Nosztalgia: csendes békesség, hóeséssel
Mikre emlékezünk? Természetesen az ajándékokra, az édességekre, a finom ebédekre, vacsorákra. Nálunk sem volt ez másként, nagyon vártam a Jézuskát, ugyan mit is fogok kapni? Esetleg látom-e, amint rakja szét az ajándékokat? Igyekeztem éber maradni,…
A jellegzetes szófordulatok visszahozzák az emlékeket
Gyerekkoromban mindig együtt vacsorázott a család. Felvidéki nagypapám, ha nagyritkán megszólalt, így dicsérte az ételt: - Olyan, mint a legfinomabb tökbefőtt. Máskor az édesapám, kedélyesen: - Jó takarmány!
Ő egyébként is lendületesen és…
Álom-tündér és egy idős pár
Minél kisebb egy gyermek, annál több alvásra van szüksége. Mennél idősebb egy ember, annál kisebb az alvásigénye, kivéve a mormota típusú egyéneket.
Hogy ez a visszásság miért van, az számomra érthetetlen, hiszen idős korunkban már idő-milliomosokká válunk, csak éppen…
Életem első, Márton-napi libasültje
Hol volt, hol nem volt…, leginkább nem volt libagágogás annak a falucskának az udvaraiban, ahol felcseperedtem. Így hát Márton napi libalakomáról sem esett szó környezetemben. Már családos, kisgyerekes fiatalasszonyka voltam, amikor innen-onnan hallottam, ha…
Emlékeim az ötvenes évekből
Az 1950-es évek második felében tanácsi kiutalás alapján költöztünk be egy társbérletbe. Az ötszintes, belvárosi elegáns épületet, ahol ez a lakás volt, nem véletlenül hívták palotának. Két lépcsőháza volt, és lépcsőházanként egy-egy szinten két, 150-160 négyzetméteres,…
Sétapálca és köttes
Péter és Pál nem csak a kalendáriumban állnak közel egymáshoz, de a való élet fordulataiban is részesei lehettek egymás küzdelmes életének.
A sors úgy rendelte, hogy ugyanazon város fogadta be őket kis koruktól. Együtt jártak iskolába, majd szakmát tanultak és együtt…
Csodálatos gyerekkorunk volt
Drága nagymamánk mindig olyan remek játékokat talált ki nekünk, unokáknak, amit aztán nem akartunk abbahagyni.
Nagyszüleimnél mindent szabad volt. Akkora szabadságot későbbi életem folyamán sem élveztem. A velem egykorú unokatestvéremmel, Ilonkával, örültünk, ha…
A fotókkal és a jegyzetekkel újra utazom az emlékeimben
A minap blogunk facebook csoportjában, az esti posztban megjelent Zsazsa írása: „A napló megkopott memóriánk segédeszköze” címmel. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogy szoktunk-e naplót írni a múltban és mostanság. Sajnálattal…
A tízujjas vakírásom imponál az unokáimnak
Sose gondoltam volna, hogy az unokáimnak a gépelésem imponál majd a legjobban. Megbűvölve figyelik, ahogy a nagyi oda se nézve, nagyon gyorsan ír a számítógépen. Az összes ujja külön-külön mozog föl-le, jobbra-balra!
Amikor akkora voltam, mint most Sára…
Kiugrott a gombóc a fazékból...
A versikék, mondókák, kiszámolók legkorábbi gyermekkori emlékeink közül valók. Mint a mesék, ezek is koronként és vidékenként változnak. Vannak, amelyek tovább élnek, a mai gyerekek is ismerik, és vannak, amelyek feledésbe mentek, vagy átalakultak, máshogy…
Egy régi karácsony elsötétített ablakokkal
Városunkban is kigyúltak a karácsonyi fények, melyek elkápráztatnak pazar szépségükkel, mintha új reményeket táplálnának belénk életünk folytatásához.
Néhány napja a szomszédos Anna nénivel megálltunk ajtónk előtt pár perces eszmecserére, számba vettük…
Emlékek egy régi étel kapcsán
A nyögvenyelő kifejezés kiskoromba röpít, amikor édesapám mindenfajta gombócot, legyen az szilvás, túrós, vagy csak krumplis, a nyögvenyelő kifejezéssel méltatta, hogy kíváncsivá tegyen és jobb étvágyra serkentsen bennünket, gyermekeket. Ez sikerült is…
Okos libáim hagytak olvasni
Az olvasás szeretete nálam egészen kiskoromban kezdődött. Előbb a mese- és képeskönyvek, majd az iskolai olvasókönyv olvasmányai vonzottak. Az olvasási láz egyre nagyobb méreteket öltött az elemi iskola második és harmadik évében, amikor nyaranta besegítettem a…
Nem kell már megosztanunk az időnket munka és család között
Elgondolkodtam, hogy miért élvez elsőbbséget számunkra idősebb korban a családunk, a velük töltött idő. Számomra ez különösen fontos és örömteli, hiszen ritkán találkozhatunk, mivel ők külföldön élnek.
Fiatalon is fontosak voltak…
Szép emlék maradt 60 év távlatából
Érettségi után az eredeti továbbtanulási tervem meghiúsult, és két hét pihenő után beálltam a pénzkeresők sorába.
Akkor még tetszett az a státusz, hiszen felnőttnek érezhettem magam. Varrónő édesanyám egyik kuncsaftja egy kórház felvételi irodájában dolgozott, és…