Amit lehetett, újrahasznosítottak vagy eltüzeltek

Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években - 13. rész

Ha valami nagyon más volt gyermek és ifjúkoromban, mint mostanság, az a szemét és hulladék ügye volt. A maihoz képest szinte alig került valami kidobásra. Műanyagok még nem, vagy alig voltak, és szinte mindenféle hulladékot fel lehetett használni valamire.

A papír- főként a használt újság - nagyon jó volt fűtésre, de számtalan egyéb felhasználási módja is volt. Pl. lehetett vele ablakot pucolni, alkalmas volt csomagolásra, sőt WC –papír híján még néha ilyen célokra is szolgált.

Kép forrása: Fortepan

A boltokban ládákban, fiókokban, kosarakban, zsákokban tárolták az  élelmiszert,  majd ...

Új társaság, új elfoglaltságok

Amikor már belátható közelségbe került a nap, amikor megszerzem a nyugdíj-jogosultsághoz szükséges szolgálati időt, számoltam a napokat, ”vágtam a centit”, azonban egyre erősödött bennem az aggodalom, vajon mivel fogom kitölteni a felszabaduló időt.

Hiszen itt vagyok a munkahelyemen délelőtt 10-től este 6-ig, szinte semmire nincs időm sem előtte, sem utána. Mihez kezdek majd a hirtelen rám szakadt szabadsággal?

Megijedtem, mint egy papagáj, ha nyitva hagyják a kalitka ajtaját.  Mi lehet azon kívül? Így „ráhúztam” még másfél évet, dolgoztam tovább nyugdíj mellett.

Olvastam, hogy aki nyugdíjba vonul, annak legyen hobbija, legyen kiterjedt baráti köre – nekem meg egyik sincs. Ó jaj!  ...

Szomszédasszonyok a kispadon

Nyári estéken, túl a napi teendőkön szokás volt falvakon, hogy a ház előtti kis padokat birtokba vegyék a szomszédasszonyok. Meghányták-vetették a faluban történteket, majd az országban és a nagyvilágban történtekre is sor került a rádió és televízió híreinek hála.

Igaz, néha egy kis pletyka is napvilágot látott, hisz „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”. Csodával határos, hogy a „szócséplés” mindig szolgáltatott témát, így csak a késő este vetett véget a beszélgetéseknek, amit ma „napi kommunikációnak” neveznénk. Gyakran azért kellett befejezniük a mondandókat, hogy az éjszaka hátralevő részét „az áldott, szent pihenés” céljaira fordítsák, felkészülve az újabb ...

Szívet melengető élmények ezek a találkozások

 51  évvel ezelőtt végeztünk a Főiskolán, kaptuk kézhez az általános iskolai, tanári diplománkat. Tízen végeztünk választott szakunkon. Kezdetektől találkoztunk 5 évenként. Sajnos egyik társunk közel a 40. évéhez rákban meghalt, kilencen maradtunk. Mi kilencen  jó ideje már 2 évenként találkozunk. Nem mindig megyünk  el  a városba, ahol végeztünk, nem megyünk  be a Főiskolára, szokássá vált, hogy valamelyikünk az otthonába invitálja a csoportot. Mindig, mindenkor párjaink is részeseivé váltak az összejöveteleinknek, így ők is 51 éve ismerik egymást és bennünket. Így váltunk egy összeforrott  csoporttá. Tavaly, 2022-ben, a Főiskola szervezésében nagy ünnepség és ...

„Én a Mamáékhoz megyek táborba, falura!”

Így erősködött a testvérem egyik gyermeke, talán tartott az idegen helyen, ismeretlen gyerekekkel való táborozástól is, de legfőképpen azt a vidám nyári életet szerette, amit a nagyszülők (a testvérem és az én szüleim) falusi kertjében-udvarán nyaranta az öt unokatestvérrel együtt töltött.

Amint kinőttek a pelenkás korból, a nagyszülők minden nyáron reggeltől estig az unokákkal voltak. Kialakult egy rugalmas napirend, mindenkinek voltak feladatai, voltak szabályok is, de a legnagyobb jó ebben a „táborozásban” az volt, hogy érdemben megismerhették egymást. A közös munka és játék összekovácsolta a „csapatot”.

Mihelyt véget ért a tanév, az unokák nyüzsgése vidámságot ...

Kísérletező kedvűeknek

Míg kicsik voltak az unokáim, szívesen tüsténkedtek körülöttem a konyhában, tanítgattam őket fánkot sütni, tésztát gyúrni és nyújtani, közösen főzőcskéztünk is. Az utóbbi években azonban hiába hívom őket, fontosabb lett a tanulás, a lovagok – ez érthető. A telefonjuk vég nélküli nyomkodása viszont bosszant. Hasznosabb és fontosabb lenne, ha megtanulnának rendesen főzni és sütni. Boldogan adnám át nekik minden tapasztalatomat, az apró fogásokat, trükköket, amit én is anyukámtól és nagymamáimtól tanultam.

- Ma már nem kell ezeket tudni – jegyezte meg egyikük – ott az internet, ott mindenre találhatunk receptet vagy oktató videót. Ha majd szükségem lesz rá, megnézem a neten.

Arra ...

Fegyelem és szigorúság, magas színvonalú oktatás

Kedves olvasók, van kedvetek nagyjából 60 évet visszaugrani velem a múltba? Éspedig a 60-as évek elejére, konkrétan az 1961-65 közötti időszakra, amikor gimnazista voltam?

Képzeljetek magatok elé egy akkoriban igen unalmas, szürke kisközséget, amely Budapesttől nem messze, egy másodrangú vasúti szárnyvonal mentén fekszik, lakossága mintegy 7000 fő, s ahol a fő közlekedési eszköz a lovaskocsi, illetve a kerékpár volt. (Idővel városi rangot kapott, a kulturális fejlesztéseknek köszönhetően pedig mára népszerű turisztikai látványosságokkal rendelkezik.) Viszont már akkoriban is létezett egy vonzó intézménye – a gimnázium, ahova a vasútvonal melletti községekben, falvakban ...

Vidám, jó szüleim voltak
A háború utáni nemzedékhez tartozom. Szűkös anyagi helyzetben élő szüleim nagy örömére, végre megszülettem 10 év házasság után, mikor már nem is remélték hogy lesz valaha is gyerekük. Az első ünnep, amit megtarthattak volna, az én keresztelőm lett volna. Minden különösebb ünneplés nélkül megkereszteltek, keresztszüleim mindig mellettem álltak. Másutt sem hallottam nagy keresztelő ünnepségekről akkoriban. Egyszerűen csak örültek nekem.

Kép forrása: Fortepan, Glazer Attila

Születésnapok, névnapok a családban

Amíg férjhez nem mentem és gyerekeim sem voltak, nem csináltunk "nagy ügyet" sem a névnapból, sem a születésnapból.

Természetesen az ünnepeltet felköszöntöttük, kapott valami ...

A férfi fehérnemű készítő mesterség múltjából

A gyerekeink még ismerhették, az unokánk már nem is értette a pizsamakabát szót. Finom puplin anyagú, a testhez nem tapadó, elöl gombos férfi pizsamát, kényelmes pamutzefír alsónadrágot, műszálmentes frottírköpenyt ma már csak különös szerencsével lehet készen kapni. Eltűnt a konfekcióból, alig fellelhető férfi fehérnemű készítőknél lehet csináltatni a gyenge minőségű, műszálas fehérnemű árának sokszorosáért.

A férfi fehérnemű szabás-varrás nem volt az édesapámnak sem az első, sem a kedvenc szakmája, mégis abból szerzett szakképesítést és vezetett egy kisipari szövetkezeti varrodát közel 30 évig. A gyerekkoromból emlékszem  édesapám lendületes ...

A festő születésének 170. évfordulójára

Az 1. rész Csontváry életrajzi momentumai után szeretnék néhány szót ejteni magáról a kiállításról, az ott megcsodált alkotásokról.

Áhítattal léptem az első terembe, ahol emberábrázolásai, önarcképei fogadtak: az Almát hámozó öregasszony, az Ablaknál ülő fiatal nő képe után érdekes megfigyelni, hogy ugyanabban az évben, 1894-ben festett két önarcképe mennyire eltér egymástól. Az egyiken egy polgári személy, akár egy patikus, a másikon az izzó tekintetű, az alkotás hevében festő művész néz a szemlélőre. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne.

Ablaknál ülő nő     Forrás: Wikimedia Commons

A következő termek utazásai helyszínét mutatják be. Családalapítás ...

A festő születésének 170. évfordulójára - 1. rész 

Budapestre egy újabb képzőművészeti csemege csábított: a festő születésének 170. évfordulójára a Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményének 45 darabjából rendezett impozáns kiállítást a Szépművészeti Múzeum.

A sors kegye, hogy ki milyen úton halad élete folytán. Csontváryt, a 27 éves patikus segédet principálisa /főnöke/ egyetlen mondata vezérelte a festői pályára, amikor meglátta egy vényre firkantott rajzát egy tinós szekérről:

Halászat Castellammareban

„Mit csinál? Hisz maga festőnek született!” E mondat hatására az eredetileg jogot és orvostudományt is tanult, okleveles iglói gyógyszerész 1880. november 30-án levelet írt ...

  Nincs időm unatkozni! 

Elég régóta vagyok nyugdíjas, amit így közel a nyolcvanhoz, nyugodtan elmondhatok magamról. Annak idején az átmenet sem okozott gondot, mert egy ideig még visszajártam dolgozni, aztán jött a „semmittevés”. De csak rövid ideig, amíg fel nem mértem a lehetőségeket.

Munkával töltött időmből nagyon sok mindent visszahoztam. Világ életemben sportoltam, mindent űztem, amit labdával lehetett. Nem voltam első osztályú, se válogatott, de szerettem csinálni. Például 45 éves voltam, amikor újra kezdtem focizni, rendes bajnokságban, igaz ez a Budapest II. osztály volt. Rendszeresen jártam edzőterembe, no nem „body builder” akartam lenni, csak mozgatni a létező és a már nem létező izomzatomat. Gyerekkoromban ...

Könnyen elkészíthető sós finomság

A tésztát nem kell hajtogatni, este begyúrhatjuk és másnap, frissen kisütve kínálhatjuk. Egy szem sem marad belőle, garantálom! Nemrégen kaptam ezt a receptet egy ismerősömtől.

Hozzávalók:

fél kg túró

fél kg liszt

30 dkg margarin

4 dkg friss élesztő vagy 1 csomag szárított

1 kávéskanál só

A tetejére egy tojás, ízlés szerint reszelt sajt

Elkészítése:

A hozzávalókat összegyúrjuk.  A  hűtőben  pihentetjük 2 órát vagy egy éjszakát. Kinyújtjuk kb. 2 cm vastagra, kiszaggatjuk kicsire vagy közepesre. Megkenjük felvert tojással. Sok reszelt sajtot szórunk rá, úgy lesz finom. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük.

Ha marad belőle, ...

Az árnyékos, huzatos helyen is gyönyörűek a virágok

    Évek óta nem fordult elő, hogy a szélsőséges időjárás miatt május közepéig kelljen várni a szobanövényeim és az évelő virágok folyosóra történő kihelyezésével.

Egy majd 120 éves házban lakom, sajnos erkélyem nincs, de ezt pótolja a körfolyosó. A ház kétemeletes  és sok lakás található benne. A mi lakásunk a folyosó olyan részén helyezkedik el, ahol nem süt be a nap és eléggé huzatos.

Igényes növényeket nem igazán tarthatok, de a szobapáfrányom nagyon szereti ezt a helyet, ilyenkor még egy kicsit "sápadt", megviseli a fűtés és a száraz levegő, de kihelyezve 1-2 hét után magához tér és visszanyeri erős, zöld színét.

A másik kedves ...

Emlékeim nagymamám spájzáról

  Sokszor magam is meglepődöm: milyen élesen, pontosan villannak be gyermekkori képek, helyszínek, illatok, hangulatok, színek, amelyeknek semmi jelentősége sem volt, amikor ténylegesen megtörténtek, mára pedig meghatározó emlékképekké nemesedtek.

Forrás: Nagymányok, Német Nemzetiségi Tájház

Egy ilyen korai, pontos emlékképem éppen nagymamám kamrájáról maradt meg bennem. 3 éves voltam, amikor kistestvérem született, nagy volt az öröm a családban, én is nagyon vártam őt. Amikor szóltak, hogy hozzájuk utaznak a kórházba, mit üzenek nekik, én nem puszit küldtem, hanem nagymamámat kézen fogva a spájzba húztam, és a szép sorban lógó kolbászokra mutattam: vigyenek abból a kistestvéremnek! ...