszerzés céljából sem távozni. Mindaddig éhezve pengeti hegedűjét, míg egyszer csak elhallgat. Te eközben agykontrollszerűen ismételgeted, hogy nem vagy ideges, és fő a nyugalom. Lakva ismerik meg egymást a természet teremtményei, így hát tücsök-koma csakis kellő távolságból, vagy versikékben a barátom.

Mexikó régészeti térképe

A múltkor egy társaságban véletlenül szóba került Mexikó, mint úticél. A többiek olyasmiket soroltak, némileg ijedten, mint a közbiztonság, a drogok stb. Mivel ezeknél sokkal érdekesebbek az ország kultúrtörténeti vonatkozásai, látnivalói, régészeti emlékei, úgy gondoltam, itt mesélek egy kicsit róluk.

38 évesen vitathatatlanul vállalkozóbb szellemű az ember, mint 70 fölött. Abban az időben egy „egzotikus” országba szóló repülőjegy nem volt megfizethetetlen, és amikor a Kubában dolgozó barátaink meghívtak minket, rögtön tudtuk, hogy át fogunk menni Mexikóba. A barátaink ajánlására elolvastuk a Világjárók sorozat Mexikóról szóló darabját, a Kukoricaisten gyermekeit. A Panoráma meg a ...

A minap szemembe ötlött egy cikk, ami a gyermekkori amnéziáról szól: miért nem emlékezünk vissza azokra a dolgokra, amik 3-4 éves korunk előtt történtek velünk. Több tudományos magyarázat is van, amiket nem szeretnék itt taglalni, viszont ihletet kaptam arra, hogy megosszam veletek a saját tapasztalatomat. Az a helyzet, hogy az én legkorábbi emlékeim is 3 éves koromra tehetők. Él ugyan bennem egy kép, amiről nem tudom, emlék-e, vagy csak a szüleim elbeszélése nyomán alakult ki. Kicsi vagyok, olyan másfél éves körül, járókában állok és repesve nyújtogatom a kezem a csillogó-villogó karácsonyfa felé.

             Apukámmal, 2 éves lehetek

Első, valóban tudatos emlékeim a húgom születéséhez kötődnek. 3 éves és ...

Egy évig nem találkozhattunk személyesen a volt kolléganőkkel, akikkel időnként összejövünk egy kirándulásra, borkóstolóra. Ezért rögtön igent mondtam főszervező kolléganőm hívó szavára a Kincsem parkba és annak részeként elterülő Attila dombra. Teljesen mindegy volt számomra a helyszín, csak tölthessünk együtt újra egy vidám napot. Egyetlen feltételem volt a klímás busz az éppen bekövetkezett kánikulában. Zsuzsa megnyugtatott, így minden aggály nélkül indultam a szombat reggeli gyülekezőre. Nagy szeretettel, fülig érő szájjal üdvözöltük egymást.

Az ígért öreg és a kapott új autó

Utólag derült ki, hogy Zoli, a sofőr, egy csotrogány 30 éves busszal és „függönyklímával” kecsegtette Zsuzsát, aki ...

Mihály salátáját egy délutáni kerti partin kóstoltam meg. Elkértem a receptjét és lefényképeztem. A különleges saláta kissé munkaigényes, de a végeredmény megéri a fáradtságot.

Hozzávalók:

a salátához

2 hosszúkás padlizsán (60-70dkg)

1/2 kígyóuborka

2 zellerszár (szárzeller)

3-4 dkg szezámmag

5-6 dkg tört földimogyoró 

1 gerezd fokhagyma

1 nagy fej vöröshagyma

2 nagyobb, vagy 3 vékonyabb sárgarépa

1 paprika (a legjobb a kápia, vagy a kaliforniai)

a dresszinghez:

2 ek (hidegen sajtolt) olaj

2 ek cukor

2 ek ecet

1 kk só

1 kk bors

1 gerezd fokhagyma

1 púpos ek csemege paprika

koriander: 1 ek szárított, vagy 1 csokor friss

chilipaprika – ízlés szerint

...

Csend! Vagy én hallgassak?

Ma már én hallgatok. Eltűntek mellőlem a régi, hangoskodó barátaim. Tekintetem a távoli felhőket kutatja. Gondolataim azonban száguldanak akkor is, amikor szemem egy pontot kémlel. Legtöbbször gyermekkoromhoz kalandoznak gondolataim, az emlékeket olyan tisztán látom magam előtt, mint történésük pillanatában, miközben a legutóbbi események már nehezebben rögzülnek agytekervényeimben.  

Vissza, vissza a gyermekkorba! Látom magunkat, amint a szüleink által készített rongylabdával focimeccsre készülünk. Az értékes labdát Pisti tartja a kezében, aki a leghangosabb a kis csapatban. Féltéglákkal kijelölve a két kapu és a pálya. Igaz, hogy a negyedik féltégla hiányzik, miután nem találtunk a közelben ...

Pillanatok alatt összeüthető sütemény

Hozzávalók:

3 tojás

25 dkg cukor

15 dkg margarin

2 tk sütőpor

25 dkg liszt

1 dl tej

15 db felezett barack (frissből lehet, hogy kevesebb)

Elkészítés:

Egy nagyon egyszerű, pilllanatok alatt összeüthető sütemény receptjét hoztam most Nektek. Én barackbefőttet használtam hozzá, de természetesen friss gyümölcsből is finom. Ha konzervből készítjük, a gerezdeket alaposan csöpögtessük le és kissé szárogassuk is meg.

A tojást habosra keverjük a cukorral. Hozzáadjuk a margarint megolvasztva, majd a sütőporral elkevert lisztet a tejjel váltakozva. Kerek formába öntjük, cikkekre vágott barackot (vagy almát) nyomkodunk a tésztába, és a gyümölcsöt fahéjas ...

A járvány miatt eddig igencsak korlátozott életünk időmilliói módot adtak a boldog békeidők felidézésére. Amennyiben újra utazgathatunk, mi Régiségek, (de én biztosan) előnyben részesítjük kiruccanásaink komfortját, a repülős utakat, a szállodák kényeztető kiszolgálását. Ehhez elméletet is gyártunk: mi ezt már megérdemeljük.

Bezzeg 18-20 évesen, érettségi után, örültünk, ha kiröppenhettünk (persze busszal, vagy kocsival)) hazánk tengeréhez, a Balatonhoz, vagy hegyei közé, de akár a határainkon túli világba, lehetőleg minél olcsóbban. A kempingezés volt erre a legalkalmasabb, nem csak a szűkre szabott költségvetésünk, hanem vidám feelingje miatt is. Akkoriban még az éjszaka leeresztett gumimatrac sem háborgatta ...

Fél óra alatt, kevergetés nélkül

A sütőben 30 perc alatt elkészülő eperdzsem legfőbb vonzereje, hogy nem kell a gyümölcsöt - a szokásos módon - a fazék mellett állva kevergetni. Az eperkészítés e különös módjának  ötlete lányomtól származik, aki egy neten fellelt Stahl Judit recept alapján fundálta ki, hogy így készítsünk eperdzsemet együtt. Az elkészítés módját furcsálltam volna, ha nem jut eszembe, hogy anno, kb. 40 éve, szilvalekvárt sütöttünk anyukámmal  hasonló módon -  igen jó eredménnyel.

Hozzávalók:

1 kg eper (kicsumázva)

30 dkg nádcukor vagy barnacukor (az eredetiben 50 dkg van)

1 kávéskanál citromsav

Elkészítés:

Mi 6 kiló eperből készítettük. A gyümölcsöt megmostuk, ...

A könyvek és a könyvtárak szeretete

A járvány idején kényszerűségből zárva tartó könyvtárak végre megnyíltak, már nagyon hiányoztak az életünkből.

A könyvek világa és a könyvtárak mindig fontos szerepet töltöttek be az életemben. Szülővárosomban, Szegeden, egy városszéli kis könyvtárban gyerekként elbűvölt, hogy a polcról levéve válogathattam a mesekönyvek közül és bármelyiket hazavihettem egy időre. Gimnazistaként kezdtem el járni a város régi, patinás könyvtárába, a Somogyi könyvtárba. Olvasótermének magas könyvespolcai, hosszú asztalai már önmagukban is különös hangulatot árasztottak és kisdiákként áhítattal szemléltem a sok régi és új könyvet.

A Somogyi-könyvtár olvasóterme a Móra Ferenc ...

Egy kamasz lány próbatételei

Az idei tanévben a világjárvány miatt tanár és diák egyformán szokatlan megoldásokkal kénytelen szembenézni. A változások nehezítik a nevelő és diák közötti ismeretek átadását, valamint azok feldolgozását.

Most egy kamasz, 14-15 éves nyolcadikos kislány életébe próbálok betekinteni, így év végén, akinek felvételi vizsgán kell számot adnia az elsajátított ismeretekről, hogy középiskolában folytatathassa tanulmányait. De addig…..

Ő is, mint kamasz társai lázong, kifogásokat talál a karantén adta lehetőségek mellett más apróságnak tűnő okokat, melyekhez igyekszik személyeket is társítani „bűnbakként”, még akkor is, ha azok olyan ártatlanok, mint a ma-született bárány.

...

A Facebookon kering egy ilyen felhívás: „Anélkül, hogy elárulnád, hány éves vagy, nevezz meg egy dolgot a gyerekkorodból, amit a fiatalabbak már nem értenének.” Sok dolgot tudnék megnevezni, az egyik ez lenne: Ifipark.

Idén augusztus 20-án lesz 60 éve, hogy megnyitotta kapuit a legendás Budai Ifjúsági Park, amelyet hamarosan csak Ifiparkként emlegettek a fiatalok. A várban, pontosabban a Várkert Bazárban kapott helyet, és fennállása alatt hatalmas népszerűségnek örvendett. A nyitáskor, 1961-ben csak 14 éves voltam, természetesen nem járhattam még oda.

Forrás: Fortepan, Szalay Zoltán

Később  egy vidéki egyetemre, majd külföldre kerültem, így mindössze néhány alkalommal  fordultam meg a parkban, ezért kevés személyes ...

In memoriam Anyuka: Incike varrodája

Blogunk facebook csoportjának Singer varrógép posztja, legutóbb pedig Cecilia gangos ház-sorozatából a házivarrodás írása, gyerekkori, fiatalkori emlékeket ébresztett bennem.

Jómagam is városi gangos házba születtem, és ma is itt élek a 2. emeletén. Bár nagyon nehezemre esik az én Himalájám megmászása, képtelen vagyok elhagyni, elcserélni az ősi fészket.

Az 50-es évek gyerekzsivajától hangos gangos ház mára szinte magánházzá szelídült néhány korombeli lakójával, és két fiatal párral, akik albérlők a házban. Unokatestvéremék voltak a szomszédaink, és az első emeleti 4 gyerekkel kiegészülve a függőfolyosónk vidám játékok színtere volt. Anyukám pedig ezalatt ...